A gyerekek hatékony olvasóvá nevelésének egyik alapvető feltétele, hogy igyekezzünk az életkoruknak megfelelő mesékkel, versekkel, történetekkel kínálni őket
Az általános ajánlás szerint a kezdő ringatók, höcögtetők, mondókák és az ezeket követő „énmesék” után általában három–négy éves kor körül érkezik el az első, rövidebb lélegzetvételű mesék ideje. Ebben az időszakban kezdhetjük el a népmeséket is bevezetni a gyerekek napi mesehallgató rutinjába, ám semmiképp sem a bonyolult, sok cselekményszálon futó tündérmeséket javasoljuk kezdésnek. Mivel ebben az életkorban a gyerekek gondolkodását átszövi az animizmus, első lépésként az állatmeséket javasoljuk.
Zóka Katalin így indokolja az állatmesék választását:
„Az animizmus miatt a gyerekek számára természetes, hogy az állatok emberek módjára cselekszenek, viselkednek. A történetek élőbeszédszerű, dialogikus szerkezete egyszerű, konfliktusuk könnyen érthető, gyakori szereplői az olykor méretük folytán is kiszolgáltatott helyzetű állatok, ami kínálja a gyermeki azonosulás lehetőségét. Az állatmese ábrázolásmódját a humor árnyalja, és olykor megértő elfogadássá tompítja az apróbb emberi gyengeségeket. A jellemből, helyzetből fakadó humorra a gyerekek fogékonyak. Ebből az ősi műfajból kinőve, az animizmusra támaszkodva születnek az állatszereplőkre épített gyerektörténetek.”
Ilyen, állatszereplőkre épült gyerektörténet Kiss Judit Ágnes Babaróka-sorozata, melyet a Pagony Kiadó 2018-ban indított útjára, és azóta is töretlen a sikere a kisgyerekek (és szüleik) körében.
A siker egyik titkát Nagy Gabriella Ágnes szavai segítenek megérteni: „Az állatmesék nem csupán amiatt válnak alkalmassá gyermekek okítására, mert a korlátozott képességű állatokkal könnyen párhuzamba állítható a gyermeki viselkedés- és gondolkodásmód, hiszen bizonyos állatok értelmi fejlettsége azonos egy néhány éves kisgyermekével, hanem azért is, mert feltárhatók az emberi (gyermeki) viszonyulások a többséghez, a közösséghez. Feltárhatók az egyéni és a közösségi szemléletmód közötti szakadékok, illetve a szakadék áthidalásának módozatai.
Az állatmesék megkívánják, hogy perspektívát cseréljünk az állattal. Ezért is szólnak az állatmesék gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt.
A gyermek számára, aki állatmeséken nő föl, nem okoz gondot hátrahagyni az emberközpontúságot, és ebben nem csak a fantáziája segíti. Még nem sajátította el teljesen a közösségi együttélés szabályait, most próbálgatja a viszonyulás módozatait.”
(Az idézett írást korábban közöltük, ITT olvasható – a szerk.)
Ebben a „próbálgatásban” nagyszerű irányjelző a Babaróka-sorozat. Az átgondoltan felépített kötetek valamennyi meséje hétköznapi helyzetre épül, ami növeli a mesehallgató gyerek biztonságérzetét, és megkönnyíti a szereplőkkel való azonosulást.
A Babaróka ajándéka, a Babaróka kertje, a Babaróka kistestvére és a legfrissebben megjelent Babaróka kövecskéi alapvetően lineáris időrendben követik egymást. A kötetek – bár önállóan is olvashatók – egymás után olvasva kerek történetfüzért alkotnak, amelynek fókuszában az anyáról (a szülőkről) való leválás és a már említett közösségi együttélés szabályainak elsajátítása áll.
A mesék hihetetlenül széles spektrumát ölelik fel a három–hat éves gyerekeket foglalkoztató kérdéseknek, az életüket érintő eseményeknek. Szó esik szülőtől való elválásról (legyen szó akár arról, hogy a szomszéd Cica nénivel kell eltölteni pár órát, akár arról, hogy be kell szokni a „Kölyökőrzőbe”), a társakkal való konfliktusokról, az orvoslátogatásról, a bolti hisztiről, a kertészkedésről vagy akár az esti elalvás nehézségeiről. De egészen érzékeny, a gyerekek számára szorongató témákról is olvashatunk: a szülők veszekedéséről, az eltévedésről, a költözködésről vagy a kistestvér érkezéséről.
Egyedülálló módon érinti a születés folyamatát is: Apróka, Babaróka kistestvére otthon születik, így magától értetődően követhetjük nyomon nemcsak az esemény mozzanatait, de Babaróka érzelmi hullámzását is (például mindenáron ragaszkodik hozzá, hogy édesanyja mondja el neki az esti mesét – akár vajúdás közben –, hiszen neki ezekben a pillanatokban fontos, hogy érezze: anyját nem fogja elveszíteni a kistestvér érkezésével).
Nagyszerű alkalmat teremt a mese arra, hogy a szülés, a születés misztériumáról közvetlen és természetes módon beszéljünk a kicsikkel, és lehetőséget adjunk nekik a kérdezésre vagy saját érzéseik kifejezésére.
Nem mellesleg ez minden egyes történetre igaz.
Kiss Judit Ágnes szereplőit és szituációit – bár mesebeli lények és helyzetek –, egészen valóságosnak érezhetjük olvasás közben
A szerző nem idealizál semmit: a szülők is hibázhatnak, lehetnek fáradtak, ingerültek, a gyerekek (kölykök) is lehetnek nyűgösek, fárasztóak, makacsok, ám a szöveg végig egyensúlyban marad. Nem akar ítéletet mondani, szánkba rágni a helyes megoldást, vagy „jó példát mutatni”: egyszerűen, sallangmentesen tárja elénk a konfliktusokat és a megoldásokat is. Kerüli a túlzott drámai felütést és a pátoszt, a negédességet is. Ugyanakkor végig érezhető a szereplők (különösen a rókacsalád tagjainak) egymás iránti szeretete, ragaszkodása, empátiája.
Ennek köszönhetően pedig a mesehallgatás rítusa is biztonságos, megnyugtató cselekvéssé válik a gyerek számára, ami alapvető feltétel ahhoz, hogy a már említett „nehéz” témákról meséljünk neki.
Az is gyakori, hogy a mesék szereplői szavakkal fejezik ki egymás iránti érzéseiket
Nem lehet eleget hangsúlyozni, milyen fontos tanítás ez ma, amikor a pedagógusi tapasztalatok szerint a gyerekeknek egyre kevesebb verbális eszközük van az érzéseik megfogalmazására, és ez kisiskolás, kiskamasz korukra jelentősen érzékelhető nehézségeket okoz mind az önkifejezés, mind a társas kapcsolatok terén. Mivel megkerülhetetlen, hogy az említett témák az óvodában is terítékre kerüljenek, illetve az érzelmi intelligencia fejlesztése az óvodában is központi szerepet kell, hogy kapjon, a sorozat kiválóan alkalmas arra, hogy foglalkozás keretében meséljék, dolgozzák fel (például drámapedagógiai módszerekkel) az óvodapedagógusok az egyes meséket.
A sorozat különlegessége és erénye, hogy nincs egyértelműen kimondva Babaróka neme, így mind a fiúk, mind a lányok könnyen azonosulhatnak a címszereplővel.
A lineárisan futó sorozat mellett két, koncepciójában a sorozat többi részétől kissé eltérő kötet jelent még meg
Ezek a kötetek ugyanúgy a három–hat éves korosztálynak szólnak, ám mindkettő egy bizonyos tematika köré rendezi a meséket. Az egyik kötet címe Babaróka esti meséi, amelyben Babaróka minden este egy újabb mesét kér Mamarókától, mindig más-más gombafajtáról. Nemcsak azért különleges ez a gyűjtemény, mert akarva-akaratlanul bevezeti a gombák világába a mesehallgatókat (hol terem a gyógyító gomba, melyik a legnagyobb gomba, miről ismerszik fel a gyilkos galóca stb.), de egy roppant fontos dologra hívja fel a figyelmet: az élőszavas mesélésre. Ma már egyre több tanulmány, cikk foglalkozik azzal, mennyire fontos a rendszeres napi mesélés a gyerekek kiegyensúlyozott fejlődéséhez, és – ha lassan is – növekedni látszik az a szülői réteg, amelyik ezt valóban napi szinten gyakorolja, ám még köztük is kevesen vannak, akik rendszeresen mesélnek fejből, élőszóval.
Ugyanez elmondható a pedagógusokról is: a fejből mesélés kikopni látszik a napi óvodai-iskolai rutinból. Pedig erre is érdemes lenne időt és energiát szánnunk, hiszen a felolvasással ellentétben itt nyílik igazán remek alkalom, hogy meghallgassuk és figyelembe vegyük a gyerek kívánságait, úgy kanyarítsuk a mesét, ahogyan neki tetszik, és könnyebben bevonhatjuk őt is a mesélés folyamatába.
Mamaróka példát mutat nekünk fejből mesélésből, olyan történetekkel, amelyeket ugyan most felolvasunk, de merjük később továbbfűzni őket, mintájukra hasonlókat kitalálni akár otthon, akár pedagógusként az óvodában.
A másik különálló kötet címe Babaróka karácsonya, amelyben – nem meglepő módon – az ünnephez kapcsolódó meséket találhatunk. A többi könyvhöz hasonlóan a szívet melengető történetek hétköznapiak, letisztultak: „mézeskalács-illatúak”, de csak annyira, hogy még épp ne érezzük émelyítőnek. Nagyszerű meglepetés az egyik oldalpárt teljesen betöltő illusztráció (családi karácsonyisütemény-készítés), amely nemcsak otthon, de az óvodában is kiválóan használható az ünnepi készülődésről való beszélgetés elindítására.
A sorozat teljesen egyedülálló darabja, az Apróka sír a legkisebbeknek, az egy–három éveseknek szól. Keménylapos lapozó ez, ami jól illik a babakezekbe, a témaválasztás pedig ismételten dicsérendő. A rövid kis történet Apróka vigasztalhatatlan sírásáról szól. Vajon mi vigasztalhatná meg? – töpreng Babaróka, a könyvecske végére pedig kiderül, hogy néha csak Mamaróka, illetve a szoptatás lehet a megoldás. Ismét egy sokszor nehezen megközelíthetőnek mondott témát kapunk (szoptatás), tökéletesen tolmácsolva „babanyelvre”. Jó, hogy a főszereplő ebben a történetben Apróka, de Babaróka is fontos szerepet kap, így a könyv többgyerekes családokban a különböző életkorú testvérek közös olvasmányélménye lehet, miközben olyan nagyon fontos szavak jelentését (és súlyát) ismerheti(k) meg a mesehallgató gyerek(ek), mint például a gondoskodás, a szeretet, az önzetlenség, a család.
Egri Mónika illusztrációi letisztultak, tökéletesen dekódolhatók, visszafogott színvilágúak, mégsem minimalisták, nagyszerű lehetőséget adnak a böngészésre, a beszélgetés beindítására. A kisebbeknek szóló könyvben jó aránnyal váltakoznak az egy-egy tárgyat, szereplőt ábrázoló és az összetett, cselekvést is megjelenítő képek, valamint humoruk sem elhanyagolható szempont.
Akárcsak a szöveget, a képeket is átlengi egyfajta örökös derű és nyugalom, barátságosnak és biztonságosnak mutatva a kicsiknek a világot.
Az illusztrációknak és a szövegnek ez komplexitása olyan – kis túlzással szólva – gyerekeknek szóló „életvezetési útmutatóként” szolgáló sorozatot alkot, amelynek mind a családi, mind az óvodai könyvespolcon ott helye.
Csörgei Andrea
Babaróka a Budapest Bábszínház előadásán és a pedagógiai képzésben
Csörgei Andrea a Budapest Bábszínház felkérésére pedagógiai segédanyagot írt a Babarókához. Ellinger Edina, a Budapest Bábszínház igazgatója és a Babaróka előadás rendezője ül mellette a Tanárműhely és módszertani teadélután eseményén.
Fotó forrása: A Budapest Bábszínház Fb-oldala
A Babaróka oktatási segédanyagát INNEN tudjátok letölteni.
A Kiss Judit Ágnessel készült korábbi interjúnkat is érdemes elolvasni ITT
Gimesi Dóra írt korábban nekünk a gyerekszínházak dinamikus változásáról egy értékes tanulmányt, ezt ITT olvashatjátok