Már nemcsak a nagy sportágválasztón lehet népszerűsíteni a mozgást, hanem a karosszékből is
Ugyanis megjelent a Sportszelfi avagy a sportolás művészete című kötet, amelyben kortárs alkotók írnak a különböző sportágakhoz fűződő meghitt viszonyukról. A sport nem tartozik a szépirodalom tipikus témái közé, annak ellenére, hogy jócskán tudunk ellenpéldákat is felsorolni, például Sillitoe-tól A hosszútávfutó magányosságát, sok focikiadványt, például Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című kis könyvét vagy Mándy Iván labdarúgásról szóló írásait.
Ritkaságszámba megy viszont az olyan irodalmi antológia, amelynek feltett szándéka a sport, a mozgás dicsérete.
Tavaly jelent meg a vándortáborokat népszerűsítő Erdőszelfi című tematikus kötet, a Sportszelfi e vállalkozás folytatása
(Az Erdőszelfiről ITT olvasható korábbi írásunk – a szerk.)
Egy csinos könyvtárggyal van dolgunk, az első elismerő oklevél a grafikus Ritter Ottónak jár. Ritter olyan, mint az a csapattárs, aki húzza magával a gyengébb játékosokat is. Ha a küzdést magát is megidézi a könyv, sőt a belív címoldalán dobogót látunk, serlegekkel, az olvasóban azonnal felmerül, hogy összemérje a szövegek színvonalát.
A különdíjas mindenképpen Ritter Ottó, akinek kulcsszerepe van a kötet sikerében, az ő rajzai tartják egyben az alapvetően nagyon szerethető, de változékony színvonalú munkát, amelyet a szerkesztők (Kiss Judit Ágnes, Eszéki Erzsébet) korosztályok szerint három ciklusra osztottak, 7–9 éveseknek, 10 és 12 közöttieknek és a 13 pluszosoknak ajánlva. 
A felosztás esetleges, a legtöbb szöveg szerepelhetne az összes egységben, alig van néhány írás, amelynek témája úgymond kamaszos lenne, tehát indokoltnak találnánk a 13 pluszos kategóriát.
A kivételek közé tartozik Molnár Krisztina Rita Túlpart című novellája, amelyben elcsattan egy csók, illetve Hevesi Judit Erő című sakkversében is megjelenik a szerelem, de a legtöbb szöveg egy-egy adott sportágról szól, s nem merülnek fel bennük korhatáros kritériumok.
Ugyanakkor Békés Márta Tusakodó című írásából kiderül, hogy a sportolással jól lehet csajozni, így ez a szöveg inkább a 13 pluszos korosztálynak való. Ehhez képest a 10–12 éveseknek szánt ciklusba került.
Békés Márta kiváló Dzsúdó című verse a legkisebbeknek szóló ciklusban kapott helyet, miközben küzdősportról lévén szó van benne „vadulás”, (Földre visz le, megfojt menten…”), ráadásul tele van a sportág szaknyelvével, így szómagyarázat is dukál hozzá, míg, mondjuk, Demény Péter ártatlan focis verse, a Száll a világ az utolsó blokkban kapott helyet.
Meglepő a futball alulreprezentáltsága, miközben a foci az egyik legnépszerűbb sport
A futás is témája sem kapott túl jelentős szerepet, de szerencsére ezt a sportot a könyv talán legjobban sikerült írása, Gáti István Egy futócipő emlékiratai című verse idézi meg.
Már az alapötlete is izgalmas: a jó ritmusú, szellemes vers alanya egy futócipő, az „ő” perspektívájából tekintünk magára a futásra. Nem ez a világ első „cipős meséje”, ott van például Pierre Gripari Egy pár cipője, ennek a könyvnek az elején látható dobogó tetejére nálunk mégis Gáti István állhatna fel.
Több bicajos verset is olvashatunk viszont, ott van például Lackfi János Bicajozni könnyű, Acsai Roland Apa BMX-e, Békés Márta Mountain Bike című verse, de Demény Péter Épségben című, a szobabiciklizést népszerűsítő írása is részint ide sorolható.
Valószínűleg a szerzők maguk választották a témáikat, a szerkesztők nem osztották ki a sportágakat. Az alkotók le sem tagadhatnák az érzelmi kötődéseiket, imponáló a szakkifejezések használata is, lásd például Békés Márta Dzsúdó című versét vagy Dávid Ádám Befelé néző kutya című jóga-ódáját.
Azok a versek sikerültek igazán jól, amelyekben a szerző el tudja emelni a szövegét a képzeletbeli sportpályáról
Ilyen például Lackfi János Kosarazásban mi a jó? című versének zárlata: „Az lenne igazán vacak, / ha a beszorult labda / bármit tennénk, nem esne le / örökre fennmaradna.”
Hevesi Judit Köteléke egy kirándulást mesél el, Vörös István Beszélgetés a rollerommal című költeménye sem klasszikus sportágat propagál.
A szerkesztés legfontosabb kritériuma bizonyára maga a mozgás volt, így kerülhetett a kötetbe több, a jógáról szóló szöveg is. A versek inkább a humor felől közelítenek tárgyukhoz, és fellelhetünk sokféle verses hagyományt is, Weöres Sándortól a slam poetry világát idéző laza szövegekig.
Utóbbira jó példa Grecsó Krisztián Jéghokis csatadala, amely szintén a kötet legjobb írásai közül való. Zárlata kiterjeszti a sport világát, ezúttal a végtelenbe: „Űzöd a korongot, felszántod a jeget. / A hoki ilyen sport: megesszük az eget.”
A könyv konklúziója: mindegy, milyen sportot választasz, a lényeg, hogy mozogj, hogy győzd le magad.
Az irodalomban ez bonyolultabb. Nem mindegy, mit olvasol.
Szerencsére a Sportszelfi írásainak nagy része nemcsak a sporthoz csinál kedvet, hanem a kortárs magyar gyerekirodalomhoz is.
Poós Zoltán
Sportszelfi – avagy a sportolás művészete
Szerkesztette: Kiss Judit Ágnes, Eszéki Erzsébet
Illusztrátor: Ritter Ottó
Móra Könyvkiadó, 2021
112 oldal
2999 Ft