1973-ban látott napvilágot a Szögkirály című cigány mesegyűjtemény, szövegeit 1955 és 1958 között Sáfár Sándor gyűjtötte az Alföldön
A Jékely Zoltán szerkesztésében megjelent és Berki Viola illusztrációival ellátott tizenegy cigány mesét tartalmazó gyűjtemény a magyarországi cigány folklór és népmese-univerzum színes világát tárja fel az olvasó előtt. A cigány mesemondóktól származó mesék számos motívuma és hangvétele nagyban hasonlít a magyar népmesékhez. Ilyen motívumok például a szerencsét próbáló, alacsony társadalmi rétegből származó szegény legény, a főszereplő jellemének kiteljesedése – ügyessége és becsületessége által, a természeti szimbólumok és fantasztikus elemek alkalmazása. Annak ellenére, hogy az elemzésem fókuszában álló Betyár volt-e Cigány Jóska? című mese több szövegváltozattal is rendelkezik, sikerült megőriznie olyan klasszikus népmesei/tündérmesei motívumait, mint például a próbatételek teljesítése varázseszközök alkalmazásával, a szegény főszereplő felemelkedése, illetve a keretes szerkezet, amely a mesélőnek mindig segítségére van abban, hogy a mesei elemeket felidézhesse.
Ha eltekintenénk attól, hogy a Betyár volt-e Cigány Jóska? című mese cigány vagy nemcigány adatközlőtől származik, akkor is megerősítést nyerne az a tény, hogy a cigányok reprezentációjának egyik meghatározó vonulatát képezi a modern társadalomtól való teljesen elkülönült, marginális létezés, amelynek eredményeként a cigány nép társadalmon kívüliként volt/van jelen az irodalmi köztudatban. Társadalmilag ugyanígy lehetséges pozicionálni mesénk főszereplőjét, Cigány Jóskát, aki feleségével együtt szegénységben élt a falu végén. A mese végkifejletét illetően kulcsfontosságú szerephez jut a város mint urbanizált közeg. A falu ellentétét a város képezi: a kilátástalan és perspektíva nélküli faluhoz képest, a város a lehetőségek és a szerencse helyszíneként jelenik meg, amely a főszereplő sorsában meghatározó mozzanat.
Jóskát, amikor a városba ment az ügyeit intézni, a hazafelé vezető úton elkapta az eső
Elázott ruháit és subáját egy kökénybokorra rakta fel száradni. Jóskának ekkor támadt a mese története szempontjából centrális jelentőségű ötlete: „Ha én ezt a subát úgy tudnám levenni arról a kökénybokorról, hogy a bokor meg se rezdülne, bizonyára nagy betyár lenne belőlem!” Levette subáját a kökénybokorról, ami erre megrezdült, de Cigány Jóska mégis azt képzelte, hogy egy levele sem mozdult meg. A mese cselekményének egésze tulajdonképpen Jóska tervéből indul ki, hiszen előzetesen próbára tette magát. A bokor azonban minden igyekezete dacára megrezdült, s ezért a mesével szemben támasztott jogos kérdésnek tűnik, hogy Cigány Jóska ennek ellenére miért is másította meg a valóságot? A meséből nem derül ki, valójában mi áll az ötlet mögött, ugyanis feleségén, Margiton keresztül megtudhatjuk, Jóska egész élétben nem ártott senkinek. Azonban lehetséges némi magyarázat. Ahogyan Jóska, úgy én sem tudok elmenni a kökénybokor mellett.
A kökénybokor (régiesebb nevén: tüskés szilva) felettébb érdekes növényi szimbólum, amely a betartott ígéretre utal. Innen nézve már értelmezhetővé válhat, hogy az egyébként jóindulatú Jóska a „valóságot megmásítva” betyárként akarja pozicionálni magát: bizonyítani kívánja a világ előtt ügyességét, rátermettségét, a királynál vállalt feladatok teljesítése és adott ígéretének beváltása mellett (nagy betyár lesz belőle, önmegvalósítás) iránti elkötelezettséget szintén szimbolizálhatja. A kökénybokor továbbá jelképe lehet Jóska jellemformálódásának is. Ahogyan a szerelem érését, úgy egy jellem érését is jelképezheti az éretlen zöldből kék színbe érő kökény. Jóska élete és jelleme is így érett meg, ugyanis a szegény sorsú cigányéletet követően letelepedett, gazdag emberré válhatott ügyessége révén.
Mint látjuk, ettől kezdve Jóska igazi betyárnak aposztrofálta magát, s ezért feleségét, Margitot küldte el a királyhoz, hogy adja hírül: férje igazi betyár. Jóska tehát azért küldte el feleségét a királyhoz, hogy őt feljelentse. Felesége nem értette Jóskát, tiltakozott is akarata ellen, próbálta jobb belátásra téríteni, eredménytelenül. Fontos azonban hozzátenni, hogy a történetben Margit a valóság talaján áll, a józan ész mentén próbálja meg Jóskát a tulajdon fantáziavilágából kiemelni oly módon, hogy oppozicionálja Jóska személyiségét: „Ugyan, Jóska, milyen betyár lehetsz te, mikor világéletedben nem bántottál senkit, s még egy tűt sem loptál.”
Jóska eredendően tehát becsületes ember, ellenben betyárnak tételezi fel magát, s úgy tűnik, szándékosan, kihívva maga ellen a sorsot.
A király vélhetően látott némi fantáziát Margit feljelentésében, hiszen nem ítélte és nem fogatta el rögtön a férfit, hanem két próba elé állította, amelyekben ő az életét kockáztatva bizonyítani tudta betyárságát. Jóskának első körben a király hátasparipáját kellett eltulajdonítania, a másodikban pedig a papot lopni ki az ágyból, és a király palotájába vinni. A meséből kiderül, hogy bár eleinte nagyon magabiztos volt Jóska, maradt benne egy kis félelem, ugyanis nem mert bízni tulajdon képességeiben. Jóska azonban a király katonáinak elaltatásával és a pap hiszékenysége révén teljesíteni tudta a király próbáit, aki méltányolta Jóska fortélyosságát, rátermettségét, és méltó módon megjutalmazta érte. Kérdéses, miért éppen két próba elé állította őt a király. Meglepőnek tűnik ez a mozzanat, ugyanis a magyar népmesékben legtöbbször három próbát kell teljesítenie a hősnek.
A cigány mesékben gyakran találkozni agyafúrt, ravasz, furfangos karakterekkel
Így van ez a Betyár volt-e Cigány Jóska? című mese esetén is, azonban akad itt egy kis csavar. Mert bár a cím szerint valóban deviáns, betyár hajlammal rendelkező főszereplőre gondolhatnánk, ez annyira nem egyértelmű, hiszen egy eldöntendő kérdést fogalmaz meg a mese címe. Betyár volt, vagy sem? S az olvasó meglehetősen nehéz helyzetbe kerül, ha ezt neki kell eldöntenie. Tekintsünk igazi, vérbeli betyárnak valakit, aki alapvetően békés és jó szívű ember, s aki önmegmérettetés útján akarja bizonyítani fortélyosságát? S mindez erény vagy bűn, ha az egyébként tiszta lelkű karakterünk éppen deviáns cselekvésekben mutatja meg rátermettségét?
Jóska tehát olyan nagy betyár volt, hogy a király által kiszabott feladatokat hibátlanul teljesítette, aki bőségesen megjutalmazta őt ügyességéért. Érdekes azonban, hogy Jóska deviáns cselekedetét (lopás, őrök elkábítása, a pap ellopása) a király éppenséggel honorálja. Ennek oka kétségkívül az, hogy a király érti Jóska „poénját”. Vele szemben az uralkodó nagyvonalú és igazságos, aki lehet, hogy nem igazán törvényes úton, de mégis bizonyítja rátermettségét és kiválóságát, s ezzel nemcsak a király jutalmát, hanem az olvasó szimpátiáját is kiérdemli. Van tehát abban némi paradoxon, hogy a betyárkodásban való rátermettsége révén nyeri el a király jutalmát, de hozzá kell tenni azt is, hogy szíve mindvégig a helyén maradt. Ha egy kicsit távolabbról vizsgáljuk meg a Betyár volt-e Cigány Jóska? című mesét, akkor egy felemelkedés-történetként vagy egy idealizált állapot eléréseként értelmezhetjük a cselekmény egészét. Tekintve, hogy Cigány Jóska eleinte egyszerű, békés cigány ember volt, akinek támadt egy ötlete, ami a betyárkodáshoz vezette őt, végül ugyanolyan békés, egyszerű, de ugyanakkor már tehetős cigány emberré vált.
Mindez pedig idealizált állapot és eszménykép egy olyan nép esetében, amely évszázadokat töltött vándorlásban, falvak szélén, a társadalomtól elkülönülve, marginalizáltan.
Ez a mese a cigány önmegvalósítás kritikájaként is értelmezhető, ami önmagában nagyon összetett, nehézkes, rengeteg kitartást és kreativitást igénylő feladat. A tárgyalt mese egy kulturális/civilizációs lépcsőugrás történeteként is értelmezhető tehát, amelynek legfőbb üzenete az, hogy ismerjük fel a magunkban rejlő képességeket, tudást, amelyek alkalmazásával bármikor saját magunk fölé emelkedhetünk.
Orsós János Róbert