A tavalyihoz hasonlóan, idén is megosztjuk veletek a legszemélyesebb benyomásainkat, amelyek a 2022-es évet jellemezték a gyerekirodalmi életben.
Ayhan Gökhan
Azt hiszem, nem az idei év a gyermekség, a gyermekiség melegágya: szerencsénkre a gyerekirodalom ezt nem veszi tudomásul. Kapkodom a fejem, mennyi nagyszerű könyv jelent meg. Iveta Merglová Ema elvan (Peťovská Flóra fordítása), Anna Czerwińska-Rydel Minden stimmel (Vas Viktória fordítása) (erről EBBEN az interjúnkban volt szó korábban) és Regős Mátyás Lóri és a kihalt állatok című kötetei hitelesítik a reményt, hogy nincs veszve minden.
Ami pedig a felnőtteket illeti, hát mit mondhatok én és Odüsszeusz, a törpemalacom: bőven van mit tenniük, hogy gonosz felnőttségükből kinőve olyanok legyenek, mint a gyermekek.
Veress Gyöngyi: LEGek 2022-ből
A 2022-es év sem a könnyedségéről marad emlékezetes, ám a kultúra lámpás, eligazít a sötétben. És igen, remek könyvélményekben volt részem idén is. A francia Astrid Lindgren-díjas szerzőtől, Jean-Claude Mourlevat-tól a Jakabakot (Vivandra Kiadó), ennek az imádnivaló, szeleburdi, hatalmas szívű bakkecskének és pele barátjának a történetét, az író humorát (László Kinga pompás tolmácsolásában) különösen szerettem.
Mourlevat egy másik regényét emelném még ki az idei legek közül: az ősszel magyarul megjelent Cantabile – A szabadság szele című könyvét (Vivandra Kiadó). (hamarosan két írásunk is megjelenik a kötetről – a szerk.) Alapmű kamaszoknak és fogékony felnőtteknek bátorságról és bajtársiasságról, szerelemről és barátságról, összefogásról a diktatúra idején.
Esztétikailag kiemelkedő könyvtárgy a cseh Vojtěch Mašek hrabali humorú műve, a Fajankó, avagy egy nagyotmondó fabábu vidám históriája (Csirimojó Kiadó).
Az év méltó zárásaként pedig – rendhagyó módon – egy animációs filmet ajánlok: A kis Nicolas – Eljött a boldogság ideje című, francia–luxembourgi koprodukcióban készült filmet, amely december 28-tól érkezik a magyar mozikba. Felemelő kalandok nem csak gyerekeknek: igazán őszinte, ragyogó alkotást láthatunk, amely egyúttal méltó emléket állít a kis Nicolas alkotópárosának, a nyáron elhunyt karikaturista-illusztrátor Jean-Jacques Sempének és René Goscinny írónak.
Nagygéci Kovács. József: Idén fontosak voltak nekem
Schwechtje Mihály Félúton Berlinbe (Tilos az Á Könyvek) című regénye kuriózum, mert nem beszél mellé, nem eufemizál. És úgy, hogy a megnevezéssel el is kezdődhet, nem, nem a súlyok eltagadása, kisebbítése, hanem a cipelés. Szerencsésebb országokban iskolai, kortárscsoportos feldolgozások készülnének, de itt és most már az is nagyszerű volna, ha sokan kézbe vennék.
Takács Zsuzsának a 2021 novemberében (Magvető) Spirálfüzet címmel megjelent verseskötete nem azért reveláció, mert a ma élő egyik legnagyobb költőnk fordul benne az ifjú generáció felé, hanem mert nem lehajol, még csak nem is visszatekint rá, hanem odafordul a kamasz olvasókhoz. A versek világosak, mesterien megmunkáltak, játékosak és komolyak, reménnyel teliek. Szépek.
Lackfi János Igaz mese a húsvétról című képeskönyve (Cerkabella) majdnem meggyőzött arról, hogy a legkisebbeknek is lehet a nagypéntekről-nagyszombatról-húsvétról érthetően-befogadhatóan szólni. A karácsonnyal ellentétben a húsvét a bibliai történetek felhasználása nélkül konzumálható igazán, azaz lényegesen kisebb igény mutatkozik a Jézus-történetre (a karácsonyi kisbabával, a jászol mellett álló jószágokkal könnyebb dolguk van a reklámszakembereknek, mint egy szenvedő férfival). Lackfinak azonban van mondanivalója erről a férfiról, Fiúról.
Orosz Annabella: Ami teljesen eltér a többitől…
Révész Emese Hol készül a művészet? (Csimota, 2022) című könyve számomra igazi meglepetés. Grela Alexandra rajzai kiemelik az eddig megjelent magyar nyelvű gyerekkönyvek közül: formailag és tartalmilag is újszerű. A komoly művészetekről szóló könyvek sorát erősíti, humoros megközelítéssel. (Olvasd el a szerzőkkel készült friss interjúnkat is a kötetről.)
Adrian Savoiu – Diana Zografi – Adelina Butnaru: Fabule si vorbe cu tâlc, Arthur, București, 2021.
Idén vehettem kézbe ezt a fabulagyűjteményt. Az év egyik legszebb könyve, szerkezetileg és tartalmilag is csupa talány. Bár a tanító jellegű mesék nem a legdivatosabbak, ebben a fabulás könyvben a tanulság humorral és furfanggal társul. La Fontaine mellett román írók meséi jelennek meg új köntösben: Anton Pann, Ion Luca Caragiale, George Topîrceanu, Camil Petrescu, Nina Cassian, Marin Sorescu, Grete Tartler és még sokan mások.
Ezt a formáját a mesélésnek azért szeretem, mert a humoránál fogva olyan általános érvényű társadalmi tükröt állít elénk, amely nem diszkriminál.
Számomra a Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyvvásár volt 2022 egyik legizgalmasabb eseménye, ahol átfogó képet kaphattam arról, mit jelent ma a gyerekkönyv a különböző társadalmakban. Vakmerőség lenne azt mondani, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott világokra láthatunk, de akad azért köztük csodásan mesés is. A mellettünk zajló háború okán az alkotók sok irányból közelítették meg a témát, s bár jólesik ezeket kézbe venni – bárcsak ne kellene. (Orosz Annabella beszámolóit is ITT, ITT és ITT)
Nyulász Péter
Meglehet, kissé részrehajló vagyok, de számomra az év kiemelkedő gyerek- és ifjúsági irodalmi eseménye a Kötve hiszem podcast elindulása volt. Aki nem tudná: a Magyar Kultúra podcastok között szeptember közepe óta megtalálható az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum podcastja is. Az egyes epizódokban egy-egy szakértő vendéggel kötetlen kritikai kerekasztal-beszélgetéseket folytat háromfőnyi állandó stábunk kortárs gyerek és ifjúsági könyvekről és a hozzájuk kapcsolódó témákról. Ilyen volt például a Bogyó és Babóca-jelenség, az indiánkönyvek nyomán keletkező űr kitöltése, az ünnep élmény megélése mesékkel és így tovább, immár 13 epizódban. A műsor záró mondata: „Hallgassatok ide: olvassatok sokat!”
Harmath Artemisz
Harcos Bálint Felhőcukrászda (Pagony) című könyvét ajánlom. Ha egy mese versben íródott, és egy Árcsibáld nevű mágusról szól, akkor is érdekelne, ha nem tudnám, hogy Harcos Bálint a szerzője. Így viszont biztosan tudtam: nem foghatott mellé az, aki a korábbi Boszorkánycica című, kedves és frappáns költői elbeszélést kiötölte.
„Árcsibáld, ó, Árcsibáld
csámpa rókát rágicsált
kotyvalékot kortyintott
és evett rá száz csigát”
Csodás felolvasnivaló akár nagy családi körben is, hiszen tocsogunk a rosszban, hogy aztán jóra fordítsuk. Hátukon viszik, mit viszik, röppentik a felolvasójukat a hangutánzó és hangfestő szavak, a humoros rímpárok:
„Dimbedombon állt a vára, alatta falu,
kontyos néni, tyúk, ló, kutya, kot-kot, nyihaha, vau.”
Emlékezetesek az illusztrációk is: Bognár Éva Katinka erőteljes színekkel és kontúrokkal bolondos-zsúfolt világot kanyarít a történet köré. A kétbalkezes kis állathősöket pedig, akik a Lulla, Zazi, Habók és Nünü névre hallgatnak, épp az elesettségük teszi szerethetővé. No meg a bizarr jelenetek, kis gusztustalanságok, a nagyvárosi és fantasztikus tájak. A probléma megoldása ebben a mesében annál inkább kielégítő, minthogy szereplőink jellemfejlődése, az önkorrekció és a konstruktív csapatszellem is közrejátszik benne. Karácsonyra ezt a két lelki ajándékot kívánom minden dolgozó maminak és papinak, nemkülönben magunknak is.
És még egy idei gyerekirodalmi csúcspont. Az idén a Vajdaságba is eljutott kortárs gyerekirodalmi műhelyünk, a Vadlazac. (Összefoglalónk ITT olvasható.) Könyvtárosok, óvónők, tanítók, szülők tanultunk egymástól és a kiváló előadóktól összművészeti szemlélettel. A magyar anyanyelv és kultúra frissességét, gazdagságát, szellemességét az addig idegenekkel most egy közösségként élhettük meg. Jut belőle a gyerekeknek is bőven, ezért dolgozom fiatalkorom óta.
Both Gabi
Bár fogalmunk sincs, mit hoz a következő év, annyi bizonyos, hogy az idei igen gazdag volt jó gyerekkönyvekben és fontos gyerekirodalmi eseményekben. Ám a recesszió, a követhetetlen és kiszámíthatatlan nyomdai- és papírárak, sőt, a papírhiány már bőven érezhető a frissebben kiadott könyvek árán is.
Gyakorlatilag mindent felsoroltak előttem a munkatársaim, amelyek engem is megérintettek idén, talán csak az Astrid Lindgren-díjas francia szerzővel, Jean-Claude Mourlevat-val való személyes találkozás maradt ki, aki a PesText meghívására érkezett Magyarországra, és a MeseCentrumon is megjelent vele egy hosszú interjú Veress Gyöngyinek köszönhetően. Maradandó élmény volt egy olyan világhírű alkotóval találkozni, aki egy pillanatig sem viselkedett úgy, mintha világhírű lenne.
Jövőre is az lesz a legfontosabb feladatunk, ami idén, tavaly és tavalyelőtt: pártatlanul és elfogulatlanul tájékoztatunk benneteket minden olyan jó gyerekkönyvről, ami elmélyítheti a családi kapcsolatokat, segítheti az oktatást, és elvehetetlen élményeket visz a – sokszor nehéz – mindennapokba.