Vissza
  • 2022.09.06
  • Ayhan Gökhan

Mit olvasnak a kritikusok a gyerekeiknek?

Körkérdésünkre Borbáth Péter válaszolt

Borbáth Péter, a Sündör és Niru című remek gyerekkönyv írója, irodalmár, kritikus elárulta, milyen gyerekkönyveket forgatnak mostanában szívesen a lányaival.

Melyik mese volt a legmeghatározóbb gyerekkorában, és miért?

Borbath Peter Ayhan Gokhan-03

Nem egy konkrét mese jut eszembe, hanem régi, gyűjteményes könyvek, a nagyszüleimnél olvastunk belőlük. Egy Andersen-válogatás a ’30-as évekből, benne a kávésfindzsaszemű kutyával, meg Benedek Elek Világszép nádszálkisasszonya az ’50-es évekből, ezeknek a könyveknek a tördelése, betűtípusa, illusztrációi az agyamba égtek. Főleg úgy, hogy nagymama a fekete-fehér illusztrációkat különös műgonddal pasztellszínekkel kiszínezte; voltak félbehagyott színezések, ezekkel a félig színezett képekkel rögzültek a mesék.

Amikor ezeknek az öreg könyveknek szétment a gerince, nagypapa újrakötötte; nem volt egy barkácsalkat, de a könyvekért még ezt az áldozatot is meghozta. Volt valami szakrális abban, ahogy a könyvekhez viszonyult. Meg volt egy nagyalakú könyv, ami az emberi test működését mutatta be robotokon keresztül, nagymama szemérmesen megreparálta azt is, a szaporodásra vonatkozó oldalpárt egyszerűen kiszerkesztve belőle.

Hogyan, mi alapján választ gyerekkönyvet?

Borbath Peter Ayhan Gokhan-01

Van, ami a szerző vagy az illusztrátor miatt érdekel. A Mese a mindenről, a semmiről és más furcsa mesék című könyvére már akkor fentem a fogam, mikor megláttam a Nagy Norbi által tervezett borítót, aztán kiderült, hogy működik gyerekkönyvként is; a nagyobb lányom úgy figyelt a rövid, frappáns, rétegzett filozófiai problémákkal operáló mesékre, hogy ezután a Tóth Gyula Gábor nevével fémjelzett termékekre is le fogok csapni. (ITT írtunk róla korábban – a szerk.) Gyerekezés szempontjából nagyon jók az igényes böngészők (például Rotraut Susanne Berner évszakos böngészői vagy Thé Tjong-Khing Hová tűnt a torta? című képeskönyve), eltérő korú és érdeklődésű gyerekekkel, felnőttekkel lehet elmerülni a részletekben, a rövid és hosszú távú narratívaszálakat fel lehet venni, elveszteni, átkölteni, realizálni, elvonatkoztatni.

Az igényes szöveggondozással kiadott gyűjteményes mesekönyvek is le tudnak venni a lábamról.

Ilyen például a Rubintos mesekönyv, benne a fergetegesen vicces Erős János-mesével, amit elég kockázatos lefekvés előtt felolvasni egy röhincse ötévesnek. A Mesék télre-kötet is igen szép, jók a fordítások, nincsenek fölöslegesen kifilézve a mesék.  

Az ötévesnek idén a Lengemesék-sorozatot olvastuk, a koherens sztori, a logikai kapcsolatok, az érzelmek, a megpróbáltatások, a feszültségek és feloldások izgatták Lizit. Fontos szempont még a sorozatjelleg, a fejlődéstörténet, az univerzumteremtés. Vagyis itt már a Breaking Badhez, a Better Call Saulhoz hasonló aspektusok is érvényesülnek.

Milyen gyerekkönyveket tervez olvasni mostanában?

Borbath Peter Ayhan Gokhan-02

Szeretném elolvasni Paulik Móni Szabad a NEM című könyvét, Takács Maritól pedig a Bingaminga és a babkákat. (ITT írtunk róla korábban – a szerk.)

Melyik mese érintette meg leginkább, és miért?

A Jégkirálynő meséjében a ridegség ábrázolása többszöri olvasás után. A Babarókában van egy boltban veszekedős-hisztizős rész – Babaróka akaratoskodik, nyíltszíni nyígás, minden szülő álma. Ennek a résznek az újraszcenírozását Lizivel többször megkíséreltük a nyáron. (A Babaróka-sorozatról ITT írtunk korábban – a szerk.)  

Mennyire befolyásolja a szülői szerep a kritikusi munkáját?

Eléggé sporadikus a kritikusi munkám, akkor írok, ha felkérnek, ha időm van rá, a szülői szerep és a családfenntartás ugyanis nem kedvez a kritikaírásnak.

Ayhan Gökhan

Olvassátok el Zelei Dávid és Hutvágner Éva válaszait is ITT és ITT