Vissza
  • 2021.01.06
  • MeseCentrum

Körkérdés a tavalyi év legfontosabb gyerekirodalmi történéseiről

Pompor Zoltán válaszai

Gyerekirodalmi szakembereket kérdeztünk a 2020-as év legemlékezetesebb gyerekirodalmi történéseiről. Körkérdésünkre elsőként Pompor Zoltán válaszolt.

A gyerekirodalom szempontjából hogyan alakult a 2020-as év?

A különleges (lét)helyzet a különleges kapcsolattartási formák megerősödését hozta magával. A személyes kapcsolódások helyét az online tér vette át, a szakmai rendezvények jelentős részét rögzítették, élőben vagy felvételről lehetett követni, így azokhoz is elkerült a kortárs gyermekirodalom híre, akik amúgy nem jutnának el ezekre a rendezvényekre – milyen izgalmas lenne összegyűjteni és archiválni az ilyen eseményeket a jövő számára!

Vannak-e új trendek, meglepő fordulatok az itthoni gyerekirodalomban?

A magyar gyerekkönyvkiadók évek óta aktív szereplői a nemzetközi könyvvásároknak, így a külföldi trendek előbb-utóbb beszivárognak hozzánk is. Ennek ellenére meglepő volt számomra, hogy David Hockney és Martin Gayford A képek története című könyve ilyen gyorsan megjelent magyarul. (Révész Emese írását ITT olvashatjátok a kötetről.)

Nagyszerű, friss, izgalmas beszélgetőkönyv egy olyan generáció számára, amelynek tagjai a képek segítségével kommunikálnak.

Örülök annak is, hogy a kiváló lengyel illusztrátor, Piotr Socha második albuma is megjelent, melyből a méhek után ezúttal a fákat ismerhetjük meg közelebbről. Tovább hódítanak a lázadó lányok és a különleges nők is. Ebben a kategóriában Halász Margit Jane Hainingről írt könyve (Hetvenhét vörös bárány) mind szerkezetében, mind stílusában igazi ínyencség.

Nagyon elszomorítónak tartom ugyanakkor, hogy könyveket darálnak – ez nem elfogadható módja a negatív vélemény kifejezésének.

(A képre kattintva megnyílik a galéria)

Melyik öt gyerekkönyv volt idén a legérdekesebb, a legfontosabb, és miért?

Takács Mari Bringaminga  (ITT írtunk róla) és Dániel András Nincs itt semmi látnivaló! című könyve abszolút unikális, (ITT írtunk róla) nemzetközi szinten is megállja helyét. Szerettem olvasni a Fiú könyvét is, (ITT írtunk róla) a történelmi környezet és a földtől elrugaszkodó varázslat különleges hangulatot teremt benne. Lázár Ervin Korona és kard című monda- és mesegyűjteménye Herbszt László illusztrációival és Lackfi János Jóság néni csokija azért volt a kedvencem, mert egy kicsit nekem is közöm volt mindkét könyvhöz.

(A képre kattintva megnyílik a galéria)

Hol tart most a kortárs magyar gyerekirodalom a világtrendekhez képest a szöveg és az illusztráció szempontjából?

Nehéz megítélni – főleg a szöveg tekintetében. Ha csak a képeket nézzük, akkor a korábban említett Takács Mari és Dániel András szerzői könyvei izgalmas vállalkozások, ha a művész kreativitásának nem szab határt semmi, csodálatos könyvek születhetnek. Az is nagy elismerés, mikor valakit nemzetközi díjra jelölnek. A Silent Book Contest döntősei között már-már az számít meglepetésnek, ha nincs magyar alkotó: korábban Maros Krisztina Milyen színű a boldogság? című pályamunkája, (friss interjúnk ITT olvasható az alkotóval), idén Máray Mariann könyvterve került a legjobbak közé.

(A képre kattintva megnyílik a galéria)

Népszerű nemzetközi szerzők magyar megjelentetésében még mindig akad lemaradásunk. Igaz, van már néhány Oliver Jeffers-könyvünk, de személy szerint Chris Haughton és Shaun Tan műveit is szívesem látnám a magyar kiadók kínálatában.

(A képre kattintva megnyílik a galéria)

Mi az, ami legjobban hiányzik a kortárs gyerekirodalomból?

Egy angol olvasáskutatás szerint a gyerekek kétharmada azt várja a könyvektől, hogy nevettessék meg őket. Szóval nem baj, ha több eszement, humoros könyvet adnak ki a kiadók, amelyeken jól szórakozik a szülő is, amikor esti meseként felolvassa őket.