A Foxwood összes meséjében végre egy kötetben olvashatjuk a korábban külön-külön megjelent történeteket
A könyv varázslatos illusztrációi láthatók a Villeroy & Boch étkészletein is, Cynthia és Brian Paterson kalandjai mégsem csilingelnek úgy, mint ötórai teázáskor a kanalak és a csészék egy vidéki angol kastélyban.
A kötetet azoknak ajánljuk, akik mindig is szerettek volna Hummel porcelánokat gyűjteni, de maguknak sem merték bevallani, hogy vonzza őket a biedermeier varázsvilág, vagy legalábbis Beatrix Potter állatokkal teli univerzuma. Ez nekünk, magyaroknak is ismerős, hiszen a nagyszülők hengerelt falú folyosóin s a napszítta vásári képeken ehhez hasonló mesetáj köszön vissza, ugyanakkor az osztrák és német esztétikához képest Nyúl Péter történetei és Foxwood összes meséje is valahogy jobban karbantartott világok.
Ugyanez igaz Jill Barklem Szederberek összes meséje című könyvére is. (Erről ITT írtunk korábban – a szerk.) A címek közötti hasonlóság nem a véletlen műve, a Manó Könyvek rendet rakott ezekben a mágikus tájvédelmi körzetekben, és hasonló műszaki paraméterekkel adta ki őket. A sort a Nyúl Péter és barátai-gyűjtemény kezdte, amelyben Beatrix Potter huszonhárom meséjét és versét olvashatjuk. A Nyúl Pétert és a Foxwood-féle történeteket Szabó T. Anna ültette át magyarra, a Szederberek összes meséjét pedig Halmai Gergely.
A legjobb, ha beszerezzük az összes kötetet, így lesz teljes ez a világ, és különben is, az avar- és mohaillatú történetek valahogy összetartanak.
Míg Szederberekben egerekkel ismerkedhetünk meg, addig Foxwoodban sünik, nyulak, rókák, borzok is élnek, de persze a Nyúl Péter és barátaiban is megfordul mindenféle állat. 
Foxwood tája hamisítatlan angol vidék, amit még Miss Marple is elkerülne, mert a legnagyobb bűnügy itt csak egy élelmiszerbolt kifosztása
Ez a világ részint hasonlít A Gyűrűk Ura Megyéjére, ahol a hobbitok takaros házaikban élnek, és az otthonosság érzése járja át az olvasót. Sün mama konyhájában párás forróság volt, mert a tűzhelyen sűrű, vörös dzsem bugyorgott egy régi fekete kondérban. És ha ez a konyhai béke nem lenne elég, jóllakhatunk vízitormalevessel és fenyőmagból készült karácsonyi tortával is.
A könyv apró epizódjai is idilliek. Amikor a sünimama elküldi Vilit egy kosár gyümölccsel, hogy vigye át Nagypapinak, a kedves öregúr éppen pirosra festi a kerékpárját.
Egyébként számos tárgynak van piros színe, például a két háború közötti busznak, a vonatnak és a postaládának is, kiemelve ezt a brit világra oly jellemző színt. Külön érdekesség, hogy a közlekedési eszközök egyszer csak végigszáguldanak a tájon, mégsem okoznak felfordulást, inkább romantikus hatást keltenek, hiszen a vonat, a busz, a gőzhajó, és még a léghajó is afféle vintage-jármű, a két háború közötti vidéki Anglia békebeli idilléjét juttatja eszünkbe.
A mesék világa annyira elragadó, olyan erősen állnak a saját lábukon, hogy talán még az alkotóikról is megfeledkezünk
Foxwood nyolc történetét Cynthia Paterson írta 1985 és 1998 között, Brian Paterson, a férj pedig akvarellképekkel illusztrálta őket, az állatok karakterébe belecsempészve három fiuk személyiségét. Foxwood történetei tele vannak kalandregényes fordulatokkal, mint amilyen például a Róka úr rég bezárt fogadójában a legendás üdítőital titkos receptjének megtalálása.
Cynthia Paterson nem elégszik meg azzal, hogy az állatkákat beküldi az évek óta elhagyatottan álló romos üzletbe, a kis kalandorok megtalálják a titokzatos rókavárat, és Róka úr szobra alatt az alagút kijáratát is. Egér Henrik, Nyuszi Robi és Vili, a kis süni máskor a tolvaj menyétek után nyomoznak, akiktől úgy szerzik vissza a lopott árut, hogy rájuk hozzák a frászt egy töklámpással. A nyolc mese érzékelteti az évszakok változásait: az első írás, A betörés ősszel játszódik, vannak téli történetek (A fogoly; A meglepetés; A bűvös szán), A verseny című, izgalmas hajókázást elbeszélő kaland és A titkos völgy pedig nyári élményekről szól.
A Foxwood összes meséje tele van olyan kalandokkal, amelyek megmozgatják a gyerekek fantáziáját
Ilyen például a hőlégballonos kimenekítés, a kimustrált vonat, a Vörös Róka elindítása, de ilyen a hajóépítés is Vidra kapitánnyal, majd a verseny a sportszerűtlen patkányokkal.
A történetek nem moralizálnak, nincs bennük szájbarágós üzenet, magától értetődő, hogy mindenki figyelmes, kedves és udvarias. Amikor segíteni kell, az erdő összes lakója ott terem, amikor például a beteg Panninak mályvavirágra van szüksége, hogy gyógyító főzetet készítsenek neki, a szereplők mindent megmozgatnak, hogy megtalálja a növényt.
A könyvet olvasva újabb és újabb tájakat fedezhetünk fel, Foxwood erdeje épp elég nagy ahhoz, hogy az állatok azt érezzék: az erdő és a közeli tenger maga a teljes világ.
Csak az utolsó mese szakad el a „hétköznapi varázslatoktól”, amikor egy különös szán elrepteti az állatkölyköket Mikulás birodalmába, ahol a játékok készülnek. Végül Vili egy kerékpárt kap karácsonyra, mert ezt a varázslatos tájat nem lehet beutazni csak vonattal, hajóval, léghajóval és özönvíz előtti busszal, kell egy szép piros bicikli is…
Poós Zoltán
Cynthia és Brian Paterson: Foxwood összes meséje
Fordító: Szabó T. Anna
Manó Könyvek, 2022
246 oldal
7490 Ft