Lackfi János Igaz mese a húsvétról című, gyerekeknek szóló kötete afféle tanúságtétel arról, hogy a szeretet olyan energia, amelyhez nincsen szükség erőműre, csak szívre. Ha mégis lenne mérnöke a szeretetnek, az maga Jézus Krisztus volna, aki egyszerű ács lévén is el tudta látni fénnyel és melegséggel az egész világot. Az Igaz mese a karácsonyról (erről ITT írtunk) és az Igaz mese a Mikulásról (erről pedig ITT) után itt van a húsvétot idéző mese, mert a mesék igazsága három, Jézus igazsága pedig végtelen.
Az Igaz mese a húsvétról című kötetnek ezúttal is Horváth Ildi a társszerzője
Az illusztrátor a szakrális képzőművészet formanyelvét felülíró, a hittankönyveket is megidéző, a szentet és a profánt újrafogalmazó világot teremtett. A kötet címében ott a húsvét, még sincs benne egyetlen pihe-puha nyuszi sem, csak a bárányok, illetve láthatunk egy hófehér galambot is, amely a Szentlelket hivatott megjeleníteni.
Már a felütés is a szakrális és a hétköznapi sajátos játéka.
A szerző felsorolja, ki nem lehet Jézus. Például nem lehet nagy focista. Először arról beszél, hogy Jézus egy csecsemő, akit szeretgethetünk. Ez is szokatlan, mert Jézust nem szeretgetjük, nem cirógatjuk, akkor sem, ha éppen csecsemő, hanem szerencsés esetben imádjuk, hiszen mégiscsak Isten, az Isten fia. Vagy ajándékot hozunk neki, aranyat, tömjént, mirhát, ha éppenséggel mi vagyunk a három királyok egyike.
De Lackfi következetes, azt mondja: „Jézus pont olyan kisgyerek volt, mint a többi. Ha elesett, és beütötte a lábát, fájt neki. Ha nem akartak barátkozni vele, szomorú volt.” Sőt, szlenget is használ: „Megérint minket, mert hasonlít hozzánk. Csak éppen nem tett semmi rosszat, ami azért nem piskóta.” Mondhatni azt, hogy úgy beszél, ahogy a gördeszkázó, blogot író plébánosok a hittanórán, de célratörő, tiszta nyelvezete, sűrítettsége kiemeli a szöveget a hittan világából.
Ugyanakkor hitoktató pedagógusok is remekül tudják használni e könyvet
Megnyerő közvetlensége, könnyed stílusa és lényegre törő vonalvezetése segíti őket ebben. A kötet egyfajta bevezetés lehet azok számára, akik először találkoznak a hittel, Jézus személyével, a húsvét valódi üzenetével. Horváth Ildi sötét hajú kamaszként ábrázolja Jézust; ez eltér a középkor jellegzetes szőkésbarna karakterétől, és közelebb áll ahhoz, ahogy Jézus valóban kinézhetett.
Majd Lackfi hirtelen váltással már a felnőtt Krisztusról beszél, aki „ácsmester lett, tehát nem híres szakács”. Nem tartja az Újszövetség evangéliumainak ívét, kihagyja például azt, hogy a tizenkét éves Jézus Lukács könyve szerint Jeruzsálemben a pészah ünnepének idején a templomban válaszolt a hittel kapcsolatos kérdésekre.
Mária e szavakkal feddte meg fiát: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” A gyermek így felelt: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Jézus végül engedelmes fiúként, megadóan hazatért velük Názáretbe. A történet felkeltheti a Biblia iránt érdeklődő gyerekek figyelmét, hiszen egy tizenkét éves kamaszról van szó, aki „felesel a szüleivel”, végül engedelmeskedik nekik, és hazautazik velük. Ez a hálás motívum kimarad, de
Lackfi nem is feltétlenül a legismertebb örömhíreket akarja közelebb hozni a gyerekekhez, inkább a húsvét misztériumán keresztül rajzolja meg Jézus portréját.
Azt mondja: „Szíve tele volt Istennel.” Lackfi hétköznapi nyelven, mégis lírai hangszereléssel hozza közel Istent, hogy kifejezze az Atya közvetlenségét és derűjét: „Na, fiam, keress meg minél több embert, meséld el nekik, hogy nem haragszom rájuk semmi rosszért, amit eddig tettek. De most már abbahagyhatják, és csináljanak inkább jót.”
A szerző – rá igen jellemzően – még szóviccekkel is él
Amikor az apostolokról beszél, azt mondja, nem azért hívják így őket, mert lapos toll van a zsebükben, hanem mert az apostol azt jelenti: küldött. Ezek után pedig az örök életet hozza szóba a maga gyermekien naiv modorában: az égben van egy másik ország, ahol éjjel-nappal együtt játszhatnak az emberek Istennel. Ez nem biztos, hogy teológiai szempontból rendben van, de a gyerekek bizonyára könnyebben megértik az örök élet titkát, mely szerint „aki itt, a földön sokat beszélget Istennel, és jót tesz az emberekkel, az majd eljut a Mennyországba”.
Horváth lldi rajzán az apostolok úgy néznek ki, mintha egy műszakra váró brigád tagjait látnánk pulóverben, munkaköpenyben, csak a feladatuk nem az, hogy elkészítsenek X mennyiségű visszapillantó tükröt a kecskeméti Mercedes gyár számára, hanem hogy űrhajót gyártsanak, amely egyenesen a Mennyországba visz, üzemanyaga pedig nem más, mint a szeretet.
Elon Musk sem tudna ennél jobbat kitalálni.
Bár a könyv Jézus profiljának megrajzolását tűzte ki célul, azért körülír olyan evangéliumi kulcsjeleneteket is, mint amilyen a csodálatos kenyérszaporítás, a vízen járás vagy a vihar lecsendesítése. Utóbbiról így ír: „És a tenger kisimult… Nem csoda, az ő Apukája teremtett mindent, eget, földet, tengert, Napot, Holdat. Minket, az embereket is.”
A kötetben benne van tehát a játékos tisztelet, és a rájátszás is az evangélium nyelvére.
Lackfi az utolsó vacsorát is csak körülírja, könnyen felismerhető a történet, ugyanakkor meglepő, hogy csak egészen finoman, árnyaltan említi a keresztre feszítést, csak annyit jegyez meg, hogy „felkötözték egy keresztre, és tovább csúfolták”. A keresztnek is csak az árnyékát látjuk, amint rávetül a földre, majd az utolsó oldalpáron már maga Isten is megjelenik, az ő egyszülött fiával. Lackfi azt írja, hogy „Jézus itt hagyott egy kicsit a ragyogásából”. Tegyük hozzá, ebben a ragyogásban nem félelemmel tölti el a gyerekeket a kereszt árnyéka hanem – ahogy a könyv is sugallja – a nagybetűs Reménnyel.
Poós Zoltán
Lackfi János: Igaz mese a húsvétról
Cerkabella Könyvek, 2022
Illusztrátor: Horváth Ildi
28 oldal
3490 Ft