Melyik mese volt a legmeghatározóbb gyerekkorában, és miért?
Erre a kérdésre nem olyan egyszerű válaszolni fél évszázad távlatából. A szüleim által felolvasott történetek közül alighanem Zdeněk Miler, Jiří Zdeněk és Eduard Petiška A világ leggazdagabb verebe című könyve volt az egyik. A címszereplővel, Borzas Petivel való azonosulás lehetett ennek az oka, és valószínűleg a könyv érzelmi értéke, nem pedig a tartalma volt a meghatározó. Ehhez anyám hangja ugyanúgy hozzátartozhatott, mint ahogyan elkápráztattak a könyvben szereplő illusztrációk. Ha viszont arra az időszakra tekintünk vissza, amikor már magam olvastam, akkor valószínűleg a Vuk lenne a befutó. Kis barna könyv, a címlapon egy rókakölyök (vagyis a 3. kiadást olvastam). Abszolút felkavart annak idején. A család elvesztése volt egyértelműen az a momentum, ami sokkhatásként működött, és annak ellenére megragadt bennem, hogy a történet azután jóra fordul. Az állatos meséktől később el is távolodtam, kisfiúként a robinzonádok és a fantasztikus történetek lettek a kedvenceim.
Hogyan, mi alapján választ gyerekkönyvet?
Rengeteg ismerősöm ír gyerekkönyvet, ezeket már csak a szakmámból adódóan is megnézem. Ugyanakkor próbálom követni a gyermek- és ifjúsági irodalommal kapcsolatos diskurzusokat, tehát a szakirodalomból is nyerek támpontokat. Emellett a kollégáim javaslatait is figyelembe veszem, hiszen közülük sokan jobban értenek nálam ehhez a területhez, világosabban átlátják például a különféle problémacentrumokhoz tartozó repertoárt.
Fontos impulzus továbbá a művek vizuális kivitelezése, amely ugyanúgy meghatározhatja a választást, mint a történetről kialakított előzetes kép. Végül, de nem utolsósorban a kisfiammal is beszélek erről, mert a gyerek ízlése jócskán eltérhet a felnőttétől, ezért az is előfordul, hogy változtatnom kell a szelekció szempontrendszerén.
Nálunk egyébként a partnerem mindig segít ebben, és ha a gyereknek vásárolunk, próbálja valamelyest korlátozni a szertelenségemet, hogy ne vegyek meg minden olyasmit, ami pusztán az én érdeklődésemet tükrözi.
Milyen gyerekkönyveket tervez olvasni mostanában?
Bármilyen meglepő, nem olvastam még az Ickabogot, Rowling világjárvány alatt írt gyerekkönyvét. (ITT írtunk róla korábban – a szerk.) A magyar fordítás megjelenésekor azonnal megvettem, és a partnerem a kisfiunknak fel is olvasta esti meseként, ami persze több napig tartott. Bele-belehallgattam, de egészében nem ismerem még a produkciót annyira, hogy az óráimon hivatkozhatnék rá. Ezt gyorsan pótolni kell. A gyerekkönyvek esetében mindig van lemaradásom, mert a tudományos munkák és a kortárs regények sok olvasásidőt igényelnek. Vagyis sorolhatnám azokat a műveket magyar és külföldi szerzőktől egyaránt, amelyek hátra vannak még – Sepsi László Gogol, a szemétmágus című alkotásától kezdve az 5 perces Star Wars-történetekig –, de hogy mi fog beleférni mostanában Rowling után, azt pontosan nem tudom.
Melyik mű érintette meg leginkább, és miért?
A magam részéről nagyon kedvelem a gyermekversek bizonyos változatait, például Kovács András Ferenc gyöngyszemeit. Sokszor visszatérek hozzájuk. A közös családi kedvencek, mint például a Pom Pom meséi vagy az Így neveld a sárkányodat-sorozat mellett a kisebbeknek szóló sci-fiket is előszeretettel olvasom. Én amúgy a Delfin könyvek sorozaton nőttem fel, abból sok kötetet említhetnék, az újabbak közül pedig nagyon jó emlékeim vannak N. Tóth Anikó Tükörkönyvéről és Molnár T. Eszter A Kóbor Szálló című kötetéről. (ITT írtunk róla korábban – a szerk.)
Az utóbbi időszakban volt egy olyan élményem, amely alapvetően meghatározza most a gyermekirodalomhoz való viszonyomat, ez pedig egy országos (szlovákiai) vers- és prózamondó verseny, melyen elképesztő volt látni és hallani az alapiskolások előadásait.
Nagyon érdekes számomra, hogy egy-egy vers vagy prózai mű felidézi a megszólaltatóit, de a hallgatóit is, és sok esetben ezek a mozzanatok érintik meg leginkább az embert.
Vagyis ezt a kérdést ki lehet tágítani az olvasásszituáció irányába, és innen nézve tényleg az a korrekt válasz, hogy idővel változik az érintettség is, a direkt hatástól a fakuló emlékezetig.
Mennyire befolyásolja a szülői szerep a kritikusi munkáját?
A lányom idegsebész, magam majdnem biológus lettem, ez a vonal – tehát a biológia mint kiiktathatatlan kontextus – meghatározó a gondolkodásmódomban a mai napig. A nagyobbik fiammal elsősorban a zene és a film a közös terület, ami szintén nagyon lényeges a kritikusi érdeklődésem szempontjából, a popkultúra-kutatás és a különböző médiumok iránti vonzalom ezt nyilvánvalóvá teszi. A kisebbik fiam általános iskolás, a gondoskodás mellett természetesen az is fontos, hogy ami neki tetszik, azt én is próbálom feldolgozni, illetve folyamatosan javaslok neki olvasmányokat és animációs filmeket, amelyekről közösen beszélgetünk is. Tehát a válasz egyszerű: maximálisan befolyásolja. Ugyanakkor nyilvánvalóan sok olyan helyzet adódik, mikor az objektivitásra való törekvés több súllyal esik latba, erről nem szabad lemondani, ha tudományos körökben mozgunk, így a válasz egy szóval kiegészíthető: szinte maximálisan befolyásolja.
Ayhan Gökhan
Olvassátok el Zelei Dávid, Hutvágner Éva és Borbáth Péter válaszait is!