(A német gyerekkönyvek Magyarországon és hatásuk a magyar gyerekkönyvpiacra)[1]
A magyar kultúrában mindig is erősen érvényesült a német hatás – gyakran osztrák közvetítéssel –, még akkor is, ha bizonyos történelmi-politikai korszakok kevésbé kedveztek ennek a kapcsolatnak. A szocializmus idején előtérbe kerültek ugyan a szovjet gyerekkönyvek, ám – az NDK-nak köszönhetően – a német–magyar együttműködések továbbra is meghatározóak maradtak.[2]
Ilyen módon a gyerek- és ifjúsági irodalom esetében is érzékelhető a német kulturális transzfer, ami nemcsak a fordításokban érthető tetten, hanem a témáról való tudományos gondolkodásban, például a fogalomhasználatban is.
A magyar gyerek- és ifjúsági irodalom a német Kinder- und Jugendliteratur mintáját követi, és nem az angolszász szakirodalomban használatos children’s literature és young adult terminusokat vette át – noha ezek a kifejezések is egyre gyakrabban szerepelnek a szakmunkákban.[3]
A mai értelemben vett gyerekirodalom kezdeteit a 19. századra tehetjük
Korábban az irodalomról való gondolkodás, valamint az erre épülő intézményrendszer egészen más elvek szerint működött. Jelen tanulmányban nem szándékom teljes körű történeti áttekintést nyújtani, csak a 2000-től napjainkig tartó időszakra vonatkozóan igyekszem megmutatni a főbb tendenciákat.
Érdemes röviden megindokolni ezt a korszakhatárt, hiszen több szakirodalom a rendszerváltást jelöli ki fordulópontként, amikor olyan politikai-történelmi változások zajlottak le, amelyek jelentősen átrendezték a kultúra egészét, így a gyerekirodalomra és a gyerekkönyvpiacra is hatással voltak.[4] Emellett azonban megjelent az az álláspont is, amelyik a rendszerváltás helyett a 2000-es évet jelöli ki cezúraként, szorosabban az irodalom belső folyamataihoz (szerzői életművekhez, korszakokhoz) kötve a paradigmaváltást. Ebben az elképzelésben a mára klasszikussá vált szerzők (Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Csukás István) munkássága jelöli ki az 1970-es évektől egészen az ezredfordulóig tartó időszakot, amelyet tematikai, elbeszéléstechnikai, műfaji és vizuális szempontból is változás követ.[5]
Szintén a 2000-es évek jelentőségét mutatja, hogy a legtöbb, a mai napig meghatározó gyerekkönyv-kiadó (Pagony, Csimota, Cerkabella, Naphegy) ebben az időszakban jött létre, nem ritkán új kiadványtípusokat (papírszínház, designkönyv), témákat (tabutémák) vagy eddig marginálisan jelenlévő gyerekirodalmakat (skandináv gyerekkönyvek) honosítva meg.
Ekkor alakult meg a gyerekeknek szóló irodalmi és művészeti magazin, a Csodaceruza, valamint létrejött a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése, jelezve a gyerek- és ifjúsági irodalom státuszának változását. A fordítási normák tekintetében szintén meghatározóbbnak tűnik a 2000-es határkijelölés, többek között az említett kiadóknak és sorozataiknak köszönhetően, amelyek jelentős része külföldi munkák fordításával indult.[6] Mindezeket megfontolva a rendszerváltástól kezdődő időszakot érdemes felosztani az 1990-től 2000-ig, majd az ezredfordulótól napjainkig tartó időszakra.[7] Jelen írásban ez utóbbival foglalkozom alaposabban.[8]
Ugyanígy fontos valamennyire körülhatárolni, hogy mit tekintünk gyerekirodalomnak
A fogalom megközelíthető életkori, pszichológiai, olvasásszociológiai, tartalmi, nyelvi és esztétikai szempontból – ezek együttes érvényesítése lehet leginkább célravezető. Szerencsés esetben egy gyerekirodalmi alkotás figyelembe veszi az életkori sajátosságokat, ez pedig hatással lehet a szöveg témájára, terjedelmére, nyelvi megoldásaira és az absztrakció mértékére.
Lényeges, hogy ezek a szövegek felolvasásra készülnek, így kiemelt szerepet kap a hangzósság – akkor is, ha a felolvasás mellett már megjelenik az önálló olvasás.
A felsorolt jellemzők elválasztják egymástól a gyerekirodalom és a gyerekkönyv fogalmát, hiszen utóbbi akár teljesen szöveg nélküli kiadvány is lehet (pl. lapozó/Pappbilderbuch, képeskönyv/Bilderbuch, böngésző/Wimmelbuch esetében), illetve ha tartalmaz is szöveget, az lehet nem irodalmi igényű (pl. ismeretterjesztő könyvek/Sachbuch). A gyerekkönyv tehát összességében tágabb kategóriát jelöl; Hermann Zoltán könyvpiaci terminusnak tekinti, míg a gyerekirodalmat esztétikai fogalomnak.[9] A gyerekirodalom esetében olyan igényes, minőségi szöveget feltételezünk, amelynek van önmagán, a szó szerinti értelmezésen túlmutató jelentése, és e többletjelentés jóvoltából megalapozza az irodalmi interpretáció gyakorlatát.[10]
Ennek értelmében a továbbiakban nem kizárólag a gyerekirodalmat fogom érinteni, hiszen az egyre nagyobb teret hódító vizualitás inkább a gyerekkönyveknek kedvez. Általános tendenciának tekinthető, hogy az illusztráció, a változatos grafikai megoldások kiemelt szerephez jutnak, sok esetben jelentősen hozzájárulnak a könyv sikeréhez.[11] A Bilderbuch típus jellemzően vékony kiadvány (kb. 30-40 lapos), kevés szöveggel és sok képpel.[12] Ez a terjedelem jelentősen megkönnyíti a fordítást, a rajzok pedig változatlanul jelennek meg, így a hazai közönségnél bevált képi világ jó eséllyel nemzetközileg is népszerű lesz. E könyvtípus elterjedtségét mutatja, hogy Németországban minden negyedik gyerekkönyv Bilderbuch.[13]
Ennek egy mára klasszikussá vált példája Werner Holzwarth vakondos meséje (Vom kleinen Maulwurf, der wissen wollte, wer ihm auf den Kopf gemacht hat, 1989) Wolf Erlbruch képeivel. Ez a könyv az eredeti megjelenéshez képest huszonnégy évvel később, 2013-ban jutott el a magyar közönséghez Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére (2013) címmel. A legnépszerűbb kakis könyvként is emlegetett kiadványt mindenekelőtt fergeteges humora teszi időtállóvá, amely az állatokkal és ürülékükkel való megismerkedést egy nyomozástörténettel ötvözi. A kötet témája (ürítkezés), nyelvezete (hangutánzó szavak), szerkezete (amely a láncmesék logikáját követi) és illusztrációi mind kiválóan megfelelnek a gyerekek érdeklődésének és életkori sajátosságainak, egyszerre keltik az ismerősség érzését, s hatnak mégis újszerűen, váratlanul.
Frissebb példaként szolgálnak az egyik legismertebb kortárs német illusztrátor – és szerző –, Philip Waechter könyvei, amelyek változatos témákat dolgoznak fel, és legalább annyira szólnak a felnőttekhez, mint a gyerekekhez
Képeskönyvei közül jelenleg négy érhető el magyar nyelven. Az Ich (2004) című könyvben egy medve mutatja be saját magát, kijelölve személyiséghatárait annak felsorolásával, hogy mit szeret, mit tud, mitől fél, és milyen érzései vannak. A kötet izgalmas ellenpontozásra épül, amely többféleképpen érvényesül. Egyrészt az én különlegességét alátámasztó pozitív tulajdonságok, képességek mellett megjelenik a magány, a kicsiség érzése; másrészt a mindvégig az ént megalkotó elbeszélő magányára a te jelenti a megoldást. Magyarul Én címmel jelent meg 2014-ben. Fokozatosan építkezik a történet, amit alapvetően a képek teremtenek meg. A Sehr berühmt (2006) című könyvben a főszereplő kisfiú ábrándozik arról, hogy milyen lesz híres focistának lenni. Az eredeti cím („Nagyon híres”) inkább a hírnevet emeli ki, a magyar változat, a Focista leszek! (2016) pedig e hírnév forrását hangsúlyozza. A család témájával foglalkozik a Sohntage (2008) című kötet, amely az apává válás folyamatáról szól, annak minden örömével, nehézségével és humorával – erősebben megcélozva talán a felnőtt közönséget. A 2015-ben Apanapként magyarított cím hangzáson alapuló játékossága valamennyire visszaadja a Sohntage nyelvi játékát, amely a Sonntaggal („vasárnap”/„fiúnap”) való összecsengésre épül, és míg előbbi a fiút, addig utóbbi az apát helyezi középpontba. Legfrissebben az Endlich wieder zelten! (2018) című képeskönyv vált elérhetővé Hurrá, nyaralunk! (2021) címen – lényegesen gyorsabb átfutással, mint a korábbi kötetek. Ez a kötet a családi kempingezés izgalmait mutatja be egy iskolás fiú szemszögéből, amelyet a német cím specifikusabbá tesz a sátrazás szerepeltetésével („Végre újra sátorozunk!”). Philip Waechter könyvei magyarul a Pagony Kiadónál jelentek meg. (ITT olvashatsz egy interjút, amit korábban készítettünk vele a MeseCentrumra – a szerk.)
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
A képeskönyvek népszerűségére remek példa Marc-Uwe Kling nagy sikerű könyve Astrid Henn illusztrációival, a Das NEINhorn (2019), amely magyarul Az egyszarvú, aki mindenre azt mondja: nem (2020) címen jelent meg a Scolar KID kiadványai között. (A kötetnek németül már a folytatása is elérhető Das NEINhorn und die SchLANGEWEILE[14] címmel.) (( ITT írtunk róla korábban – a szerk.)) A történet a dackorszak allegorikus bemutatása, amely sok humorral bontja le a gyerekkor köré vont cukormázat. Ez a kötet nem csupán 2020-ban lett a kiadó legsikeresebb képeskönyve: 650 000 eladott példányával és több mint 25 nyelvre történt lefordításával a kiadó eddigi történetének legnépszerűbb képeskönyve.[15] Készült belőle több bábszínházi feldolgozás, valamint társasjáték is.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
Szintén ehhez a szerző–illusztrátor-pároshoz köthető a Tavaszapó (2020) című képeskönyv, valamint a nagyobbaknak szóló A nap, amikor a nagymama tönkretette az internetet (2019 [Der Tag, an dem die Oma das Internet kaputt gemacht hat – 2018]) és A nap, amikor a nagypapa tönkretette a vízforralót (2021 [Der Tag, an dem der Opa den Wasserkocher auf den Herd gestellt hat – 2020]) című kötetek, mindkét esetben humorosan megfogalmazva a technika által meghatározott életforma kritikáját, valamint rámutatva, mekkora élmény, ha – kényszerűségből ugyan – de mindenki kiszakad a saját virtuális világából, és újra együtt van a család. Tavaszapó története 2017-ben jelent meg németül Der Ostermann címen. A verses mese rendkívül humorosan mutatja be azt a helyzetet, amikor kiderül, hogy a Télapó fia nem szeretné átvenni apja szerepét, hiszen nem szereti a telet, a havat, a forralt bort, sokkal inkább a tavaszt és a húsvétot kedveli, ezért inkább Tavaszapó lenne. A könyv egyúttal a szülők által kijelölt út, a családi tradíció kérdéskörét is feszegeti. Marc-Uwe Kling könyvei Németországban a Carlsen Kiadónál jelentek meg, ezeket a magyar piacon a Scolar forgalmazza.
A legkisebbeknek szóló kartonált lapozók között egyre népszerűbb Jörg Mühle Kisnyuszi-sorozata (Kisnyuszi fürödni megy [Badetag für Hasenkind]; Kisnyuszi aludni megy [Nur noch kurz die Ohren kraulen?]; Kisnyuszi bibis lesz [Tupfst du noch die tränen ab]; Hasenkind flieg!), amely a hétköznapi élet ismerős helyzeteit mutatja be bájos rajzaival, alkalmazkodva a bölcsődések igényeihez, kognitív fejlettségéhez. Ez a korosztály szintén előszeretettel forgatja Rotraud Susanne Berner évszakos böngészőit (Téli böngésző [Winter-Wimmelbuch]; Tavaszi böngésző [Frühlings-Wimmelbuch]; Nyári böngésző [Sommer-Wimmelbuch]; Őszi böngésző [Herbst-Wimmelbuch]; Éjszakai böngésző [Nacht-Wimmelbuch]), amelyek elterjedtségéhez az igényes kialakítás mellett minden bizonnyal hozzájárul a minimális szövegmennyiség is.
A képeskönyvek térhódítása nem csak a német gyerekkönyv-piacon figyelhető meg,[16] a magyar kínálatban is egyre markánsabban vannak jelen az ilyen típusú kiadványok.
Mindenképp érdemes kiemelni Dániel András nevét, aki illusztrátorként és szerzőként egyaránt meghatározó alakja a kortárs magyar gyerekirodalomnak. Jól felismerhető stílusának fontos elemei a posztmodern gesztusok, a nyelvi lelemények és az abszurd humor
(Kufli-sorozat; És most elmondom, hogyan lifteztem; A könyv, amibe bement egy óriás; Nincs itt semmi látnivaló!; A nyúlformájú kutya). Művei a fantázia korlátlanságáról tanúskodnak, és a befogadó képzelőerejét is ösztönzik, gyerekek és felnőttek számára egyaránt élvezetes módon. Rofusz Kinga szintén jellegzetes, egyedi könyvtárggyá alakítja az általa illusztrált kiadványokat, Otthon (2018) című munkáját pedig az is egyedülállóvá teszi, hogy egyáltalán nincs benne szöveg, így teljes egészében a képek teremtik meg a narratívumot. Turi Lilla Amire emlékszem (2021) című képeskönyve is hasonló megoldást alkalmaz – minimális szöveggel kiegészülve –, az emlékezés, a gyerekkor és az egész életút általános érvényű és időtlen tapasztalatát sűrítve a kollektív emlékezetet megmozgató, dinamikus vonalvezetésű képekbe. Fontos megjegyezni, hogy a magyar könyvpiacon a képeskönyek, pláne a szöveg nélküli vagy minimális szövegű típusok ugyan egyre inkább terjednek, ám továbbra is jóval kisebb számban vannak jelen, mint például német területen.
Jellemző tendencia a gyerekirodalomban, hogy a külső nézőpontú, egyes szám harmadik személyű elbeszélőt felváltja egy egyes szám első személyű – gyakran gyerek – elbeszélő, illetve hogy az elbeszélés egy új, váratlan, többnyire alulnézeti perspektívából történik. Ez érvényesül az utóbbi időszak egyik legnagyobb német ifjúsági könyvsikerében, a Csikkben (Tschick, 2010), amelynek egyes szám első személyű narrátora, a tizennégy éves Maik Klingenberg izgalmas és kalandos útra indul címszereplő barátjával, Csikkel. A könyv egyszerre humoros, könnyed, miközben komoly mélységeket nyit meg, és cseppet sem didaktikusan mutat rá például az alkoholizmus vagy az idegenség problémájára. 2011-ben elnyerte a Német Ifjúsági Könyvdíjat, 2012-ben pedig magyarul is megjelent. Az utolsó bárány (Das letzte Schaf, 2018) című könyv a jól ismert betlehemi születéstörténetet meséli el egészen újszerűen: a bárányok nézőpontjából. Ez a perspektívaváltás váratlan, izgalmas hatást kelt, és rengeteg humort tartogat, miközben a történet több eleme is szimbolikusan működik (pl. bárány), és bibliai asszociációkat kelthet. A kötet magyar változata Érsek-Obádovics Mercédesz fordításában 2021-ben elnyerte az Év Gyerekkönyve-díjat fordítás kategóriában.
A magyar szerzők közül hasonló technikákat alkalmaz többek között Tóth Krisztina is az Anyát megoperálták (2015) és az Orrfújós mese (2015) című könyveiben. Előbbi történetben egy kislány mesél az anyukája betegségéről, az egyes szám első személyű gyermeki megszólalásból következő humorral, sajátos logikával és váratlan nyelvi megoldásokkal oldva a téma komorságát. Az Orrfújós mese pedig a nátha, a megfázás jól ismert és gyerekkönyvekben is sokszor feldolgozott élethelyzetét mutatja be egészen izgalmas szemszögből, megszólaltatva egy taknyos orrban élő fikát.
A német gyerek- és ifjúsági könyvek visszatérő jelöltjei az Év Gyerekkönyve-díj fordítói kategóriájának, ami nemcsak a német gyerek- és ifjúsági művek magyarországi jelenlétére utal, hanem arra is, hogy ezek az éves megjelenések legjobbjai közé tartoznak, vagyis gondos, igényes kiadványokról van szó. 2020-ban Frank Schwieger Caesar és bandája (2019) című ifjúsági regénye is a kategória shortlistjén szerepelt Rácz Kata fordításában. A sorozat első kötete Zeusz és bandája (2018) címen jelent meg magyar nyelven a Kolibri Kiadó Mitológia újratöltve szériájában, mindössze egy évvel később, mint az eredeti mű (Ich, Zeus, und die Bande von Olymp, 2017). A további darabok (Odin és bandája [2020]; Merlin és bandája [2021]) is mind elérhetőek már a magyar közönség számára, egyedül a legfrissebben megjelent, Ich, Kelopatra, und die alten Ägypter (2021) nincs még lefordítva.
Jóval régebbi hiányt pótolt Nádori Lídia 2013-ban, amikor Otfried Preußler eredetileg 1962-es Torzonborz-sorozatának első részét, a Torzonborz, a rabló című kötetet ültette át magyar nyelvre. A német területen klasszikusnak számító szerző munkáit a Kolibri Klasszikusok keretében jelentette meg a kiadó. A trilógia középső darabja, a Torzonborz újabb gaztettei pedig 2015-ben elnyerte az Év Gyerekkönyve-díjat.
2012-ben elsőként nyerte el az év műfordítója címet Győri Hanna a Soha senkinek (2011) című ifjúsági regénnyel, Beata Teresa Hanika szövegének magyarításáért. A Móra Könyvkiadó TABU könyvek sorozatában megjelent kötet egy családon belüli abúzus történetét, valamint a magára hagyatottság, meg nem értettség és kiszolgáltatottság nyomasztó érzését meséli el, egyértelműen a nagyobb korosztályt célozva meg ezzel a témával. A regény egyúttal látványos példája annak, hogy minél idősebb a célközönség, annál jelentősebb az eltérés az eredeti mű és a fordítás között, amely a címben (Rotkäppchen muss weinen, „Piroskának sírni kell”) és a borítón egyaránt észlelhető. Míg az eredeti cím erőteljesen kijelöli a Piroska és a farkast viszonyítási pontként – amit a paratextusok is megerősítenek[17] –, addig a magyar kiadás ezt a kontextust teljesen eltörli. Az új cím és a vizuális kialakítás inkább a TABU könyvek sorozathoz igazodva az elhallgatás, a tiltás képzeteit erősíti, eltávolodva a Piroska ártatlanságát, az elvesztett idillt hangsúlyozó német borítótól.
Szintén jelentős az eltérés Susan Kreller Schneeriese („Hóóriás” 2014) című regénye esetén, amely magyarul Égig érő szerelem (2017) címen jelent meg a Tilos az Á Könyvek kiadásában. A kötet 2015-ben a Deutscher Jugendliteraturpreis győztese lett ifjúsági irodalom kategóriában. A cím és a borító mindkét változatban kiemeli a történetben meghatározó szerelmi szálat, valamint a főszereplő kamaszfiú rendkívüli, kétméteres magasságát. Látványos azonban a perspektívák különbsége, hiszen a német kiadás inkább Adrian szemszögét jeleníti meg – az óriás megnevezéssel és a fentről való letekintéssel –, míg a magyar verzió ezzel ellentétesen, egy külső nézőpontból, alulról érzékelteti a főszereplő magasságát – valamivel elvontabb módon.
A díjak és kitüntetések a kiadók számára is tájékozódási pontot jelentenek, Dagmar Geisler sorozatának első kötete 2003-ban jelent meg Wandas geheime Notizen címen a szerző illusztrációival, és elnyerte a Legszebb Német Gyerekkönyv Díjat (Die schönsten deutschen Bücher 2003). 2014-ben Nádori Lídia fordításában olvashatta a magyar közönség Wanda titkos naplóját, amely német nyelven már a nyolcadik kötetnél tart, magyarul azonban nem folytatódott a széria. Hasonlóan visszhang nélkül maradt Magyarországon a Deutscher Jugendliteraturpreis 2009-es győztese, Andreas Steinhöfel Rico, Oscar und die Tieferschatten című ifjúsági regénye – a szerző többi könyve nem is jelent meg magyarul, noha a német gyerek- és ifjúsági szcénának 1991 óta meghatározó szereplője, eddigi munkásságára 2013-ban megkapta az Alkotói Életműdíjat.[18] A Rico, Oskar és a nagy nyomozás 2012-ben vált elérhetővé a magyar közönség számára Tóth Tamás Boldizsár jóvoltából, az eredeti, Peter Schössow-illusztrációkkal.[19]
A 2018-as Deutscher Jugendliteraturpreis győztese, a Viele Grüße, Deine Giraffe (2017) már 2019-ben elérhetővé vált magyar nyelven Győri Hanna jóvoltából a Pagony Kiadónál. Az eredeti japán szöveg 2001-ben jelent meg, német nyelvre pedig 2017-ben ültették át, ekkor készültek el a kötethez Jörg Mühle illusztrációi, amelyeket a magyar változat is átvett Szeretettel üdvözöl: Pingvin című kiadásához. A folytatás sem váratott magára sokáig, 2021-ben követte az első kötetet a Szeretettel üdvözöl: Bálna. Érdemes felfigyelni arra, hogy a japán (2001, 2003) és a német (2017, 2018) megjelenések között nagyjából 15 év eltérés van, ami jelzi, hogy a távolabbi, „egzotikusabb” irodalmak komoly késéssel érkeznek meg Európába – tehát nem csak a magyar könyvpiac sokat emlegetett „lemaradásával” kell számolni. A német kiadáshoz hasonló ütemben jelentek meg a magyar fordítások is, a forgalmazás tekintetében tehát a magyar folyamatok szinkronban vannak az európaiakkal.
A német gyerekirodalom jelenlétéről általában elmondható, hogy a 2000-es évtől kezdve az angol és amerikai könyvek mellett a legnagyobb számban érhető el a magyar könyvpiacon, így hatása is jelentős
A rendszerváltás után a német nyelvű gyerekkönyvek fordítása továbbra is jelentős lemaradásban volt az aktuális megjelenésekhez képest, a 2000-es években indult meg a hiányok pótlása (pl. Torzonborz-sorozat, Mese a vakondról), valamint a friss kiadványokkal való szinkronba kerülés. Ennek hatására az elmúlt évtizedben egy-két éven belül a magyar közönséghez is eljutottak a német gyerekkönyves sikerek, ráadásul olyan színvonalon, ami nem egyszer kiérdemelte az Év Gyerekkönyve-díjat. Bogár Zsolt már 2004-es „A kortárs német irodalom magyarországi recepciója” című áttekintő írásában megjegyezte a gyerek- és ifjúsági irodalomra vonatkozóan, hogy a magyar kiadók érezhetően gyorsabban reagálnak a német könyvpiaci mozgásokra, mint korábban.[20] A német gyerekkönyvek hazai megjelenésével kapcsolatban elmondható, hogy jellemzően a népszerű, díjazott vagy klasszikus kiadványokat fordítják le, hiszen ezek már bizonyítottak.[21]
A külföldi munkák megjelenése több olyan témát is behozott a magyar könyvpiacra, amelyek korábban nem voltak jellemzőek, ám a fordítások hatására a magyar szerzőknél is egyre inkább előtérbe kerültek például a tabutémák, a szokatlan, formabontó megszólalásmódok. Gondolhatunk itt akár a kisebbeknek szóló kaki vagy a nagyobbaknak szóló erőszak, abúzus témájára.
A tematikai és narrációs gazdagodás mellett újabb könyvtípusok elterjedésére is hatással voltak a külföldi kiadványok, ez figyelhető meg például a képeskönyvek esetében, amelyeknek nemcsak tömeges megjelenése, hanem újrapozicionálása is jellemző.
A Nyugat-Európában már jó ideje jelenlévő szemlélet, miszerint a képeskönyv nem kizárólag gyerekműfaj, Magyarországon is egyre erősebben érvényesül, ahogyan azt Dániel András A nyúlformájú kutya, Rofusz Kinga Otthon vagy Turi Lilla Amire emlékszem című munkája mutatja, a gyerekek mellett megszólítva a kamasz és felnőtt közönséget.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
A német gyerekirodalom és annak főbb tendenciái tehát a rendszerváltástól kezdve érzékeltették hatásukat a magyar könyvpiacon, ám komolyabban csak a 2000-es évektől befolyásolták a hazai kínálatot, egyrészt az egyre gyarapodó fordítások révén, másrészt oly módon, hogy hozzájárultak a szerzők témaválasztásának, megszólalásmódjának gazdagodásához.
Gesztelyi Hermina
Bibliográfia
Bogár Zsolt. „A kortárs német irodalom magyarországi recepciója”. litera.hu. 2004. április 16. (Letöltés ideje: 2021. november 17.)
Farkas Nóra – Seres Nóra. „A magyar gyerekirodalmi fordítás történetének vázlatos áttekintése”. Fordítástudomány 19.2 (2017): 58–82.
Galling, Ines. „Mai német gyerek- és ifjúsági irodalom”. A Goethe Intézet honlapja. (Letöltés ideje: 2021. november 16.)
Gulyás Judit. „Népmese és gyerekirodalom.” „…kézifékes fordulást is tud”: Tanulmányok a legújabb magyar gyerekirodalomról. Szerk. Hansági Ágnes – Hermann Zoltán – Mészáros Márton – Szekeres Nikoletta. (Tempevölgy könyvek 29). Balatonfüred: Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2018.
Győri Hanna. „A magyar gyermekkönyvpiac. Aktuális helyzetkép és a kihívások”. „Über-setzen.” Német és magyar gyerekirodalom-konferencia. Budapesti Goethe Intézet. 2021. november 18. (Letöltés ideje: 2021. december 9.)
Hermann Zoltán. „Szerény javaslat”. Szépirodalmi Figyelő 11.5 (2012): 31.
Hermann Zoltán. „Vázlat a magyar gyerekirodalom történetéhez.” Mesebeszéd. Mesebeszéd: A gyermek- és ifjúsági irodalom kézikönyve. Szerk. Hansági Ágnes – Hermann Zoltán – Mészáros Márton – Szekeres Nikoletta. Budapest: Fiatalok Írók Szövetsége, 2017.
Kocyba, Kristina. „Zurück in die Zukunft.” „Über-setzen.” Német és magyar gyerekirodalom-konferencia. Budapesti Goethe Intézet. 2021. november 18.
KSH. A könykiadás főbb jellemzői. 2020.
Lovász Andrea. Felnőtt gyerekirodalom. Szentendre: Cerkabella, 2015.
Mészáros Márton. „Young adultként olvasni. A Holtverseny példája.” Mesebeszéd: A gyermek- és ifjúsági irodalom kézikönyve. Szerk. Hansági Ágnes – Hermann Zoltán – Mészáros Márton – Szekeres Nikoletta. Budapest: Fiatalok Írók Szövetsége, 2017. 289–307.
Schuster, Sylvia. „A német gyermekkönyvpiac. Aktuális helyzetkép és a kihívások”. „Über-setzen.” Német és magyar gyerekirodalom-konferencia. Goethe Intézet. 2021. november. (Letöltés ideje: 2021. december 9.)
Varga Kornélia. „Gyermekkönyvkiadás és gyermekkönyv-kereskedelem a rendszerváltozás után.” Könyv, könyvtár, könyvtáros 16.12 (2007) (Letöltés ideje: 2021. november 17.)
Jegyzetek
[1]Jelen tanulmány a továbbgondolt és kiegészített verziója annak az előadásnak, amely a budapesti Goethe Intézetben megrendezett „Über-setzen” – Német és magyar gyerekirodalom című konferencián hangzott el 2021. november 18-án.
[2] Ennek magyarázatát Kristina Kocyba a jó kiadói kapcsolatokban, a közös kiadványokban, a szoros szerzői, lektori és fordítói együttműködésekben, illetve a személyes ismeretségekben látja. Emellett kiemelt szerepet tulajdonít a nemzetközi írószervezeteknek, a kulturális intézményeknek (Haus der ungarischen Kultur Berlin), a piaci rések betöltésének, valamint a cenzúra jelenlétének, amely a magyar és az NDK-s piacot egyaránt meghatározta. Az előadás a budapesti Goethe Intézetben megrendezett „Über-setzen” – Német és magyar gyerekirodalom című konferencián hangzott el 2021. november 18-án. A továbbiakban hivatkozott előadások is mind ezen a konferencián hangzottak el. (Letöltés ideje: 2021. december 9.)
[3] Mészáros Márton. „Young adultként olvasni. A Holtverseny példája”. Mesebeszéd: A gyermek- és ifjúsági irodalom kézikönyve. Szerk. Hansági Ágnes – Hermann Zoltán – Mészáros Márton – Szekeres Nikoletta, Budapest: Fiatalok Írók Szövetsége, 2017. 289–307.
[4] Hermann Zoltán. „Vázlat a magyar gyerekirodalom történetéhez”. Mesebeszéd, i. m., 31; Varga Kornélia. Gyermekkönyvkiadás és gyermekkönyv-kereskedelem a rendszerváltozás után. Könyv, könyvtár, könyvtáros 16.12. (2007)(Letöltés ideje: 2021. november 17.)
[5] Lovász Andrea. Felnőtt gyerekirodalom. Szentendre: Cerkabella, 2015. 11–13.
[6] Farkas Nóra – Seres Nóra. A magyar gyerekirodalmi fordítás történetének vázlatos áttekintése. Fordítástudomány 19.2 (2017): 58–82.
[7] Az 1989-től 2000-ig tartó időszakot Varga Kornélia még tovább tagolja kifejezetten gazdasági, könyvpiaci szempontok alapján. Varga, i. m.
[8] Röviden talán érdemes utalni a 2020-as év változásaira is, hiszen a pandémia hatására jelentősen átrendeződött a könyvpiac – ez pedig hatással volt a gyerek- és ifjúsági könyvekre is. Általában elmondható az Európai Könyvkiadók Szövetségének felmérése alapján, hogy 2020-ban a világ lakosainak 33%-a többet olvasott, mint a korábbi években, Magyarországon ugyanez a szám 31%. A könyvpiaci forgalom tehát összességében növekedett, a gyerek- és ifjúsági irodalmi művek eladása Németországban 6,4%-kal emelkedett. Németországban a könyvpiac 18%-át teszik ki a gyerek- és ifjúsági könyvek, Magyarországon ez az arány 32% volt 2019-ben. A német piacra vonatkozó adatok Sylvia Schuster előadásából származnak, a magyarországi számok pedig a Központi Statisztikai Hivatal oldaláról. Sylvia Schuster előadása (Letöltés ideje: 2021. december 9.);
A könyvkiadás főbb jellemzői, KSH
[9] Hermann Zoltán. „Szerény javaslat”. Szépirodalmi Figyelő 11.5 (2012): 31. és Hermann, i. m.
[10] Hermann. „Vázlat…”, i. m., 19.
[11] V. ö. Hermann, „Szerény javaslat”, i. m., 27; Gulyás Judit. „Népmese és gyerekirodalom”. „…kézifékes fordulást is tud”: Tanulmányok a legújabb magyar gyerekirodalomról. Szerk. Hansági Ágnes – Hermann Zoltán – Mészáros Márton – Szekeres Nikoletta. (Tempevölgy könyvek 29) Balatonfüred: Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2018. Gulyás, 2018, 106.
[12] Hermann, „Szerény javaslat”, i. m., 27.
[13] Ehhez lásd Sylvia Schuster előadását(Letöltés ideje: 2021. december 9.)
[14] A szójátékos címet csak körülírni lehetne: Az egyszarvú, aki mindenre azt mondja: nem és a mindent unalmasnak tartó kígyó
[15] Uo.
[16] Galling, Ines. „Mai német gyerek- és ifjúsági irodalom”. A Goethe Intézet honlapja. (Letöltés ideje: 2021. november 16.)
[17] Oma ist tot. Großvater ist einsam. Mutter hat mal wieder Migräne. Und deshalb bringt Malvina dem alten Mann jeden Tag Essen und Wein – wie Rotkäppchen aus dem Märchen. Doch Großvater will von Malvina noch etwas anderes. Wie schon lange vor dem Tod der Großmutter. Wie immer. Großvater ist eben nicht nur Großvater, sondern auch der böse Wolf höchstpersönlich. Und alle schauen weg, wollen nichts hören, nichts sehen, nichts wissen, nichts ändern – bis auf die polnische Nachbarin. (Nagymama meghalt. Nagypapa magányos. Anyának megint migrénje van. Ezért Malvina mindennap ennivalót és bort visz az öregembernek – ahogy Piroska a mesében. Csakhogy a nagypapa mást akar Malvinától. Ahogy már korábban, a nagymama halála előtt is. Mint mindig. Nagypapa nemcsak nagypapa, hanem ő maga a gonosz farkas is. És mindenki félrenéz, nem akarnak semmit se hallani, se látni, se tudni, se változtatni – kivéve a lengyel szomszéd.) Beate Teresa Hanika. Rotkäppchen muss weinen. Frankfurt am Main: Fischer, 2010.
[18] (Letöltés ideje: 2022. január 27.)
[19] Noha nagyon izgalmas kérdés, hogy egyes kiadványok miért nem kerülnek be a magyar gyerekkönyvpiacra, illetve ha mégis, akkor miért maradnak visszhang nélkül, ám jelen írásnak nem célja ebben elmélyedni.
[20] Bogár Zsolt. A kortárs német irodalom magyarországi recepciója. litera.hu, 2004. április 16. (Letöltés ideje: 2021. november 17.)
[21] Ezt erősítette meg előadásában Győri Hanna is (Letöltés ideje: 2021. december 9.)