A meseirodalom különösen kedveli a rablókat, zsiványokat, betyárokat és tengeri rokonaikat, a kalózokat
A szelídített útonállók alkalmasak arra, hogy fenntartsák az ember alapvető jóságába vetett hitünket és a javulás reményét. A többi gyanús alakhoz képest őket a legkönnyebb tetten érni, hiszen szemtől szemben találkoznak áldozataikkal, és cselekedeteik helyrehozhatók, míg a tolvajok alattomosan, a gyilkosok jóvátehetetlenül hajtják végre tettüket.
(ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT is írtunk már különböző rablókról, betyárokról és zsiványokról.)
Folyamatos melléknévi igenévi megnevezésük a tisztes polgári foglalkozásokhoz hasonlóan életvitelszerű, rendszeres bűnelkövetésre utal, hiszen rabló az, aki rabol.
Thorbjörn Egner norvég író (1912–1990) meseregénye, A három rabló (1955) népszerűségét jelzi, hogy Norvég Nemzeti Örökség részévé vált, és a Kristiansandi Állatkert leghíresebb látványossága a szerző rajzai alapján felépített Kardamóm városka. A két magyar kiadásban – először 1965-ben G. Beke Margit fordításában, majd 2012-ben, Büki Zsófia szövegmódosításaival – megjelent regény mellékleteként a szövegben elhangzó betétdalok kottája segíti a zeneértő olvasót abban, hogy hangzóvá tegye a verseket. Minden elem adott volt a történet mesemusical-változatához, amely például Izlandon annyira jól sikerült, hogy Egner száz évre átadta a jogokat a Rejkjaviki Nemzeti Színháznak.[1]
A norvég mese hazai újrakiadása egybeesett egy német klasszikus magyarításával is
Szintén 2012-ben került a magyar boltokba Otfried Preussler (Otfried Preußler) (1923–2013) Torzonborz, a rabló című meséje (Der Räuber Hotzenplotz, 1962) Nádori Lídia fordításában, amelyet követtek a folytatásai, Torzonborz újabb gaztettei (1969), és a Torzonborz megjavul (1973).
A trilógiát kiegészíti ugyan egy eredetileg színdarabként bemutatott, majd prózában is kiadott rövidebb mese, de a Torzonborz és a holdrakéta című mese a színpadtól távol meg sem közelíti a regények színvonalát.
Ha a három egybefüggő Torzonborz-történetet egységként kezeljük, akkor a megjavuló gonosztevő sorsában a protestáns Észak-Európában már évtizedekkel korábban gyakorolt munkabüntetések juthatnak eszünkbe, melyekkel egyes bűncselekmények esetén a börtönbüntetést lehet kiváltani. A három rablóval kapcsolatban egy oslói kriminológus egyenesen azt állította, hogy Egner jelentősen hozzájárult a norvég büntetési rendszer sikeres modernizálásához,[2] különösen az alacsony visszaesési mutatók és a közérdekű munka büntetését letöltött elítéltek véleménye alapján, akik a munkát „tulajdonképpen nem is büntetésként élték meg.”[3]
„Mindkét mesében kiemelt szerepet kap a gyermeki naivitás, amellyel a rablók találkoznak abban a kis közösségben, amelyből megpróbálnak megélni, és amely hozzájárul a javulásukhoz.
A rablókkal egyenértékű főszereplőkként tekinthetünk a velük kapcsolatba kerülő tisztes polgárokra is, ahogy erre például a címben Torzonborzot megnevező kötetek alcímei is jelzik
Az európai rablóirodalom két remeke a rokonvonásokkal együtt is igen eltérő bűnözői alkatokat mutat be
Thorbjörn Egner Kardamómban játszódó vidám meseregényének három főhőse még az igen leegyszerűsített életű kisváros lakóihoz képest is gyermekded lélek. A rajzok alapján a karibi térségbe helyezhető városkán kívül élnek, egy vén házikóban, „nem olyan gonoszak, mint a közönséges rablók. Többnyire otthon ülnek, és csak akkor indulnak rablókalandra, ha okvetlenül kell.” (AHR 13)
Otfried Preussler főszereplőjének, Torzonborznak viszont „egy dolgot nem vethet a szemére senki: hogy ne venné komolyan a foglalkozását.” (TAR, 21) A híre megelőzi őt, „héttőrös gazember”-ként ismerik (9), ami Szűz Mária szenvedéseinek metonímiájára is utalhat. F. J. Tripp rajzai kiemelik karvalyorrát és rémisztő megjelenését.
Kasper, Jesper és Jonatán elsősorban a kirekesztettséget és életük haszontalanságát érzik:
„Elég szomorú, hogy mi sohase lehetünk ott az ilyen ünnepeken,” (AHR, 44) „remek móka lehet villamosvezetőnek lenni!” (46)
A szerző saját részletgazdag, de egyszerű stílusú rajzai is megerősítik, hogy sajnálnivalóan ügyefogyott figurák ők, akik a saját hétköznapi igényeiket is csak nagy nehézségek árán tudják kielégíteni, valójában nagyra nőtt gyerekek, akik a határozott fellépésű Zsófi kisasszonyban anyafigurára, az előzékeny és tapintatos Basztián rendbiztosban apafigurára lelnek, de kamaszosan el is utasítják a megszokott életükbe való beavatkozást.
Az elrabolt Zsófi kisasszonynak megtetszik a helyzet, amelyben elrablása után gondoskodhat róluk: „szeretem, ha van kit nevelnem.” (74) Megfogalmazza a léhűtő rablók megnevelésének alapelvét:
„Keményen fognak dolgozni, zöldséget termesztenek majd, meg kardamómot. Majd meglátja, én rendes embert faragok belőlük!” (75)
A fogdában később művészetterápia is várja a rablókat, miután megmosakodtak, és a borbély kiderítette, hogy remek muzsikusok. Tisztes polgári foglalkozásuk mellett a kardamómi zenekarban is megtalálják a helyüket.
A kardamómiakkal ellentétben Torzonborz megőrzi ápolatlan külsejét, legalábbis a nevében
Bár a név magyarítása egyértelműen dús arcszőrzetére utal, míg az eredeti német Hotzenplotz egy csehországi város, Osoblaha német nevéből ered. (Preussler a textiliparáról nevezetes cseh városban, Liberecben töltötte gyerekkorát, ahol mellesleg épp ekkoriban Radnóti Miklós is tanult egy évig.)
Az eredetileg fás területet jelentő német név bujaságát a magyar név úgy adja vissza, hogy a benne visszhangzó, kellemetlen mássalhangzó-torlódások közé a lágyító hatású orrhang is ugyanúgy beékelődik, ráadásul egy létező szót használ fel.
Nádori Lídia fordítása további remek megoldásokat kínál a számunkra idegenül hangzó nevű, de vonásaikban ismerős szereplőkre.
A két jóindulatúan ügyefogyott vásári bábfigura, Vitéz László és Paprika Jancsi Weöres Sándor Holdbéli csónakosában már szerepelt együtt, Torzonborzzal való találkozásuk a fordító leleménye, hiszen németül számunkra mit sem jelentő neveket helyettesített velük. A türelmetlen rendőrt Üstöllésinek, a gonosz varázslót Petróniusz Pókuszhókusznak hívják. Az utóbbi nevének kitekert változataival bosszantja fogvatartóját Jancsi (Kleptofiliusz Rézuszmánusz, Lepkefikusz Tótuszkaktusz). A létező Buxtehude városa is Bergengócia lett magyarul.
A magyar változat a mi mesei hagyományrendszerükbe illeszkedik. Még az elrabolt zenélő kávédarálón sem a gyerekdalszerű német biedermeier darab szól, hanem a hasonló témájú Mozart-dal.
Torzonborz és Pókuszhókusz erős és mindenre elszánt ellenségek, akiket csak a bárgyúsággal álcázott ravaszság győzhet le
A misszionárus türelmével megáldott kardamómi rendőrbiztossal ellentétben Üstöllési őrmester az erejével és a tekintélyével lép fel, eredménytelenül. Előfordul, hogy a fiúk nem ismerik fel, miközben a nagymama szemüveg nélkül összekeveri őt az egyenruhát viselő rablóval, vagyis alkatilag is hasonlítanak egymásra.
A mese kiemeli a gyermeki egyszerűség jelentőségét: a rosszat rosszal nem lehet legyőzni, csak szeretettel és megértéssel.
Az első könyv legvégén az őrmester így válaszol a Torzonborz jövőjére vonatkozó kérdésekre:
„Először is dutyiba kerül… Másodszor bíróság elé kell állnia.” (TAR, 108)
Torzonborz azonban kiszabadul, és újabb gaztetteket hajt végre, hogy végül megint a két fiú fogja el egy krokodiltestben élő tacskó segítségével. Bár a két első könyv valóban lezárul, az utolsó hozza meg a végső megnyugvást, melyben megtörténik a címében ígért változás.
A norvég és német rablók megjavulásának történetei a mesék határtalanságára és kortalanságára is kiváló példák. A megírásuk óta eltelt négy–öt évtized és az akkoriban még a mainál jóval nagyobbnak tűnő távolság ellenére a legfrissebb kortársakkal is felveszik a versenyt.
Kovács Gergely
Thorbjörn Egner: A három rabló
Scolar 2012
139 oldal
2950 FT
Otfried Preussler: Torzonborz, a rabló; Torzonborz újabb gaztettei; Torzonborz megjavul
Kolibri, 2013, 2014
2800–3500 Ft
[1] Gréta Sigríður Einarsdóttir, Street by National Theatre to be Named For Norwegian Playwright, Iceland Review, September 5, 2019,
[2] Camilla Lied, Forbrytelse og straff i Kardemomme by, 2011. 02. 25.,
[3] Sipos Ferenc, Munkával kapcsolatos szankciók a magyar büntetőjogban (doktori értekezés), Debrecen, 2017, 255,