A mesék egyik alapvető sajátossága, hogy végül minden jóra fordul bennük
Aki eltévedt, mind hazatalál, a haragosok kibékülnek, a szomorúak megvigasztalódnak, a betegek meggyógyulnak. De mi van akkor, amikor ez nem történik meg? Mert jól tudjuk, hogy ilyen helyzetek is léteznek.
Mesévé lehet-e írni azokat a történeteket, ahol a vak örökre vak marad, az elpusztult kismacska soha többé nem tér vissza, és a hajléktalant is éveken át az utcán éri a tél? Mihez tudnak kezdeni a mesék ezekkel a sorsokkal, ezekkel a nehéz helyzetekkel?
Tóth Krisztina legújabb, „kis és nagy embereknek” ajánlott kötete ezekből a szomorú, alapvetően veszteségekkel tűzdelt történetekből építkezik – nagyon finoman viszi a problémákat a gyerekek elé, úgy, hogy nem terheli túl kis olvasóit, mégis megmutatja, hogy igenis léteznek embert próbáló élethelyzetek.
A Világpuszi szerzője az egyik legolvasottabb kortárs magyar író, nem kevés gyerekkönyv alkotója, és korábban is foglalkozott már rázós témákkal
Az Anyát megoperálták a szülő súlyos, daganatos betegségét próbálta feldolgozhatóvá tenni, A lány, aki nem beszélt pedig az örökbefogadást és a hozzá kapcsolódó nehézségeket, traumákat járta körül. A legújabb kötetben is hasonlóan nehéz témák foglalkoztatják, és ezekről most is úgy képes írni, hogy meséi nem átlátszó, didaktikus illusztrációk, hanem valódi, élő, azonosulásra késztető történetek.
A kötet írásai változatosak, a tizenkét mese több műfaji hagyományból merít, tündérmesék, népmeseszerű történetek és mai világunkban játszódó, novellaszerű írások is olvashatók köztük.
Az első mese, a kötet címét is magában rejtő Ferkó és a Világpuszi például a népmesei tradíció felől indul, főhőse a legidősebb királyfi, kinek próbatétele abban áll, hogy át kell jutnia Meseország kapuján, és meg kell érkeznie a mi hétköznapi, átlagos világunkba. Ferkó azonban a mesék bűvös birodalmán túl nem klasszikus „hős”, hanem egy fejlődésében akadályozott fiúcska, aki sem járni, sem beszélni nem tanul meg. Mégis különleges kincs van a birtokában: a világpuszi, melynek köszönhetően „minden áldott nap történik valami csodálatosan jó a világban”.
A botos lány című mesében a tündérmesék világa elevenedik meg, a főszereplő egy vak lány, aki apró manókkal ápol baráti kapcsolatot, és nekik előadott magyarázatain keresztül az egészen fiatal olvasókat is megtanítja többek között arra, mire jó, és hogyan működik a Braille-írás.
Nemcsak fizikai korlátozottság, testi problémák jelennek meg a mesék között, hanem olyan lelki eredetű gondok is, mint az éjszakai ágybavizelés (Bulangó) vagy a kislányok torz testképe, az állandó koplalás, az egyre gyakoribb anorexia (A legfinomabb répatorta), illetve olyan társadalmi problémák, mint a cigánysággal kapcsolatos előítéletek (Tetovált napkorong) vagy a hajléktalanság (Szán a mélygarázsban).
Komplikált és nehéz kérdések, melyekbe bármelyik átlagos hétköznapon beleütközhetünk, s melyekről nagyon nehéz beszélgetni egy óvodás vagy kisiskolás korú gyerekkel – ehhez nyújthat segítséget ez a sokszínű kötet.
Nemcsak ismeretterjesztő, a problémák megbeszéléséhez segítséget nyújtó anyag a mesekönyv, hanem érzékenyítő kiadvány is, hiszen a gyerekekhez közel hozza ezeket a számukra távolinak tűnő problémákat. Szalma Edit színekben gazdag illusztrációi további segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy az említett témák begyűrűzzenek (mégpedig az életkornak megfelelő módon) a kisgyermekek tarka és alapvetően derűs gondolatvilágába.
Az egyik legkedvesebb és legkerekebb mese a kötetben A szarka tolla, mely egy elkerülhetetlen, nagyon sokaknak ismerős témát boncolgat
A szeretett kisállat öregedése, elvesztése, elengedése és meggyászolása olyan folyamat, melyet nagyon sok kisgyereknek végig kell élnie. A szeretet ára ez: az imádott kutya, macska vagy bármilyen állat elvesztésének fájdalma elkerülhetetlen és erős trauma, ugyanakkor a mese végkifejlete azt is egyértelművé teszi, hogy a veszteség feldolgozható, a fájdalom megélése pedig teljesen helyénvaló, normális reakció.
Szintén jól sikerült mese még a Down-szindrómás Peti életébe bevezető írás (Mondd az igazi neved), melyben az óvodás főhős egy különleges tulajdonsággal rendelkezik: mindenkinek tudja az igazi nevét. Rövid ismeretség után kitalálja a pénztáros néni, a doktor bácsi vagy az orvosnál várakozó kislány „valódi nevét” – nem az anyakönyvezettet, hanem azt, amelyik az adott személy lényének mélyén lakozik. Mintha a kisfiú látná a felszín mögött húzódó lényeget, az emberek legbelsőbb titkait, érzéseit, és „valódi nevükön” keresztül szembesíti is őket a személyiségük esszenciájával. Peti voltaképpen szuperhős, aki „ferde, sötét és huncut szemével” belelát az emberekbe, nem vonják el figyelmét a külsőségek, amelyek a hétköznapi embereket gyakran félrevezetik.
A Világpuszi olyan könyv, mely a megküzdést, a problémákkal való szembenézést (legyen az saját probléma vagy a másé) egyrészt ismeretterjesztő információkkal segíti, másrészt az érzelmi azonosuláshoz szükséges hősök, történetek megteremtésével teszi könnyebbé. Kulcsszavai az empátia, az együttérzés, a másikhoz való odafordulás. Mert az odafordulás minden megértés alapja, hogy elfogadjuk, szeretni tudjuk azokat is, akiktől korábban esetleg tartottunk, akiknek a gondjait nem igazán láttuk és értettük.
Kolozsi Orsolya
Tóth Krisztina: Világpuszi
Illusztrátor: Szalma Edit
Magvető Kiadó, Budapest, 2022.
- oldal
3999 Ft