Óvodás

Humoros

Illusztrált könyv

Uniszex

Vissza
  • 2020.09.21
  • Nagy Gabriella Ágnes

Van itt, kérem, látnivaló!

Dániel András: Nincs itt semmi látnivaló! című könyvéről Nagy Gabriella Ágnes írt recenziót.

„Lehet, hogy én már nem vagyok sehol, csak ez a bogár van, aki szintén én vagyok.”

Mióta Dániel András gyerekkönyveket ír és illusztrál, azaz egészen pontosan 2012 óta, sorra kerülnek ki a keze alól abszurd humorral megírt, egyre groteszkebb hangvételű művek, amelyekben sajátos, egyéni hangot üt meg.

Korábban a Kicsibácsi és Kicsinéni, valamint A nyúlformájú kutya című kötetei Szép Magyar Könyv-díjat kaptak, a Mit keresett Jakab az ágy alatt? HUBBY Év Gyerekkönyve-díjas lett, tehát mára tagadhatatlanul jelentős gyerekkönyvszerzővé vált.

Dániel András Nincs itt semmi látnivaló-01

Legújabb kötete rögtön két másik szöveget is felidézhet bennünk

Először is óhatatlanul kapcsolódik a Mit keresett Jakab az ágy alatt? című korábbi kötethez, ahol Jakab mindenféle lényeket, tárgyakat talál a sötétben, ami nem is olyan sötét; de Lauren Child Charlie és Lola-sorozatának Nem vagyok álmos és nem akarok lefeküdni című könyve is eszünkbe juthat. Az abszurd hangvétel, a sajátos illusztrációk és a téma összekapcsolhatja ezeket a könyveket, de hozzájuk képest a frissen megjelent Nincs itt semmi látnivaló! több szempontból is egyedi világot teremt.

Kezdjük az alaptémával: adva van egy kisfiú, akinek aludnia kellene. A villanykapcsolás és az elalvás zsibbadt feketesége között megfigyeli a szoba fényeit, alakjait, a beszűrődő hangokat, érzékeli a körülötte lévő világot, fantáziál, vagy különféle egyéb, őt foglalkoztató dolgokra asszociál.

Dániel András egyre inkább elhagyja az összefüggő narrációnak még a gondolatát is, így előrebocsájthatjuk, hogy aki izgalmas, fordulatos történetre vágyik, csalódni fog. Mondhatjuk úgy is, hogy ilyen értelemben ellen fog állni neki a szöveg, cselekményesség helyett ugyanis apróságokról, észrevételekről szól, melyeket a szövegekhez szorosan tartozó képek kísérnek. De a gyerekkönyvektől „elvárható” színvilág és stílus tekintetében is kilóg a sorból.  

A kötet illusztrációi fekete alapon futnak

Az utolsó lapokon pedig két teljesen fekete oldal szimbolizálja az elalvásban még érzékelhető utolsó előtti pillanatok elfeketedő, üres terét. Lehet, hogy ez a feketeség első pillantásra nem illik maradéktalanul a gyerekkönyvekhez, de a témát, és a sötétséget körüljáró szövegegységekhez megfelelő alapul szolgál – minden szöveg, és maguk az illusztrációk is ebből a háttérből ugranak, világítanak ki, vagy éppen ebbe simulnak bele. Könyvészetileg már a borító is izgalmas, rajta csak a szerző neve szerepel, néhány franka meg kripp társaságában, csakhogy középen ki van vágva, és a belívhez tartozó első lapon szereplő cím látszik úgy, mintha a borító része lenne.

Emiatt, amikor kezünkbe vesszük a könyvet, ki sem kell nyitni, már kicsit benne is vagyunk.  

A harmadik sajátossága a könyvnek: a beszélő karakter testi valójának teljes hiánya. Sem illusztráción nemigen szerepel – maximum a csukott vagy nyitott szemek –, sem a monológban nem ad információt magáról. Talán tarthatjuk a hang gazdájának azt az aprócska, vázlatosan megrajzolt alakot, aki a könyv első lapjain „A szép álmokat, drágám!” szövegrész felett szerepel egy piros kérdőjellel együtt, de ez sem biztos.

Már A nyúl formájú kutya című kötetben is megfigyelhető Károlynak, a monológ gazdájának valamiféle kivonása, láthatatlanná tétele, a Nincs itt semmi látnivaló karaktere pedig végképp csak hangjában van jelen, így nem csupán az alvást zavaró mindenféle látnivalókra vonatkozik a cím, hanem magára a beszélőre is. Őt sem látjuk, mintha ő sem lenne a látnivaló része – annyit tudunk meg róla, hogy iskolás.

A könyv egyik érdeme a művészettörténeti információk (Warhol, Miró, vajang árnyszínház) bennfoglalása mellett az, hogy minden oldalt egyenként, az illusztrációkkal együtt gondolhatunk végig. Ha fordulatos történetként nem is tud magával sodorni bennünket, mert nem is ez a célja, az egyes lapokon látható képek, és a hozzájuk tartozó, vagy éppen rajtuk lévő szövegek nagyon is leköthetik a figyelmünket.

Ezért ennek a könyvnek az olvasója egyszerre szövegolvasó és képnézegető is, még akkor is, ha elvileg nincs is mit látni. Mert pont azt kell nézni, ami nem látnivaló.

Lássunk néhány példát: matematikai relációs jelekkel megrajzolt kattanás-viszonylat szerepel ott, ahol arról van szó, melyik villanykapcsoló mekkora hanggal kattan.

Dániel András Nincs itt semmi látnivaló-02

Az elalvás monotonitásához szükséges birkaszámolás helyett képzelt tehenek népesítik be a szobát, amelyek feketék, de sárga szőnyegen állnak. Ez a „sötétben minden tehén fekete” mondat illusztrációjaként szerepel, de nem rögtön a mondat mellett, azon a lapon csak a mondat van nagyobb betűkkel szedve – az olvasni tudó gyerekek így kapásból megtanulhatják azt is, mi a mondat, de a példamondat jelentésével egybefonódva úgy, hogy a szó jelentése fekete lénnyé, a nyelv sötét térré változik.

„Ez például egy mondat. Nagybetűvel kezdődik, és pont van a végén. Az eleje meg a vége között pedig sötét van, olyan sötét, mint most idebent, a lecsukott szemhéjam mögött. Hogy még a tehenek sem látszanak benne. Mármint a mondatban. Mert ők is feketék.”

A vajang árnyjátékhoz kapcsolódva egy rövidke történetet olvashatunk, és sötétbarna oldalakon sejtelmes árnyfigurák sejlenek föl

Máshol az ágak árnyékai az elhaladó autók fénykukacaival együtt futnak a padlón – a szövegben és a képeken is –, de sosem érik el az ágyat, amire egy felirat került: „Viszlát, srácok!” Ha nem gondol semmire, hogy végre elaludjon, az oldalon egy fejtető látszik, belőle egy gondolatbuborék-szerű ábra áll ki, a közepe fekete, benne a „semmi” felirat, masszaszerű örvénnyel körülvéve, belőle újabb gondolatbuborék fakad, amiben viszont egy tenger látszik, és ha tenger, akkor hajók is.

Mert nem gondolni semmire nagyon nehéz, csak azt mondani, hogy nincs itt semmi látnivaló, tűnik könnyűnek, pedig ha kint nem is, de bent a fejben folytonosan futnak a képek.

Amikor végül mégis minden kiürül, és jön a zsibbadás, már „csak megyek körbe a feketeségben”. Vizuálisan, szövegszerűen és színvilágát tekintve is egységbe rendezve haladunk tehát a villanyoltás sötétjéből az alvásba zuhanás látvány nélküli, kiüresedő feketeségébe. A legújabb Dániel András-könyvben a piros cím semmijétől a feketére üresített utolsó oldalak semmijéig jutunk így el. Nagyszerű lehetőség ezzel a kötettel vezetni a gyerekeket az elalváshoz szükséges állapotba.

Nagy Gabriella Ágnes

Dániel András: Nincs itt semmi látnivaló!
Pozsonyi Pagony, 2020
64 oldal
4590 Ft