A képek korában felértékelődik a művészettörténeti tudás
A képek összefüggéseinek tudománya azonban ma nem része a közoktatásnak, így az általános műveltségnek sem. Így e tudás közvetítése (is) a családra marad. Ebben nyújt segítséget a közelmúlt egyik nemzetközi ismeretterjesztő bestsellere, David Hockney és Martin Gayford A képek története gyerekeknek című kötete. A mű tudományos rangját mutatja, hogy azt 2018-ban a világ egyik legismertebb képzőművészeti kiadója, a londoni Thames & Hudson adta ki. A magyarországi kiadó, a Pozsonyi Pagony szerencsére megtartotta az eredeti kiadás paramétereit, így az A4-es méretű kötetben kiválóan érvényesülnek a nagyméretű reprodukciók. Mindez elengedhetetlen része a könyvnek, hiszen mégiscsak a kiemelkedő műalkotások állnak a középpontban, amelyeket a szerzők rövid és modern szemléletű szövegei kísérnek.
A kötetet három szerző jegyzi
Martin Gayford műkritikus, Rose Blake illusztrátor és David Hockney képzőművész. Utóbbi a vállalkozás húzóneve, igazi élő klasszikus, aki körül csak úgy rajzanak a rekordok: a könyv londoni megjelenése idején éppen ő volt a legdrágább eladott művel büszkélkedő élő festő. Hockney festményeinek már most bérelt helye van a huszadik századi művészettörténetben, különösen a kaliforniai felső tízezer luxuséletét megidéző zsánerképei vésődtek bele közös emlékezetünkbe. De Hockney munkája távolról sem korlátozódik a festészetre, nevezetesek még fotókísérletei is, és az új médiumok iránti nyitottságát jelzi, hogy nyolcvanéves korában iPaden kezdett el festeni. Mindemellett számottevő művészettörténeti kutatásokat is folytatott, különösen a reneszánsz festészet technikájára vonatkozóan, amelynek eredményeit egy lenyűgözően szép albumban összegezte, ez Titkos tudás címen 2003-ban magyarul is megjelent.
Hockney tehát igazi „nagyágyú”, akinek részvétele egy gyerekeknek szóló ismeretterjesztő művészeti album szerkesztésében garantálja annak színvonalát. Martin Gayforddal közösen, párbeszédes formában kommentálják a felvetett témákat, ami eleve fellazítja a szövegek tudományosságát, azt a benyomást keltve, hogy az olvasó-néző egy bensőséges műtermi eszmecsere részese.
A gyerek tekintetét Rose Blake színes, dekoratív rajzai képviselik, ő kelti életre David és Martin alakját, és a kislányét, aki velük együtt kalandozik a művészettörténet birodalmában. A néhány vonással karaktereket és miliőt teremtő illusztrációk többnyire összegeznek, kommentálnak egy-egy történeti jelenséget, miközben vizuális állandóként vonulnak végig a stilárisan nagyon különböző reprodukciók mellett.
A szerzők már a bevezetőben leszögezik, hogy könyvük a képek történetéről szól, és így a plakátoktól kezdve az okostelefonok képernyőjén át az álomképekig része minden vizuális produktum. Következetesen kerülik tehát a művészet kifejezést, ahogy Hockney saját bemutatkozása is mellőz minden művészi allűrt: „Képeket készítek, rajzolok, festek, fényképezek, majd számítógéppel és tabletekkel alkotok. Mindeközben alaposan szemügyre veszem más művészek munkáit, és beszélgetek másokkal a művészetről.” Minden ködös és dagályos misztifikálást kerülve tehát, nézőpontjuk szerint a művész professzionális képalkotó, akinek munkája folyamatos nyitottságot és tájékozódást igényel.
A kötet címében is a képek és nem a művészet történetét ígérik, amely az eredeti angol kiadásban még a széles történeti perspektívát felvető alcímmel is kiegészül: From the Cave to the Computer Screen (A barlangtól a számítógép képernyőjéig). Az ezredforduló új művészetfogalma tükröződik ebben a mediális és kulturális nyitottságban, amely a képek történetébe beemeli az Európán kívüli régiókat és a tömegkultúra képeit is, így a távol-keleti grafikák és a Disney-rajzfilmek egyaránt részei.
A cím ellenére az album nem hagyományos történeti tárgyalás, bár az időrend érvényesül a felvetett témákban, és a könyv végén egy rövid, rajzos kronológia is segíti a tájékozódást. A műfaji-technikai hierarchia akadémikus csökevényei mellett tehát a történeti evolúció hitrendszerét is maguk mögött hagyják, inkább a távoli korok közötti azonosságokat emelve ki.
Így kerülhet közös nevezőre egy Lascaux-i barlangrajz és egy Picasso-festmény, a Mona Lisa és Marlene Dietrich képmása. „A képek története a barlangokban kezdődik és jelen pillanatban egy iPaden végződik” – állapítja meg Hockney.
A mesélők a képek birodalmát olyan végtelen kincsestárnak tekintik, amiben mindenki szabadon kalandozhat, és ahol széles tere nyílik az egyéni leleménynek és értelmezésnek egyaránt. „Minden valaha elkészült kép a saját szabályait követi” – fogalmazza meg a bevezetőben Hockney. A kötet szemlélete az ezredforduló új kánonmentes, nyitott művészetfelfogását tükrözi, és ennek jegyében a képalkotás harmincezer éves történetének lenyűgözően kalandos birodalmát nyitja meg az olvasó-nézők számára.
E program jegyében a könyv nem átfogó ismeretanyagot kínál, hanem inkább szempontrendszert nyújt, gondolatébresztő felvetéseket ad a képekkel való foglalkozáshoz. A kalandozást nyolc tematikus blokk segíti, amelyek szórakoztatóan, észrevétlenül vezetnek be a művészettörténeti gondolkodás fogalomrendszerébe.
Nyitásképp a történeti gondolkodásban az alapvető hatás fogalmára közelítenek rá, példát mutatva az eredetiségre és az utánzás – másolás fontosságára egyaránt. Mindeközben azt tudatosítják nézőjükben, hogy minden alkotó és befogadó egyaránt része a képek több tízezer éves hálójának, melyben többé vagy kevésbé tudatosan, folyamatos párbeszédben állunk a képi univerzummal. A képalkotást alapvetően nyomhagyásnak tekintik, így mutatnak példákat a formaalkotó gesztusra, a kínai tusrajztól Claude Monet oldott ecsetkezeléséig. Majd kitérnek a fény-árnyék hatások és a térábrázolás időben változó megoldásaira, olyan fogalmakat érintve, mint sziluett vagy perspektíva. Az album 115 reprodukciója között szép számmal szerepelnek Hockney saját művei, ez lehetővé teszi, hogy a gyerekek az alkotó saját szempontrendszerét, hiteles kommentárjait is megismerhessék egy mű kapcsán. Így Hockney maga meséli el, hogy Pearblossom Highway című képét úgy készítette, hogy 1986 április 11-e és 18-a között, egy héten át, minden délelőtt kilenc és tizenegy óra közt fotózta ugyanazon országút részleteit, kis elmozdulásokkal, és ennek alapján 850 fényképből rakott ki egy sajátos tájképet, szemléltetve azt, hogy a térérzékelés az agy mesterséges konstrukciója.
„A technikák régiek! Csak az eszközök újak”
Írja Hockney, kinek véleménye szerint a művészet története a képalkotás technikai eszköztárának változásával is leírható. A kötet végén közölt kronológia sem a szokásos stiláris fogalmak mentén halad, hanem a technikai eszközök változását felidéző „találmányok időrendje” szerint.
Ez a nézőpont kapcsolódási lehetőséget adhat a technikai képalkotásban felnövő digitális bennszülöttek számára a régmúlt művészetéhez.
Így külön fejezet foglalkozik a festészet és fényképészet kölcsönhatásával, kitérve a XVII. század olyan különleges optikai eszközeire, mint a camera obscura vagy a jóval későbbi dadaista fotókollázs, eljutva egészen Hockney saját számítógépen generált kompozíciójáig. Végül külön fejezetben esik szó a mozgóképekről, Muybridge sztroboszkopikus fotókísérleteiről és a mozifilmről, ami ebből a nézőpontból szerves része a képek egyetemes történetének. Megtudjuk például, hogy az első anyagában is színes (nem utólag színezett) mozifilm az 1939-ben bemutatott Óz, a csodák csodája volt.
Hockney és Gayford képtörténeti kalandozásai rendhagyó módon a jövő képeivel érnek véget: felteszik ugyanis a kérdést, milyen képek vesznek majd minket körül a jövőben? Mert bizonyos, hogy képek mindig lesznek, csak a megjelenésük formája változik.
Ma már a remekművekhez való hozzáférés az interneten mindenki számára adott lehetőség. Ám a képek értelmezéséhez, élvezetéhez nem árt az irányadás. Olyan könyv ez, mely segít eligazodni a ránk zúduló képtengerben, mely XXI. századi gyerekeknek szól, és amit a család közösen is böngészhet – lehet rajta vitatkozni, lehet továbbgondolni, vagy a képeket nézegetve alkotókra, témákra rákeresni, és így újabb és újabb csodás képekkel kapcsolatba kerülni.
Révész Emese
David Hockney – Martin Gayford: A képek története gyerekeknek
Illusztrátor: Rose Blake
Fordította: Papolczy Péter
Pozsonyi Pagony, 2020
128 oldal
5590 Ft