Vissza
  • 2023.01.31
  • Berényi Klára

Vagányoknak válogatva?

Berényi Klára kritikája.

A hiánypótló kötetként beharangozott Miért vagyok gyerek? Vagány versek iskolásoknak című gyermekvers-antológia a totyogóknak, óvodásoknak szánt mondókáskönyvek és versgyűjtemények között lelhető fel a könyvesboltok polcain, ahol szembetűnően nagyobb a kínálat a hat év alatti korosztály számára – az újra megjelentetett klasszikusoktól kezdve (Petőfi Sándor, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Lőrinc) a kortárs szerzők kötetein át (Varró Dániel, Lackfi János, Krusovszky Dénes) egészen a közkedvelt, legkisebbeknek szánt mondókás, altatós, höcögtetős kötetekig.

Ezek a válogatások sokszor tematikusan szerveződnek, az évkörhöz, az ünnepekhez kapcsolódnak

VAGÁNYOKNAK VÁLOGATVA?-01

Az elmúlt években megjelent, iskolásoknak szánt antológiáknál is érezhető tendencia, hogy konkrét témáról, adott korosztályhoz szólnak. A Kezd őszülni a nyár (Kálvin Kiadó, 2020) című irodalmi szöveggyűjtemény a 3. és 4. osztályosokat szólítja meg, (Érdemes megnézni Meseterasz-adásunkat, és olvassátok el Csörgei Andrea a sorozatról írt ajánlóját is – a szerk.) míg például a sportágak népszerűsítését vállaló Sportszelfi (Móra Könyvkiadó, 2021) jobban tagolja korosztályok szerint (7‒9 év, 10‒12 év, 13+) a szövegeket. (Erről pedig Poós Zoltán írt korábban – a szerk.)

VAGÁNYOKNAK VÁLOGATVA?-01

A 49 szerző 59 versét tartalmazó, viszonylag vékony Miért vagyok gyerek? kötet viszont sem konkrétabb témát, sem szűkebb korosztályi besorolást nem ad meg

A sorozat első részéhez, a kisebbeknek szánt Diridongóhoz hasonlóan (Diridongó. Válogatás 70 év legszebb verseiből óvodásoknak, Móra Könyvkiadó, 2020) (Erről Lapis József írt, és Meseterasz-adás is készült róla – a szerk.) itt is vegyesen találhatók gyermekirodalmi klasszikus és kortárs művek, és a szerzői névsor között is jelentős az egyezés, hiszen a 49 szerzőből 25 mindkét kötetben szerepel, sőt Keresztesi Józsefnek mindkét kötetben ugyanazt a művét (Rinocérosz) olvashatjuk. Még egy kis keveredés a két kiadvány között, hogy a Miért vagyok gyerek? tartalomjegyzékében Ijjas Tamás neve mellett a Diridongóban szereplő Tóth Krisztina-vers (Virágevő Zsiráf Benő) található.

Lapis József: Diridongó-01

A fent említett tematikus válogatásokkal ellentétben a Miért vagyok gyerek? mintha mást tartana relevánsnak, és az alcím vagány jelzőjének, valamint a kérdés formájú címnek köszönhetően olyan versek sorát várjuk, amelyek az önmegértés, az önismeret felől szólnak a gyerekekhez, akár identifikációs sémákat is nyújtva majd, melyek segíthetik a világban való eligazodást. Ezt a feltételezett szerkesztői intenciót megerősítheti az is, hogy a kötetet tagoló hat versciklus közül négy a főcímmel harmonizáló megnevezést kapott (A világ és én; Ilyen is a családunk; Viszonyok; Amilyen kedvem van), ám ezt a tendenciát kevésbé követi ‒ ezáltal a kötet tervezett egységéből kissé kilóg ‒ a fennmaradó két cikluscím (Legyek, verebek és többiek; Egyszervolt, holnemvolt).

Felmerülhet az a kérdés is, vajon milyen verseket tartanak vagánynak a mai iskolások, milyen költemények segíthetnek megválaszolni az egyébként talán megválaszolhatatlan kérdést: Miért vagyok gyerek?

Evidensnek tűnhet, hogy a svéd típusú gyermekversekre jellemző, egyes szám első személyű filozofikus monológokkal, borús, de humorral átszőtt, gyermeki perspektívából szóló lírával fogunk találkozni, ám ha belelapozunk a könyvbe, akkor nem az ilyen önreflexív szövegek szerepelnek nagyobb számban, sőt, mintha más motívumok kerülnének előtérbe.

Az első, címe alapján sokat ígérő ciklusban, A világ és énben a szövegek a világűr, az égitestek felől közelítenek a Földre

VAGÁNYOKNAK VÁLOGATVA?-03

A kötetnyitó Bella István-vers, A holdról című költemény után „A nap óriási, réz-arany korong”-jával találkozunk Zalán Tibor versének felütésében, majd a Történetek Sárával a tengeren című verstől mintha a víz (Nemes Nagy Ágnes: Van egy nagy tó: Ladoga; Domonkos István: A Duna; Miklya Zsolt: Vigyen a víz, az óceán), majd az utazás motívuma (Orbán Ottó: Indiában, Indiában; Tamkó Sirató Károly: Tengerecki hazaszáll) jelentené a válogatás szempontját, és szervezné a versek sorrendiségét. Kifejezetten erőltetettnek érzem Nemes Nagy Ágnes szép, inkább az óvodás korosztályhoz szóló játékversének szerepeltetését, hiszen a víz motívumán kívül nincs más, ami a ciklusban tartaná, és nem tartom szerencsésnek a nézőpontváltást sem (Zalán Tibor verse felnőtt perspektívából szól hozzánk), hiszen már a kötet címe is egyes szám első személyben szólít meg. A fejezet utolsó három versében viszont szépen érvényesül a gyermeki nézőpont, a világon és önmagán való töprengés hangjai szólalnak meg a címadó verssort tartalmazó Oravecz-szövegben („miért vagyok, / mikor nem vagyok, / miért nem vagyok, / mikor vagyok”), és ugyanerre a dilemmára rímelnek Kollár Árpád Lesz, lesz, lesz („de belőlem mi lesz, mi lesz belőlem, mi lesz”) és Turi Tímea Utolsó nap az óvodában című versének sorai („ma nem gondolok semmire, / nem engedem / el magam, / csak kicsit félek, / hogy rajtam kívül semmi sem marad”).

VAGÁNYOKNAK VÁLOGATVA?-04

A kötet következő egysége a Legyek, verebek és többiek címmel is jelzi, hogy állatos versekkel járja körül a címadó kérdést

Itt is vegyesen találhatunk klasszikusnak számító (Tandori-, Eörsi-) és kortárs műveket, melyek többsége nyelvi humorra, szó- és rímjátékokra épít, mint például Kovács András Ferenc virtuóz, felnőtt olvasókat is megnevettető, intertextusokkal átszőtt verse, a Dugong („Utókor, hallga énekem! Zokong dalomra más szirén, / S legelek algaréteken – / Én lomha, játszi rém”). Hasonlóan többértelmű, vicces sorokat olvashatunk Jeney Zoltántól („Sorsunkat megváltani egyszerű lehet / Világ dromedárjai, egyesüljetek”) vagy Keresztesi Józseftől („Rinocérosz, te bamba állat, / Letépted ezt a hangaszálat”).

Ám ennél a résznél is felmerül az előző ciklusnál már vázolt probléma, hogy milyen cél rendezheti egy egységbe az óvodás korosztály kedvelt dalát (Szilágyi Domokos: Nádiverebek) és egy inkább kamaszok által értelmezhető, egyébként remek szöveget, a Nyúl és nénit Sopotnik Zoltántól.

A további ciklusoknál is gondolkodóba eshetünk, hogy mégis melyik korosztályt célozza ez az antológia, hiszen több olyan szöveget is tartalmaz, amelyek inkább a hat év alatti korcsoport érdeklődését kelthetnék fel, és az óvodapedagógusoknak, valamint a méltán népszerű versmegzenésítéseknek is köszönhetően az óvodások által már jól ismertek, mint például Nemes Nagy Ágnestől a Nyári rajz, Szilágyi Domokostól a Nádiverebek, Szabó T. Annától a Hóhullásban vagy akár Szabó Lőrinctől a Lóci óriás lesz.

A két beválogatott Varró Dániel-vers közül az egyik, A kistesó például a kisebbeknek szánt, a Manó Könyvek sorozatban megjelent Mondókák apró lázadóknak alcímű kötetben olvasható (Akinek a kedve dacos, Manó Könyvek Kiadó, 2014). Ugyanakkor szép számmal szerepelnek a feltételezett alapkoncepcióhoz jól illeszkedő, érzékeny, a gyermeklétre rákérdező, bölcselkedést sem nélkülöző művek, például a kötet harmadik ciklusában, az Ilyen is a családunkban olvasható Hidegbaj című Finy Petra-vers („A felnőttekkel az a baj, hogy sokat hidegeskednek”) vagy akár Ijjas Tamás Szivaros nagypapija, amely összetett, érzékletes képpel nyújt egyfajta megnyugtató világértelmezést, a kipukkanó buborék metaforájával és a mégis velünk maradó lélek–füst-metaforával oldva a gyermek halálfogalomhoz kapcsolódó egzisztenciális szorongását („De legjobban szivarfüstöt szeret fújni a / szappanbuborékba. Azt mondja, az a füst mindennek a lelke, / és mikor kipukkad a buborék, ott marad a / lélek szaga a levegőben, a bőrünkbe issza magát, / a hajunkba kapaszkodik, hugi ruhájában táncol, / anyu retiküljében kotorászik, nagypapit / megkrákogtatja. Olyan a világ, mint / egy nagy-nagy tűzrakás, és ez a füst az illata”).

A legkevésbé sikerültnek a kötet ötödik, Amilyen kedvem van című ciklusát érzem, legalábbis a versek és a ciklus tematikájának összeillése szempontjából.

Az ide beválogatott kilenc szöveget leginkább az évkör fűzi össze, az első téli verstől (Szabó T. Anna: Hóhullásban) a tavaszi (Egyed Emese: Tavaszvarázslás; Áprily Lajos: Tavaszodik), majd nyári (Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz; Nagy László: Balatonparton) verseken át jutunk el Kányádi Sándor Szeptemberi töprengéséig, és ezek is a kisebb korosztályt szólítják meg. Igazán iskolásoknak szóló vagány vers csak egy található itt, Markó Bélától A hold fogyókúrája, ám az telitalálat.

A kötetet Klement Csaba illusztrációi díszítik

VAGÁNYOKNAK VÁLOGATVA?-06

A rajzok többsége a mai gyermekkönyvekre jellemző módon szinekdochikus viszonyban áll a szöveggel: felmutat egy-egy részt, de nem vállalkozik szövegértelmezésre, ám egyes versek kreatív képeinél (Tóth Krisztina: Fossza; Domokos István: A Duna) ironikus, új jelentésrétegeket is feltáró viszonyt találhatunk. Tóth Krisztina verse alatt Klement Csaba szinte egy uroboroszt megidézve ábrázolja a fossza és a mérges kígyó egymásba harapását.

VAGÁNYOKNAK VÁLOGATVA?-08

A Dunához készült illusztráción két kamaszt láthatunk, amint a rakparti lépcsőkön üldögélve szemlélik a vizet, a vízben sodródó gumicsizmát. A fiúnak a lány felé nyitó kézmozdulata, a zárkózott testtartású, de már a fiú felé forduló lány ábrázolása akár kezdődő kapcsolatot is sugallhat. Ez a tartalom szövegszerűen nincs benne a versben, de nem lehetetlen az asszociáció, elég csupán a vers „vagy hullámzik, mint szélben a haj” sorára gondolnunk, valamint az sem konkrét, hogy kik szemlélik a vizet. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy elég kínos volna a vers második szakaszának szöveghű ábrázolása, hiszen egy híd alatt alvó hajléktalant jelenít meg [„híd alatt hever a vén klosár / megtelt, mint a szemeteskosár”]. Szerencsére a francia eredetű, csöves, hajléktalan jelentésű klosár szót a gyerekek magukban automatikusan kosárra javítják.)

A borítón a Krusovszky Dénes Benne van minden című verséhez készült élénk, kék-sárga színvilágú, határozott kontúrú kép kelti fel a figyelmünket, melynek középpontjában egy pocsolya tükörképében önmagát néző és épp valamit mondó gyerek látható, akit egy szülői kéz húzna, rángatna tovább: „Anya rám szól, hogy menjünk már, / de én nem akarok elmozdulni innen, / mert ebben a pocsolyában tényleg minden benne van.”

Összességében csalódást okozott ez a látványában, tartalmában is szép versgyűjtemény, mert a szövegek összeválogatását eklektikusnak, néhol átgondolatlannak tartom; a cikluscímek sem tudják összefogni a verseket, és az iskolás korcsoport megjelölése ellenére több, kifejezetten a legkisebbeknek szánt mű is szerepel benne.

VAGÁNYOKNAK VÁLOGATVA?-09

Ennek kapcsán egy Ingrid Sjöstrand-idézet jut eszembe, amelyet a Tótfalusi István által fordított és válogatott nagy sikerű svéd gyermekvers-antológiában olvastam (Ami a szívedet nyomja. Mai svéd gyermekversek, Móra Könyvkiadó, 2011): „Gyereknek lenni azért rossz, / mert igazán sehová / nem tartozol” (Gyereknek lenni azért rossz).

Kicsit úgy érzem, hogy ez a kötet sem tartozik igazán sehová. Szerencsésebb lett volna egy szűkebb korosztályhoz válogatni a verseket, és a szempontokat szigorúbban a beígért tartalomhoz igazítani, na és persze pár csipetnyi vagányság sem ártott volna még.

 Berényi Klára

Miért vagyok gyerek? Vagány versek iskolásoknak

Válogatta: Szekeres Nikoletta

Illusztrátor: Klement Csaba

Móra Könyvkiadó, 2022.

további Kritikák

„A régi mesék egyszerűbbek voltak.”

Szecsődi Tamás Leó: Táguló világom – Mesés iránytű a világhoz gyerekeknek. Kovács Gergely kritikája. 

Tovább
A fény mindenütt ott van

Pataki Mónika Lilla kritikája.

Tovább
Belezúghat-e Juli Sándorba?

Kovács Gergely kritikája.

Tovább