Életét adta értünk
Különleges, a gyerekirodalomtól némiképp elrugaszkodott összeállítás következik a húsvét hangulata és misztériuma átélhetősége kedvéért. Versválogatásomban az élet szent pillanata jelenik meg, amely a szentséghez és a titokhoz, a dolgok legbensőbb lényéhez értő gyermekek előtt sincs rejtve.
A Marosvásárhelyen élő költő, Markó Béla a húsvét legdrámaibb pontját, a keresztre feszítést ábrázolja szonettformában. A szonett, mint Jézus története, szabályt követ, rendje, koreográfiája van.
Markó Béla: Zaj
Tintoretto: Keresztrefeszítés,
1565, olaj, vászon, 535 x 1224 cm,
Scuola di San Rocco, Velence
Nem hallatszik ebben a hangzavarban
se jajgatás, se hörgés, se fohász,
hiszen mind tesznek-vesznek szakadatlan,
egyik a szerszámok közt kotorász,
a másik káromkodva emeli
vagy húzza-vonja az elernyedt testet,
mert mást is meg kell még feszíteni,
amíg lemegy a nap, s kit felszegeztek,
az rendben van már, nincs vele dolog,
de most még mindegyik sürög-forog,
és nem is lenne jó, ha vége lenne,
a siratóknak is jut egy kevés,
már-már kiporciózott szenvedés,
hogy alig néz fel egy is a keresztre.
Visky András Elefánt című, 1995-ös és máig egyetlen gyerekkönyve nem tartalmaz húsvéti verset, ezért a választás a Nevezd csak szeretetnek című kötetre esett. A vers, mint Júdás szomorú története, magáért beszél, új nézőpontból láthatunk rá a történetre, a dolog kifordított oldalára.
Visky András: A szikárius Júdás búcsúlevele
Azon az éjszakán, amikor a Názáretit elárultam,
ő vette a kenyeret, hálaimát mondott, majd megtörte
és ezt mondta: vegyétek, egyétek, ez az én testem,
amely tiérettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre.
A vacsora végén fölemelte a poharat, és ezt mondta:
ez az én vérem, az új szövetség jele, amelyet tiérettetek
ontanak ki; emlékezzetek rám, valahányszor bort isztok.
Szavaiból megértettem, hogy nem én árultam el őt,
hanem ő engem, de ezt már nem sikerült értésére adnom.
Előtte indulok a halálba, elsőként akarom üdvözölni
a túloldalon.
Máriával kezdődött minden. Ő a középpont. Az anya. Az önfeláldozás. A tragikus sorsú, kiváló költő Hervay Gizellánál aligha tudta bárki jobban, milyen az, mikor egy anya elveszíti a gyermekét. Aki Hervay gyerekkönyvére kíváncsi, neki ajánljuk a Kobak könyvét.
Hervay Gizella: Pietà
Mária voltam, Mária,
Jézus voltál ölemben.
Tested soványodott,
szájad keskenyedett,
tekinteted távolodott.
Jézus voltál ölemben,
Mária voltam, Mária.
Sajgó Szabolcs jezsuita atya és költő írása figyelmeztetés: ne siessünk. Jézus úton van, alászállt a poklokra. Nem feledkezett meg rólunk. Jön, érkezik, mint a Rómába ment harangok.
Sajgó Szabolcs: Péntek este
lehull a röppenő kéz
elhallgatnak a talpak
és lecsukódnak a szemek
és bezárulnak a fülek
és a nyelv még egyszer megvonaglik
egy ajtó nyitásra vár
valaki kerülgeti szíved
és befészkeled magad sebeibe
és kiállsz oldalából mint a lándzsa
és szög leszel lábaiban
elvérzik kereszteden
mért vársz már ma harsonákat
ma még csak péntek este
Fenyvesi Orsolya írása nem kifejezetten húsvéti szöveg, titokzatosságáért esett rá a választás: segíti a lelki felkészülést, az elmélyülést az ünnephez.
Fenyvesi Orsolya: Labirintus
Te vagy önmagad
emberáldozata, a sziklák
megőriznék szent állataidat,
de szent állataid a sziklák
árnyékait lelegelik.
Mindenki sziklaként ébred,
hiába a Nap fényének labirintusa.
Körről körre vándorolt,
termeket vájt vízbe, kőbe, semmibe,
termeket vájt a húsba.
Soha el nem szakadt, molekuláris kígyó,
hány kijárata van?
És hány titokzatossága van egyetlen sémának?
Az egyenes vonal bonyolultságának
a felegyenesedéstől a magzati pózig?
Nem lehet téged elfelejteni.
Nem lehet letörölni a képeket,
melyek fellelhetők minden időben és helyen,
ezért formálsz szavakat vágyaidból,
amíg hiányodat is kivájja a Nap.
És mire a nap végére érsz,
gondolataidat áramkörökbe rejted,
és kövekkel a zsebedben fekszel le aludni.
„Harmadnapon feltámadt, az Írások szerint”, ahogyan Pál apostol írja a korintusiaknak írt levélben. Lanczkor Gábor emmausi útra reflektáló verse egyszerre humoros és felemelő.
Lanczkor Gábor: Caravaggio: Az emmausi vacsora
Szakáll nélkül egész más jelleget kapott a feje.
Olyannyira más arca lett,
akár az anyanyelvem, hogy egy ideje
csak írom-olvasom és nem beszélem. Nincs árnyéka,
hová vetődni tudna, nincs helye
az árnyéknak. Nincsen a föld.
Már elkeveredett
a földdel, hogy meghalt a test és sírba
tették. És hogy feltámadt, nem ismerte föl a két hülye
az úton Emmaus felé. Beszélt, beszélt nekik. Arámiul.
Lukács görögül írta meg; az asztalnál a gesztusról ismerték föl. Melynek az ereje
változatlan maradt. Megáldotta, megtörte,
eléjük tette.
Tavaly jelent meg Lackfi János Igaz mese a húsvétról című könyve, érdemes elolvasni Poós Zoltán ajánlóját a kötetről
ITT pedig egy összeállítást olvashattok húsvéti témájú korábban megjelent kötetekről
Ayhan Gökhan