Egyszerre voltam lelkes és kételkedő az Erdőszelfi versantológiát illetően
Ez a kötet az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ támogatásával jött létre, hogy feldolgozza a Vándortábor élményeit és a kicsiket kirándulásra csábítsa, ezért félő volt, hogy a versek nem mellőzik a didaxist. Ugyanakkor az antológia szerkesztője, Lackfi János és a szerzők névsora biztosíték volt arra, hogy itt tényleg valami klassz dolog születik.
Elég gyorsan kiderült, hogy megérte bizalmat szavazni a kötetnek
Az erősen kötöttnek tűnő téma ellenére friss, robbanékony versekre bukkanunk: sokféle forma és tematikai gazdagság jellemzi az antológiát. Az Erdőszelfi olyan, mint a tavaszi mezőn szedett bokréta: a különböző színű és változatos formájú művek a vadvirágok, melyek harmonikus csokorrá állnak össze.
Az Erdőszelfi tétje nagy: vajon ezek a versek valóban képesek megszólítani azt a korosztályt, melynek az erdő helyett inkább a virtuális világ a természetes közege?
Át tudják-e adni azokat az élményeket, melyeket a múlt évezredben felnőtt generáció tagjai teljesen természetes módon éltek át? Fel lehet-e kelteni a vágyat a természetjárás iránt pusztán versekkel?
Szerencsére a szerzők nem kezdik el hosszasan magyarázni, hogy a túrázás miért jó, nem igyekeznek sulykolni, hogy a gyerekek induljanak neki az erdőnek. Külön öröm, hogy azzal sem próbálkoznak meg, hogy a fiatalok nyelvét és gondolkodását mímelve írjanak nagyon laza verseket. Ehelyett csak hozzák, amihez értenek: jó verseket, amelyek tanító szándék nélkül kitárják a kapuját annak a világnak, mely átélhető, megtapasztalható kirándulás, táborozás, természetjárás során. Olyan történeteket mesélnek, olyan élményeket osztanak meg, amelyekkel természetes módon ébresztik fel a vágyat a gyermekekben. A varázslat éppen az, hogy ezek a művek nem tukmálnak semmit, mégis meghozzák a kedvet ahhoz, hogy a gyerekek kikapcsolják a gépet és túrabakancsot húzzanak.
A tizenhat költő negyvenhat verse három ciklusba rendezve várja a kicsiket
Az Erdei iskola a különféle tapasztalatokat gyűjti egybe. Ezek segítenek a ráhangolódásban, igazi „vágykeltők”, hiszen olyan élményekről mesélnek, amelyek észrevétlenül elültetik a gyerekekben a természetjárás iránti vágyat. Ebben a ciklusban szerepel például Lackfi János Élménykonzerve, egy klassz összegző vers, mely egybesűríti és konzerválja azt a rengeteg tapasztalatot, amit egy kirándulás során szerezhetünk. Ez a vers attól jó igazán, hogy a táborozás valóságát adja vissza, amihez éppúgy hozzátartoznak a szúnyogok, a füst, a bepenészedett uzsonna, az eltévedés; mint a nevetés, az éneklés, a csodás kilátás és az állatok.
Hevesi Judittól nagyon szép triptichont kapunk: a három összetartozó vers egy táborozás alatt kibontakozó szerelemről mesél a lány, a fiú, majd az erdő szemszögéből. A két gyermek, Saci és Patrik épp olyan finoman és lírai módon figyel fel egymásra és látja meg egymásban a szépet, mint ahogyan a természet sarjad ki tavasszal.
Ezekben a versekben a kirándulás csak apropó, a táj csupán kulissza, ami teret enged az érzelmek kibontakozásának. Ez a díszlet segít abban a két gyereknek, hogy igazán meglássák egymást, rádöbbenjenek, hogy első ítéletük a másikról valójában tévesnek bizonyult.
A triptichon harmadik darabjában az erdő hangját halljuk, aki meglepetésszerűen ébred rá arra, hogy a gyerekek hiába hangosak és néha nagyon-nagyon rosszak, mégiscsak képesek az egymás és a természet iránti szeretetre.
A Nagyon állat! tíz verse a természet élővilágát hozza közel
Itt nemcsak a valóságos állatok kerülnek elő, hanem például a jeti vagy a kísértetek is. Vörös István Házirendje nyitja a ciklust, és ugyan megbújik benne egy kis nevelő célzat („Tisztelni kell az életet!” felkiáltással zárul minden versszak), azonban a hangsúly mégis azon van, hogy mennyi kincset rejt az erdő.
Finy Petra két versének kiindulópontja egy-egy szójáték (game-gém, Goethe-gőte), ami az én szívemhez kevéssé áll közel (szerintem ezekkel túl könnyű csatát nyerni), azonban Finynél valamiért mégis hatásosak ezek a viccek. A Tarajos Goethe például észrevétlenül kelti fel az érdeklődést a német irodalom klasszikusa iránt is, majd az író hirtelen felölti másik alakját, a gőte-gúnyát, így valójában az állat kétéltűsége is új értelmet nyer: olykor író, olykor állat.
A ciklus Balázs Imre József Erdőmélyi hangok című versével zárul, mely a rejtélyességével nyerheti meg az olvasók szívét. A táborozáshoz ugyanis a sötétség is hozzátartozik, amikor „az erdő erdőbb, a hang hangabb, a mély mélyebb”. Ebben a versben is egyfajta átlényegülésnek vagyunk a tanúi: a sötétben felfedezésre induló gyerekcsapat egyenként megérkezik a saját állatába.
A harmadik ciklus, az Indián gyerekek már ebből a mélységből szól hozzánk
Ide kerültek azok a versek, amelyekben a gyermek már érti az erdő titkát, közel került hozzá, az erdő befogadta, védelmezően körülölelte. Molnár Krisztina Rita Máshol című versében a természet az, ahová el lehet vonulni a zajos külvilágból, ahol megbékélésre lehet találni.
Demény Péter Erdője az a hely, ahol különféle titkok között megélhető a pillanat.
Szabó T. Anna Szabadulós verse a rohanó, ezer fordulaton pörgő világból való kiszakadás élményét ragadja meg, míg a Kiránduló verse arról biztosítja az olvasót, hogy az erdő mindig ott lesz, ha valami bánat éri. Szabó T. Anna erdője gondoskodó, óvó, ölelő közeg, mely lélegzetével éltet és mindig meghallgatja örömöd és bajod.
A sort Balázs Imre József Tábortűz című verse zárja, mely a búcsúzás, a hazaindulás fájdalmáról szól: a nehéz elválás verse ez, miközben a sorok között fel-feldereng az a hangulat, amit mi is annyiszor átéltünk a tábortüzet körülülve. A vers a refréntől („Dal van a tűzben / Tűz van a dalban / Szikrák az égben / És csend a zajban”) maga is búcsúzós, tábortüzes dallá válik.
A kötet illusztrációit Ritter Ottó készítette: a rajzok kitűnően rendezik egy „ernyő” alá a sokféle verset. Az illusztrációk önmagukban is jópofák, lazák és viccesek, tényleg a gyerekek nyelvén szólnak, ráadásul szuper, hogy ennyire összekacsintanak a versekkel is. Ritter jól ráérzett, hogy mely pillanatokat kell vizuálisan is megragadnia.
Kocsis Katica
Erdőszelfi – Vándortábori versek
Illusztrátor: Ritter Ottó
Móra Kiadó, 2020
108 oldal
2999 Ft