A gyerekirodalom szempontjából hogyan alakult 2020?
A pandémia hirtelen jött első hullámában, a tavaszi karantén és az iskolabezárások lelkileg megterhelő, bizonytalanságokkal teli időszakában, mikor a gyerekekben felmerülő kérdéseket többnyire a szülők sem tudták megválaszolni, a korábbinál is fontosabb szerepet kaphattak a „remény irodalmaként” számontartott mesék. Bizonyára sok családnak nyújtottak lelki megnyugvást az olyan, traumafeldolgozást segítő klasszikus gyerekkönyvek, mint Marék Veronika Laci és az oroszlánok vagy Maurice Sendak Ahol a vadak várnak című, a félelmet fikcionalizált formában láthatóvá és legyőzhetővé tevő képeskönyvei, vagy épp a magyar népmesék.
(A képre kattintva megnyílik a galéria)
Érdeklődve szemléltem, hogy a gyerekkönyvszerzők, -illusztrátorok és -kiadók milyen gyorsan reagálnak a járványhelyzetre.
Axel Scheffler, a remek Julia Donaldson-könyvek (Bot Benő, A majom mamája, A Gruffaló stb.) állandó illusztrátora például online ingyenesen elérhetővé tette Koronavírus című, humorosan illusztrált, a járványhelyzet kihívásait a négy–tíz éves gyerekek számára is érthetően tálaló ismeretterjesztő könyvecskéjét, mely a Pagony Kiadó jóvoltából, Rét Viktória fordításában a magyar olvasókhoz is hamar eljuthatott. Ugyanebben a témában, még kisebbeknek szól a nagyalakú, közös beszélgetésre hívó képeskönyv, a Napraforgó Kiadó gondozásában megjelent Együtt a vírus ellen: Koronavírus tűnj el!, illetve Tóth Krisztina már kicsit idősebbeknek szóló Járványmese című története az Undi Suliból frissen kikerült pukkancs vírusgyerekről, Koronáról, aki a világ ura vágyott lenni. A koronavírus-krízis okán izgalmas transzmediális gyerekirodalmi kezdeményezéseknek adtak teret a különböző online közösségi média platformok: Jennifer Garner és Amy Adams #SaveWithStories jótékonysági projektje keretében nemzetközi világsztárok olvastak fel rövid meséket a rászoruló családokat megsegítendő; hazai színekben pedig Agócs Írisz vidította fel a szobafogságra ítélteket azzal, hogy megmutatta, hogyan lehet krumpliból lajhárt, pávát, pulit, meg kis Jézust rajzolni. (A facebookos élményrajzolásos kaland végén a Pagony jóvoltából tehettük a Rajzolj egy krumplit! foglalkoztatókönyvet a karácsonyfa alá, megemlékezve a karantén alatt talán ritkább vidám pillanatokról.) A karantén idején számos remek online gyerekszínházas előadást is láthattunk: számunkra legemlékezetesebbek a Kolibri Színház János vitéze után a szegedi Kövér Béla Bábszínház előadásai voltak.
(A képre kattintva megnyílik a galéria)
Vannak-e új trendek, meglepő fordulatok az itthoni gyerekirodalomban?
Műfaját illetően izgalmasnak találom az elmúlt néhány évben a magyar gyerekkönyvpiacon is felbukkanó autobiografikciós gyerekkönyveket, melyek híres emberek valós életrajzi eseményeit mesélik el, példaképet állítva az ifjú olvasók elé olyan életpályák felvázolásával, ahol a címszereplő kutatóknak, tudósoknak, művészeknek meg kellett küzdeniük álmaik megvalósításáért. A lány, aki orvos akart lenni Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, A lány, aki csillagász lett Balázs Júlia, az első magyar női csillagász, A fiú, aki Varjúvárról álmodott Kós Károly építész polihisztor, A fiú, aki imádta a matekot a matematikus Erdős Pál életét és munkásságát mutatja be.
(A képre kattintva megnyílik a galéria)
Formátumban közel állnak a szívemhez a POKET Zsebkönyvek: automatáikból zsebben hordható, tömegközlekedésen olvasható, elérhető árú, minőségi irodalmat kínálnak. Sorozatukat az utóbbi időben kiváló gyerekirodalmi kötetekkel bővítették, köztük olyan klasszikusokkal, mint A Pál utcai fiúk, az Alice Csodaországban, a Kis herceg, a kortársak közül pedig Bosnyák Viktória Tündérboszorkány és Kiss Ottó Csillagszedő Márió című művei.
(A képre kattintva megnyílik a galéria)
Remélem, hogy minél több olyan kiadványhoz lesz a közeljövőben is szerencsénk, amelyek a könyv mint médium határait feszegetik, a hagyományos narratívát meghaladva/átírva, a könyvet játéktárggyá is alakítva,
az olvasói interaktivitást a jelentésalkotó (vagy épp jelentésszétziláló) folyamat részeként tételezve, mint a Geopen kiadó Mesék Csodaországból – Rakd ki úgy, ahogy szeretnéd! puzzle-képeskönyve, amelynek kirakódarabjait kreatívan kombinálva a mesélő (kép)olvasó kedvére variálhatja a történetet, vagy Hervé Tullet Pötty-könyvei (Pötty könyv, Pötty játék), amelyekben színes pöttyök útját terelgethetjük és követhetjük nyomon a könyv lapjait dörzsölve, pöckölve, rázva, fújva. Ilyen önfeledt játékélményt nyújthat a frissen megjelent Pál utcai küldetés: Mentsük meg Ernőt! című kalandkönyv, amelyben Molnár Ferenc klasszikusát írhatja újra meg újra az olvasó, attól függően, hogy a cselekmény kardinális pontjain milyen döntéseket hoz. És gondoljunk csak bele: a koronavírus okozta stressz csökkentéséhez és a mentális jóllétünk elősegítéséhez ugyan mi kellhet más, mint az élmény, hogy visszaszerezhetjük a Pál utcaiak zászlóját, megóvhatjuk a grundot, és életben tarthatjuk Nemecseket?
(A képre kattintva megnyílik a galéria)
Melyik öt gyerekkönyv volt tavaly a legérdekesebb, legfontosabb, és miért?
Nagyon örültem, hogy három könyvvel is jelentkezett Dániel András, az egyik legvarázslatosabb figura a kortárs magyar gyerekirodalmi palettán. Intertextuális allúziókban, iróniában, metafikcionalitásban gazdag, komplex jelentésrétegekkel bíró, vérbeli posztmodern képszövegvilágot alkot, annyi játékossággal, leleménnyel, humorral telítve, hogy könnyen befogadhatóvá teszi a gyerekolvasók számára is. A se nem kukac, se nem kifli Kuflik univerzuma nonszenszbe hajló, didaktikamentes narratívái böngészhetőségüknek köszönhetően a jel-(félre/újra)értelmezés alapjaiba bevezetve játszva nevelnek olvasóvá, és egyfajta rácsodálkozás-etikát[1] körvonalazva – mint a szerző-illusztrátor egy interjúban megfogalmazta – „…arról szólnak, hogy az élet előre nem kiszámítható, bármi megtörténhet, szabadon alakíthatjuk a körülöttünk lévő világot”. A Merre jártok, kuflik?-at követő A kuflik és az elveszett foltban a közösség komikus kollektív erőfeszítései, hogy megoldást találjanak egy társuk bajára (Zödön folttalan nadrágjának folttal való megtoldására) a Négyszögletű Kerek Erdő lakóinak képtelen problémakezelési kísérleteit idézik, ahogy együtt próbálnak gyógyírt találni Bruckner Szigfrid vásottul szemtelen szemfogára. (Ha úgy tetszik, az experimentális terápiák és a közösségi felelősségvállalás tematizálása megint egy nagyon aktuális szöveg a vakcina utáni hajsza és a mások védelmében való maszkviselés/otthonmaradás korában.) Dömdödöm helyett a Kuflik fináléjában tanulság helyett manótevetánc szól – azt sugallva, hogy végül minden rendben lehet. Ezzel Dániel a magyar gyerekirodalom legnívósabb Lázár Ervin-i hagyományához csatlakozik, miközben számos módon egyedi világot építve meg is újítja azt. A Kuflikon túl a szerző-illusztrátor másik, 2020-as meglepetéskönyve, a még formabontóbb, abszurdabb és absztraktabb Nincs itt semmi látnivaló! (írásunk ITT olvasható) az álom és ébrenlét peremvidékén felsejlő víziókat festi meg.
(A képre kattintva megnyílik a galéria)
Emlékezetes együttműködés a Gimesi Dóra által (Maeterlinck nyomán újra)írt és Rofusz Kinga által illusztrált A kék madár, (írásunkat ITT olvashatod a könyvről), mely most és mindenkor sokakat megszólíthat, hiszen az ember boldogság és tudás iránti csillapíthatatlan vágyáról, a boldogulásért vívott küzdelem értelméről mesél.
Irodalmi színvonalát tekintve egyenetlen, de célkitűzését tekintve úttörőnek mondható a klasszikus népmeséket etnikai és társadalmi kisebbségek szemszögéből újramesélő, Nagy Boldizsár szerkesztette és Bölecz Lilla pompás illusztrációival díszített Meseország mindenkié című kötet. Megjelenése kapcsán került újra kezünkbe az érzékenyítést szellemesen vállaló Vagánybagoly és a harmadik Á című kötet, egy igazán klassz kisiskolás könyv arról, hogy mindenki lehet más, Bán Zsófia tollából, Nagy Norbert rajzaival. (Írásunkat a könyvről ITT olvashatod, a szerzővel készült interjúnkat pedig ITT.)
Az ifjúsági irodalmi palettán a Péczely Dóra szerkesztette Lehetnék bárki című versantológia volt kiemelkedő, (interjúnk a szerkesztő Péczely Dórával ITT olvasható, Meseterasz-adásunk pedig ITT) mely a korábbi, Szívlapát című, nagy sikerű antológia folytatásaként a legfiatalabb költőgeneráció énkereső munkáit rendezte a kanonizált nagy elődök ifjúkori versei mellé, Locsmándi Mátyás Z-generációs képvilágú rajzaival díszítve. Fiatalfelnőtt-irodalom (new adult) kategóriában megemlíteném még a vietnami-amerikai Ocean Vuong költői szépségű fejlődésregényét, a Röpke pillanat csak földi ragyogásunk című könyvet Varga Zsuzsa fordításában, melyre a szintén emlékezetes Akik mi vagyunk című „coming-of-age” HBO-sorozat irányította rá a figyelmemet.
(A képre kattintva megnyílik a galéria)
Hol tart most a kortárs magyar gyerekirodalom a világtrendekhez képest szöveg és illusztráció szempontjából?
Úgy gondolom, a nemzetközi mezőnyben is remekül megállják a helyüket magyar alkotóink. Számos olyan mai magyar gyerekkönyvet említhetünk, melyben tökéletes összehang született szöveg és illusztráció között.
Nehéz csak néhány címet kiemelnem, de megemlíteném Kollár Árpád Milyen madár című verseskötetét Nagy Norbert illusztrációival, Finy Petra Csodálatos szemüvegét Herbszt László rajzaival, Szabó T. Anna Senki madarát Rofusz Kinga képeivel, Molnár T. Eszter Kóbor szállóját Molnár Jacqueline festményeivel vagy a több szerző és illusztrátor által is jegyzett Kerge ABC-t. Szerencsére kiemelkedő szakembereink is vannak, akik értőn elemzik szó és kép viszonyát: szemet gyönyörködtető a Deák17 Galéria 2020-ban megrendezett, online térbe szorult Én kicsi szörnyem kiállításának katalógusa, melyhez a kurátor Révész Emese (interjúnk ITT olvasható vele) írta az előszót. Az illusztráció újraértelmezés-jellegét kiaknázva izgalmas, ahogy Szegedi Katalin munkáiban több médiumot invenciózusan vegyítve képszövegvilágok közti vándorlásra hív, mikor például az Alice Csodaországban illusztrációihoz a kollázzsá kreált „talált tárgyakon” túl felhasználja Lewis Carroll fotóit és az eredeti illusztrátor, John Tenniel metszeteit is. De a legutóbbi, Varró Dániel fordította Diótörő (írásunk a könyvről ITT olvasható) illusztrációit is párbeszédbe állíthatja a vállalkozó szellemű olvasó a pár éve ugyanezen verses átirathoz készített Ogdenál Róbert-rajzokkal. Örülök, hogy egyre több igényes ifjúsági képregény jelenik meg magyarul: a Nimonától kezdve az Ánya kísértetein át, az Egérőrségig. A 2020-as illusztrációk közül még kiemelném Német Gyula H. G. Wells Dr Moreau szigete című sci-fi-horror klasszikusához készített hátborzongató hangulatfestő, fantasztikus szörnyrajzait. Sok remek fordítással is kapcsolódunk a nemzetközi gyerekirodalom fősodrához. Szabó T. Anna Dr. Seuss- és Beatrix Potter-fordításai, Varró Dánieltől és Zsuzsától az Alice Csodaországban és a tükör túloldalán újrafordítása, Lackfi János francia és belga gyerekversfordításai hiánypótlók. Jó lenne, ha fordításokban utat törne magának a nemzetközi könyvpiacra is a kortárs magyar gyerekirodalom; a közelmúltban komoly elmaradást pótolt a Pushkin Press, mikor Lázár Ervint először tette globális közkinccsé Anna Bentley angol fordításában Arnica the Duck Princess címmel, Molnár Jacqueline illusztrációival.
(A képre kattintva megnyílik a galéria)
Mi az, ami legjobban hiányzik a kortárs gyerekirodalomból?
Várom, hogy végre a magyar könyvpiacon is felbukkanjanak a térbeli, hajtogatható pop-up képeskönyvek, amelyek a könyvet szinte műalkotássá emelik, az olvasást pedig multiszenzorális, multimediális élménnyé fordítják, mint David A. Carter vagy Robert Sabuda könyvei.
(A képre kattintva megnyílik a galéria)
Jó lenne, ha sokkal több nemzetközi gyerekirodalom-elméleti, mesekutatási tanulmány és monográfia jelenne meg magyar nyelven
– Jack Zipes, Marina Warner, Maria Nikolajeva, Perry Nodelman munkái magyar fordításban sajnos egyáltalán nem elérhetők –, s ennek nyomán kialakulna a gyerekirodalom-interpretáció szaknyelvének egységesebb magyar terminológiája. Üdvözölném, ha a gyerekirodalom címke alatt nemcsak gyerekek számára, de gyerekek által létrehozott alkotások is felbukkannának (lásd például Heath Grace My Mummy is autistic című művét). Ilyen, az inkluzivitás irányába tett izgalmas lépésnek tekinthetjük, hogy J. K. Rowling Ickabog című új meseregényének magyar kiadását magyar gyerekolvasók illusztrációi díszítik, vagy hogy Lakatos István készülő új könyvéhez kapcsolódóan a Facebookon „Szörnyek és szuperhősök” rajzversenyt hirdettek gyerekeknek. Néhány újrakiadásnak még nagyon örülnék: jó lenne, ha visszatérnének a magyar könyvesboltok polcaira Tove Jansson klasszikus Mumin-meséi az újabb generációk örömére.
[1] Az ethics of wonder Marguerite La Caze filozófus kifejezése.