A gyerek- és ifjúsági irodalom szempontjából hogyan alakult 2022, voltak-e meglepő fordulatok, láthatók-e új trendek idehaza?
Amennyire rálátok a trendek alakulására, az a benyomásom, hogy az előző években érzékelhető tendenciák folytatódtak, esetleg még fel is erősödtek. Itt elsősorban a képeskönyvek egyre bővülő kínálatára gondolok, amelyek közül Turi Lilla A Ló című munkáját emelném ki az elmúlt évből. Talán nem független a képeskönyvek és a képek térnyerésétől, hogy egyre több gyerekeknek készült művészeti és művészettörténeti kiadvány jelenik meg, amelyek invenciózusan közelítenek a témához. Kifejezetten igényes és izgalmas vállalkozásnak tartom a Képtelen képrablás – Mesék a múzeumból című antológiát, amely a Textúra gyerekeknek átalakított változatából (Mini textúra) készült, valamint a Hol készül a művészet? Művészettörténeti böngészőt, amelyben nagyon találó a játékosság és az ismeretterjesztés aránya.
Meglepő fordulatok helyett jellemzőbbnek tűnik, hogy a jól bevált sorozatok bővültek újabb kötetekkel (A kuflik és a puffpuding Dániel Andrástól, Babaróka kövecskéi Kiss Judit Ágnestől, a Tízig aludni novella- és a 6 éves lettem meseantológia, a Miért vagyok gyerek? – Vagány versek iskolásoknak című versválogatás). A gazdasági helyzet ismeretében érthető, hogy nem 2022-ben voltak leginkább kísérletező kedvükben a kiadók.
Melyik három gyerekkönyv volt számodra tavaly a legérdekesebb, a legfontosabb, és miért?
Egyik személyes kedvencem a Jaj, ne már! – mondta a hal című könyv volt. Nem tudom megunni Dániel András karakteres, abszurd, elgondolkodtató és számomra otthonos univerzumát. Kevés időt hagyunk magunknak a bambulásra, a töprengésre, pedig ezekből a látszólag haszontalan pillanatokból fontos gondolatok születnek. A Jaj, ne már! – mondta a hal humorosan mutatja meg, hogy a legjelentéktelenebbnek tűnő helyzetek és személyek is fontosak lehetnek. Ha meg mégsem, akkor sincs semmi – Sovánkovics Rezső szombat délelőttjei is mind ugyanúgy kezdődtek.
A Ló című képeskönyvet már említettem; kifejezetten innovatívnak tartom a koncepciót és a megvalósítást is.
Szeretem, amikor egy könyv jól ismert történetet mond el új nézőpontból, a rögzült sémák átgondolására késztetve.
Turi Lilla képi világa nagyon erős, képes valódi feszültséget teremteni, miközben humoros is.
Emellett nagyon örültem, hogy a Scolar jóvoltából tavaly is olyan remek német írók meséi váltak elérhetővé magyar nyelven, mint Ulrich Hub vagy Marc-Uwe Kling. Az utolsó bárány szerző- (Ulrich Hub) és illusztrátor- (Jörg Mühle) párosa újabb kötettel jelentkezett Sánta kacsa, vak tyúk címmel, amely nem okoz csalódást azoknak, akik szerették a bárányok különös történetét. Ismét igen szórakoztató a két főszereplő kalandja, amely komoly kérdéseket vet fel a kapcsolatokról, az őszinteségről és a valóságról is.
Melyik volt szerinted a legjobb könyves esemény vagy műsor (videó, podcast stb.) 2022-ben?
Nagyon örültem, hogy két gyerekkönyves podcast is indult az előző évben. A meséktől a felnövésig és a Kötve hiszem adásai szakszerűen és közérthetően dolgoznak fel egy-egy témát vagy szerzői életművet, így tényleg minden érdeklődő számára izgalmasak és hasznosak. Ezeket a műsorokat fontosnak tartom a gyerekirodalom intézményesülése szempontjából is.
Inspiráló, maradandó élményt jelentett a Pagony Podcast debütáló adása Vinczellér Katalin jól irányzott kérdéseivel és Szabó Borbála kendőzetlen, önironikus válaszaival.
Véleményed szerint melyik volt a legjobb, könyvekhez kapcsolódó egyéb műalkotás (film, színházi előadás stb.) 2022-ben?
Noha ez nem a gyerekirodalomhoz kötődik, tavaly a legnagyobb élményem az Ai Weiwei-kiállítás volt a bécsi Albertinában. Először nem szerettem, inkább elidegenített, de aztán csak nem hagyott nyugodni, ezért visszamentem, és másnap újra megnéztem. Egész nyáron nem eresztett: nagyon erős, felkavaró anyag. Csak utána bukkantam rá az alkotó 1000 év öröm és bánat című rendhagyó (ön)életírására, amely az életút és a művészeti koncepció mellett a kiállított szobrokról és installációkról is sok információval szolgál, így segíthet árnyalni az értelmezést. Noha nem kifejezetten kedvelem az önéletrajzi könyveket, Ai Weiwei világa a könyvön és a kiállításon keresztül is nagy hatással volt rám.
Melyik klasszikus gyerek- vagy ifjúsági könyvet „porolnád le”, azaz várod az újrakiadását 2023-ban?
Gyerekként nagyon szerettem Erich Kästner könyveit, a Május 35 volt a kedvencem. Bár Horst Lemke rajzait ma is zseniálisnak tartom, kíváncsi lennék a történet más jellegű vizuális megközelítésére.
Jó iránynak tartom a kötelezők újragondolását (ilyen A János vitéz-kód Szabó Borbálától, illetve A Pál utcai küldetés a Nagy Ádám – Trencsényi László – Veszprémi Attila triótól, ezeket a kiadványokat mindig szívesen veszem kézbe. Legutóbb az Égi megbízást olvastam Lőrincz Andreától és Nagy Ádámtól, amely Az ember tragédiájának kalandkönyves változata, érdekes és újszerű ez a megközelítés – de még csak egy utat jártam be, többet is szeretnék kipróbálni. Kolozsi Orsolya válaszában olvastam, hogy lehet számítani egy „megújított” Egri csillagokra Szabó Borbálától – na, ez egy olyan kombináció, amit nagyon várok.
Milyen egyéb új megjelenéseket tartasz fontosnak, kiknek a köteteit látnád szívesen 2023-ban?
Ezt részben már meg is válaszoltam, hiszen a Szabó Borbála-féle Egri csillagokat kifejezetten várom. Egy interjúban olvastam, hogy Varró Dániel a Túl a Maszat-hegyen folytatásán dolgozik, arra is kíváncsi vagyok. Emellett Fenyő D. György elmúlt években megjelent munkáit nagy örömmel és haszonnal forgattam, tőle, azt hiszem, bármit szívesen olvasnék idén is.
Körkérdésünk előző részeit is ajánljuk figyelmetekbe. Kolozsi Orsolya, Kovács Gergely, Lovas Anett Csilla kezdték a válaszadást. Kovács Gergely kérte föl a válaszokra Lovas Anett Csillát, ő szólította meg aztán Katona Alexandrát. Kolozsi Orsolya Kérchy Annának küldte tovább a kérdéseket. Kérchy Anna kérésére Hansági Ágnes válaszolt, ő pedig Vojnics-Rogics Réka válaszaira volt kíváncsi. Sorozatunk egy ráadással zárul nemsokára.