A gyerek- és ifjúsági irodalom szempontjából hogyan alakult 2022, voltak-e meglepő fordulatok, láthatók-e új trendek idehaza?
Gyerekirodalommal foglalkozni ma már menő dolog Magyarországon. Ez a kijelentést sok szemszögből magyarázható, de talán érdemes a tudományos élet felől közelíteni hozzá. Minél szisztematikusabban és szakszerűbben foglalkozunk a gyerekirodalommal, annál pontosabban látjuk a gyerekirodalmi trendeket, sőt a szerzők is egyre tudatosabb, a folyamatokra reflektálni képes alkotóvá válhatnak.
A Károli Gáspár Református Egyetem gyerekirodalom szakiránya mellett számos gyerekirodalmi kutatócsoport, műhely és kutató dolgozik azon, hogy a gyerekirodalom-tudomány (vagy szerencsésebb nevén gyerekirodalmi tanulmányok – children’s literature studies) integráns diszciplína lehessen Magyarországon, és eredményei minél szélesebb körbe jussanak el. A folyóiratkultúra is alkalmazkodik ehhez az üdvözlendő változáshoz: a Helikon 2021/4-es Irányok a gyerekirodalom-kutatásban című számát mérföldkőnek érzem, 2022-ben robbanásszerűen a legtöbb print- és online médiumban jelentek meg gyerekkönyvekről értekező tanulmányok, kritikák, ajánlók (például a Kortárs +/– 18 rovatában, a TempevölgyOnline felületén, valamint az Alföld, a Tiszatáj, a Hitel vagy a Bárka egyes lapszámaiban).
2022-re már kiépülni látszik az a kölcsönösségen alapuló gyerekirodalmi hálózat, amelynek sarokkövei egyrészt a disztribúciós folyamat (gyerekkönyvtárak, kiadók, iskolák, rendezvények) és az értékelési eljárás (a díjazási rendszeren és a színvonalas gyerekirodalom-kritikán keresztül).
Utóbbi kapcsán megemlíteném Lapis József tavaly megjelent Elég című kritikagyűjteményét, amelyben a nívós gyerekkönyvkritikák mellett progresszív esszéket is közölt a műfajról, a fiatal kritikusok munkáját elősegítendő.
Új tendenciának látom, hogy a professzionális gyerek- és ifjúsági irodalmat írók mellett számos, eddig kizárólag felnőtteknek író szerző kezdett kísérletezni a műfajjal – kiterjesztve ezzel a gyerekirodalom olvasói körét, növelve presztízsét. Továbbá azt veszem észre, hogy a kiadók igyekeznek nyomon követni a nemzetközi folyamatokat, a külföldi gyerekirodalom szemrevételezése pedig új trendeket, témákat, innovációkat honosít meg Magyarországon. Ahogy nyugaton, úgy nálunk is egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak az érzékenyítő, tabukat döntő, problémaorientált gyerekkönyvek. A hagyományos gyerek- és ifjúsági műfajok közül a disztópiák mellett a (low) fantasy hódít leginkább, ami összefüggésben áll a gyerekkönyveket és gyerekolvasókat illető szemléletváltozással.
A gyerekirodalom mindig is leképezte az adott társadalom helyzetét, mentális állapotát: szerzői általában arra törekednek, hogy felvértezzék olvasóikat a külső negatív hatásokkal szemben. A 2020-as éveket nézve feltűnő, hogy azok a könyvek érték el a legtöbb olvasót, és jutottak fel a sikerlistákra, amelyek valamilyen problémára hívták fel a figyelmet.
Ebből a szempontból a tavalyi megjelenések közül Tóth Krisztina Magvető Kiadónál megjelent Világpuszi című kötetét emelném ki. A kötet meséi egymástól nagyon különböző, általában nem párbeszédképes jelenségeket dolgoznak fel (mint a bepisilés, a fogyatékosság, a halál), és hívják ezek megértésére és elfogadására az olvasót. De léteznek már kifejezetten olyan sorozatok is, melyeknek egyes darabjai egy-egy jól meghatározott, pontosan körvonalazható problémát mutatnak be, amely a gyerekek mindennapjaiban hangsúlyozottan van jelen.
Ide sorolható a Kertész Erzsi Göröngyös úti iskola-sorozatában tavaly megjelent Hagyjatok békén! című kötet (Cerkabella Kiadó), mely az iskolai kirekesztés problematikáját járja körül. A környezeti nevelésben tölt be fontos szerepet Regős Mátyás Lóri és a kihalt állatok című, a Móra Könyvkiadónál napvilágot látott kötete és Balázsy Panna ÖkoBanda-sorozatának első részeként a Manó Könyvek gondozásában megjelent Földindulás című regény.
A társadalmi és környezeti nevelés mellett 2022-ben kulcsszóként említeném a vizuális nevelés növekvő fontosságát. A magyar gyerekirodalom hagyományosan szövegközpontú, de szerencsére elmozdultunk a képi kultúra elmélyítésének irányába is.
A Pozsonyi Pagony ismeretterjesztő kötete, Martin Gayford és David Hockney A képek története gyerekeknek című, két évvel ezelőtti kiadványa után tavaly Révész Emesének és Grela Alexandrának a Csimota Kiadónál megjelent Hol készül a művészet? című művészettörténeti böngészőjét üdvözölhettük.
Egyre több minőségi képeskönyv lát napvilágot, amelyek izgalmasan gondolják újra a kép és a szöveg viszonyát, és aktivitásra ösztönöznek, például Agócs Írisz Rajzolj egy krumplit!-sorozata, Boncsér Orsolya Fotózni jó! című gyakorlati útmutatója, Turi Lilla A Ló című munkája vagy Dániel András Kufli-sorozata és Jaj, ne már! – mondta a hal című kötete.
Melyik három gyerekkönyv volt számodra tavaly a legérdekesebb, a legfontosabb, és miért?
Elisabetta Gnone már régóta nagy népszerűségnek örvend a magyar olvasóközönség körében a Fairy Oak- és a W.I.T.C.H.-sorozatok szerzőjeként. Esztétikailag azonban felülmúlja említett műveit a kiforrott nyelven megszólaló, izgalmas narrációtechnikával írt Olga a papírlány című trilógiája, amelynek Talányka címet viselő lezáró kötete tavaly látott napvilágot a Móra Könyvkiadónál. Olga, az olasz kislány ezúttal ismét mesemondással varázsolja jobb hellyé a környezetét: Talányka története egy olyan lányról szól, akire minden ruhája bő, a valóság túlnő rajta, de ha a képzeletét hívja segítségül, rögtön minden ruhadarabja passzol rá. Egy csodálatos mese a felnőtté válásról, a barátságról, a fikció és a realitás elmosódásáról és a történetmondás erejéről. Mert Talányka valahogy minden szereplőre (és persze olvasóra) hasonlít egy kicsit…
Másodikként egy, a Tilos az Á Könyvek gondozásában megjelent ifjúsági regényt, Schwechtje Mihály Félúton Berlinbe című problémaorientált kamasztörténetét emelném ki. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) című nagyjátékfilm rendezője már bebizonyította, hogy érzékenyen és hitelesen képes mesélni a mai tinédzserek nehézségeiről, ezért izgatottan vártam, miként nyúl a témához egy másik médiumban. A Félúton Berlinbe a folyton szorongó Vivi nézőpontjából íródott, aki az érettségit követően elveszíti azt a biztonságos talajt, amelyet addig családja, barátai és az iskola nyújtottak számára. Számomra nagyon rokonszenves, hogy a szerző nem félt olyan (anti?)hőst állítani a középpontba, akinek tetteivel nem mindig értünk egyet. A regény kliséromboló, lelkileg megterhelő, de épp emiatt őszinte és hiánypótló alkotás a kortárs ifjúsági könyvpalettán.
Zalán Tibor sokszínű írói munkásságának egyik érdekes állomása a Cerkabellánál 2022-ben megjelent Királylányok nagykönyve, mely az 1996-ban és a 2017-ben publikált királylányos meséket gyűjtötte egy csokorba. A szerző a hagyományos népmesei eszköztárat egyszerre alkalmazva és posztmodern módon felforgatva írt egy-egy mesét Habakuk király 40 lányáról. A koncepció igazán izgalmas, és (jó értelemben véve) „nagyon 2022”: ahány lánya van Habakuk királynak, annyi különböző női szerepmodell elevenedik meg a mesekönyv lapjain, ezáltal rengeteg azonosulási lehetőséget kínálva fel az olvasók számára. Vagyis a mesekönyv a szórakoztatáson túl érzékenyít is: a szépség, a gyors észjárás, a lustaság, a türelmetlenség és a társadalom által maszkulinnak tartott viselkedés nem hierarchikus, preskriptív célzattal jelenik meg, hanem értékítélet nélkül, teljesen legitim tulajdonságként.
Melyik volt szerinted a legjobb könyves esemény vagy műsor (videó, podcast stb.) 2022-ben?
2022-ben széles merítésből lehetett válogatni, rengeteg gyerekkönyves esemény zajlott országszerte, úgyhogy egyetlen tételre nehezen szűkíthetném le a listát. Az év egy fontos rendezvénnyel indult: a Móra 2022-ben ünnepelte 70. születésnapját, ebből az alkalomból konferenciát rendeztek A gyerekirodalom felnőtté válásának történetei szakértőknek és rajongóknak címmel. A színvonalas előadások a kiadó értékteremtő munkájának évtizedeit, izgalmas fejezeteit járták körül, nagy hangsúlyt fektetve olyan megkerülhetetlen alkotókra, mint Janikovszky Éva, Lázár Ervin és Fekete István.
Az első félév gyerekkönyves programkínálatából a Szegedi Tudományegyetem Bolygó bogozó-beszélgetéssorozatát tartom kiemelkedőnek, amelynek keretén belül hetente/kéthetente egy-egy, összesen tíz kortárs gyerekirodalmi szerzőt (többek között Kiss Ottót, Kovács András Ferencet, Dániel Andrást, Marék Veronikát, Elekes Dórát) látott vendégül az egyetem.
Ami a könyvfesztiválokat illeti, mindig izgatottan várom az Ünnepi Könyvhét gyerekkönyves programjait, és természetesen a Könyvhéten esedékes HUBBY Az Év Gyerekkönyve-díjak átadását. A 2000-es évek elejétől szakmai zsűri által minden évben több kategóriában (gyerekkönyv, ifjúsági könyv, illusztrátor, fordító, ismeretterjesztő stb.) kiosztott díjak orientálni tudják az olvasókat a minőségi, innovatív gyerekkönyvek kiválasztásában. Az őszi Margó és PesText Fesztiválon is figyelmet fordítanak a gyerekirodalomra, utóbbin olyan elismert külföldi szerzőkkel is találkozhattunk, mint Elizabetta Gnone és Jean-Claude Mourlevat.
A tavalyi év a podcastok virágkorát hozta el, de mivel válogatni kényszerülök, a Pagony Podcast-csatornának A meséktől a felnövésig című műsorát állítanám előtérbe mint előremutató kezdeményezést. Vinczellér Katalin adásonként más-más neves gyerekíróval beszélgetett (például Szabó Borbálával, Berg Judittal, Laboda Kornéllal, Wéber Anikóval) olyan érdekes kérdésekről, mint az alkotói folyamatok sajátosságai, a magyarról magyarra fordítás, az elrontott rajzok vagy a játéktervezés. Egyre több közösségimédia-oldal, csoport és blog lát napvilágot gyerekkönyvkritikákkal és ajánlókkal is.
A Neveljünk olvasókat Facebook-csoport és blogja, az Égigérő már jó ideje nagy sikerrel működik, 2022-ben változatlanul ezt a felületet olvastam legnagyobb érdeklődéssel. Izgalmas munkát folytat Katona Alexandra is Nyomolvasás című, tavaly elindított gyerekkrimiblogján, ahol a műfaj elképesztő sokszínűségét és használhatóságát villantja fel értő elemzések formájában.
Véleményed szerint melyik volt a legjobb, könyvekhez kapcsolódó egyéb műalkotás (film, színházi előadás stb.) 2022-ben?
A Budapest Bábszínház egész évben csodás előadásokat kínált kicsiknek és nagyoknak, de a vidéki nagyvárosokban (Pécsett, Szegeden, Debrecenben stb.) is színvonalas táncjátékok, mesejátékok, bábelőadások várták a nagyérdeműt. Sajnos csak utólag értesültem róla, de izgalmas intermediális kísérletnek tűnik a Dániel András Kuflik-mesekönyvsorozata nyomán készült A kuflik és a nagy táncelőadás című darab, melyet a Nemzeti Táncszínház vitt színre tavaly tavasszal. Reméljük, az előadás nem csak egyszeri alkalom volt, és lesz még lehetőségünk megtekinteni. Aki pedig még nem látta volna az Időfutár című színdarabot – mely Gimesi Dóra–Jeli Viktória–Tasnádi István és Vészits Andrea azonos című regénysorozatának átdolgozásával készült –, mindenképpen érdemes pótolnia.
Melyik klasszikus gyerek- vagy ifjúsági könyvet „porolnád le”, azaz várod az újrakiadását 2023-ban?
Fontos lenne leporolni az első originális magyar és külföldi gyerekirodalmi munkákat. Szívesen látnám a polcomon Benedek Elek, Hans Christian Andersen vagy Franz Hoffmann összes meséjét díszkiadásban, akárcsak a korabeli ábécéskönyveket (Döbrentei Gábor munkáit), játékoskönyveket (Kiss Áron gyermekjáték-gyűjteményét) és korabeli női szerzők munkáit (hiszen a magyar gyerekirodalom kialakulásának idején a meseírást főként asszonyi princípiumnak tartották). Egy-egy elfeledett szerző (mint Tutsek Anna, Konrádné Kelen Jolán, Herman Ottóné, Halász Ignác, Pósa Lajos) válogatott munkáit is érdeklődve olvasnám.
A magyar gyerekirodalom kezdeteikor, a XIX. század közepén a folyóirat-kultúra dominánsabb volt, mint a könyvpiac, azaz a gyerekek elsődlegesen az olcsóbb heti- és havilapokból jutottak olvasmányokhoz. Ebből kifolyólag érdemes volna a köztudatba emelni, milyen típusú szövegeket olvastak a gyerekek és kamaszok a századfordulón.
A XIX. századi gyerek- és ifjúsági sajtót böngészve számos olyan ma is aktuálisnak tűnő mesével és elbeszéléssel találkoztam, amelyekből érdemes lenne egy gyűjteményes kötetet megjelentetni. Kelen Jolán Micike és Micuka című meséje az állatbántalmazást tematizálja, az ismeretlen kilétű Mesélő bácsi orientális meséi az általános emberi értékekre nevelnek, Tutsek Anna elbeszélései pedig a korabeli női szereppel kapcsolatos elvárásokról adnak képet.
Milyen egyéb új megjelenéseket tartasz fontosnak, kiknek a köteteit látnád szívesen 2023-ban?
A gyerekirodalom rendkívül kreatív és dinamikusan változó tér, ezért mindig szívesen lapozgatok a hagyományos formájú és szerkezetű fikciós könyvek mellett új, innovatív műfajú, akár non-fiction kiadványokat is, mint a silent book, a picture book, a foglalkoztató- és rejtvénykönyvek, a lapozgatós szerepjáték-könyvek, ismeretterjesztő kötetek, szakácskönyvek és képregények. Véleményem szerint két műfajból van jelenleg hiány a magyar gyerekkönyvpiacon. Egyrészt nincsenek a kisiskolás korosztálynak szóló, szöveg nélküli képeskönyvek, pedig akár Aaron Becker Journey-trilógiája a magyar olvasóközönség körében is működne.
A másik hiánycikk a gyerekhorror. R. L. Stine Libabőr-sorozata, Neil Gaiman Coraline és Roald Dahl Boszorkányok című, magyarul is megjelent kötetein túl szívesen olvasnám magyar fordításban Neil Gaiman Hansel & Gretel, Jonathan Auxier The Night Gardener, Ray Bradbury The Halloween Tree, Victoria Schwab City of Ghosts és Alvin Schwartz horrorgyűjteményes köteteit. Originális munkákról sajnos nincs tudomásom, pedig ahogy a régi tündérmesék, úgy a gyerekhorror zsánere is kiválóan alkalmas arra, hogy leképezze, és egyben fel is oldja korunk általános kulturális szorongásait – azáltal, hogy az olvasó szembenézhet a félelmeivel.
Körkérdésünk első (Kolozsi Orsolya), második (Kovács Gergely) és harmadik (Lovas Anett Csilla) részét is ajánljuk figyelmetekbe. Kovács Gergely kérte föl a válaszokra Lovas Anett Csillát, ő szólította meg Katona Alexandrát. Kolozsi Orsolya Kérchy Annának küldte tovább a kérdéseket. Kérchy Anna kérésére Hansági Ágnes válaszolt, ő pedig Vojnics-Rogics Réka válaszaira volt kíváncsi. Hamarosan jövünk a következő körrel.