Melyik mese volt a legmeghatározóbb gyerekkorában, és miért?
A legkorábbi könyvélményeim a Bóbita és a Hetvenhét magyar népmese. Viszonylag korán, négyévesen megtanultam olvasni, és ezeket már magam olvastam. De ami ötéves koromtól a leginkább beszippantott, az a Nils Holgersson-univerzum: a rajzfilmsorozattal kezdődött, a képregényekkel folytatódott, és az eredeti regényben tetőzött. Kicsit később Lázár Ervin történetei lettek a kedvenceim, alig várom, hogy a gyerekeim elérjék azt a kort, amikor már nekik is mesélhetem.
Hogyan, mi alapján választ gyerekkönyvet?
Ritkán veszek gyerekkönyvet, mert olyan sok könyvet kapunk ajándékba. Időnként megvásárolom a saját gyerekkori kedvenceimet, de olykor kritikákba is belefutok, a Kuflikat például Boldog Zoltán egyik cikke hatására vettem meg. Gyerekbibliát is többfélét veszek, az eddigi kedvencünk Sally Lloyd-Jonesé, amelyet a Koinónia adott ki magyarul. Ezt a nyelvezete, sajátos dramaturgiája és kivételesen jó illusztrációi miatt én is nagyon szeretem.
Milyen gyerekkönyveket tervez olvasni mostanában?
Általában azt, amelyiket a négyéves lányom elalvás előtt kér.
Ez a kor éppen átmenet a legegyszerűbb, sok kép – kevés szöveg-típusú meséktől a komplexebb történetek felé, így mostanában kezdtünk el klasszikusabb, ismertebb meséket olvasni Magdának.
Ajándékba kaptunk egy kis zsebkönyvsorozatot, amelynek hőse Szandi, egy szárnyas ló. Ennek első három része akkora sikert aratott, hogy tervezzük beszerezni a folytatásokat. Julia Boehme Bori-könyveit is annyira szereti Magda, hogy biztosan foguk belőle további példányokat is szerezni. A jelenlegi abszolút kedvencünk, a Foxwood-mesék (erről Poós Zoltán írt nekünk korábban, ITT elolvashatjátok – a szerk.) népszerűsége alapján pedig a közeljövőre Szederberek- és Nyúl Péter-korszakot is vizionálok. (Erről pedig Turbuly Lilla régebbi írását ajánljuk, ITT – a szerk.)
Melyik érintette meg leginkább, és miért?
Ezek között toplistásak Harcos Bálint Szofi-történetei: egyszerű bájukat, mágikus világképüket és humorukat legalább annyira megszerettem, mint Magda lányom, a történetek refrénszerűen visszatérő elemeinél pedig már a másfél éves Mira is fel-felnevet.
Susan Brenner Misu-könyveiben a rövid, csattanós, szinte haszidtörténet-szerű szerkezet fog meg. A legújabb kedvenc a Foxwood összes meséje, ennek az illusztrációi legalább annyira erős atmoszférát teremtenek, mint a történetek.
Mennyire befolyásolja a szülői szerep a kritikusi munkáját?
Annyiban mindenképpen, hogy mióta két lányom és egy főállásom van, az írásra fordítható maradék időt inkább a saját szövegeimmel vagy fordítással töltöm. Amikor mégis kritikát írok, többnyire a szülői szereptől független könyveket veszek elő. Az erőforráshiány miatt ezek azonban mindig olyanok, amelyek kiemelkedően fontosak nekem. Legutóbb például Marilynne Robinson Jack című regényéről írtam kritikát, amely a szeptemberi Vigiliában jelent meg.
Ayhan Gökhan
Olvassátok el
és Borbáth Péter válaszait is