Trapitizés után pálcikázás
Az irgalmas szerző belegondol a szülőbe (mint Asztrov Afrikába), és direkt „nemcsak” jó meseregényt ír, hanem egyben lehetőséget teremt a társművészetekhez való kapcsolódásra, beleszőve akár az illusztrátor pulóverét is a történetbe, ha arról van szó. A szülő, ha felolvas, hát ne olvasson lustán; legyen min nevetgélni, merengeni.
A Magvető Kiadó év végére három, gyermekeknek szóló könyvet jelentetett meg, amit abból a szempontból mindenképp jogosnak érezhetünk, hogy 2018-ban keresték utoljára friss könyvvel az ifjabb generációt. (Tóth Krisztinával készült interjúnk ITT olvasható, könyvéről készült recenziónk ITT. Grecsó Krisztiánnal készült interjúnk és könyvéről szóló recenzióink pedig ITT olvashatók.)
A legtöbb nóvummal előrukkoló darab ezek közül az óvodás, kisiskolás korosztálynak íródott detektívregény, amelyben Pálcikát detektívként látjuk.
Reszelés, reszelés! Szirmozás, szirmozás!
Az első, 2012-ben megjelent Pálcika-könyv 80 apró története is a világ felfedezésének egy-egy szeletét mutatja meg Pálcikaszemmel; a meseregény pedig bevezet a megismerésnek egy másfajta, kutakodóbb formájába: részesei lehetünk a Pálcika-gondolkodásnak, és Pálcika-cselekvést láthatunk a problémás helyzetekben. Az első számú és legnagyobb konfliktus a sziromrablás, melynek felderítésére vállalkozik Pálcika és legszorosabb baráti köre: Zelóta Hápi, Süni Vitéz, Gyuszi Nyuszi és Daru Dénes (a társaság legmegfontoltabb tagja, tudta mi a helyes és mi a nem helyes). A szirmok utáni nyomozás során Darvasi világára jellemzően legendák és titkok bomlanak ki (megtudjuk például, mi a Balatonvarázsló átka, Boszorkány Orchidea legendája); ezek a miniatűrök teszik igazán gazdaggá a pálcika-világot, ami érzelmi nevelés szempontjából is sokat segít, rosszízű didaxis nélkül.
Darvasi a regényben először a fenti négy szóban foglalja össze a szerelem esszenciáját, de ennél komolyabb bravúrokra is akadhatunk figyelmes olvasás közben, hisz a problémák egy része érzelmi természetű: féltékenység, hangsúlyeltolódás a baráti kapcsolatokban, apa–fiú generációs feszültség, stb…
Pálcika első megjelenésében is (2012) volt helye a szerelemnek (például dinnyék közti vonzalom formájában), ebben a regényben azonban több szereplő életébe beköszönt így-úgy, nem csak az első kötetből már ismerős Gerbera Erzsébetében állandósul, aki Fűrész úrral együtt emblematikus alakjává válik a kapcsolati viharok megjelenítésének. (Darvasi szövegei nyomán klasszikus filmjeleneteket látunk magunk előtt, fekete-fehérben, gondolatban egy filmbe erőltetve Humphrey Bogartot és Greta Garbót.)
A szerelem többféle megnyilvánulásának Pálcika még egyelőre értelmező szemlélője, a Szalonnarabló és a könyvtáros kisasszony bontakozó románcával kapcsolatban megállapítja – szemben a gúnyolódókkal –: ez egy érzelmi helyzet, ami nem befolyásolja a történet folyását, de a léte tagadhatatlan.
Filmes képi világ idéződik meg az olasz napok keretében felvonuló Salvatore Makaróni és Gulio Spagetti veszekedésén keresztül is; valljuk be, éppúgy kihagyhatatlan a maffiajelenet egy detektívregényből, ahogy a hűvös szél fújdogálása a westernből, vagy rendes felgöngyölítése a szalonnarablók körében egy félresikerült rablásnak
(Zolika szalonna helyett Rigó Jancsit rabolt, mert elfelejtette fölhelyezni a szemüvegét, amikor rabolni indultak.)
Ha már a filmes jeleneteket szemlézzük, meg kell említeni Vilma nénit, aki állandó burleszkelemként a legképtelenebb értelmezéssel hátráltatja a nyomozást, vagyis a világ rejtélyei Pálcika-olvasatának kibomlását.
Miénk ez a cirkusz!
A bűnügyi regények koronázatlan királynője, Agatha Christie is megmondta: „A felnőttek nem igazán tudják, hogy a gyerekek miken mehetnek át!” Darvasi újra ad egy kulcsot egymáshoz, hidat, átjárást gyerekek és felnőttek világa között: valójában ez a tevékenység képezi a pálcikázás alapját. A híd nem vastag képződmény; egészen keskeny, az átjáráshoz mindkét fél szükséges, de a világ elemei ebben a meseregényben tetszőlegesen fordíthatók egyik nyelvből a másikba. „A társaság tagjai méregették egymást, az az igazság, mindegyikük arra vágyott, hogy az ő elképzelése és szándéka váljon valóra. Ki van velem, ki ellenem.” Vagy: „Mert most meg a focin vesztek össze, azon is lehet akkorát vitatkozni, mint a piac uralmán.”
Ezen a kínálótálcán helyezkednek el azok a történetképző elemek, melyek a szövegfolyamot egyedüliként törik meg; nevezzük fogalomtárnak.
A fejezetekkel nem tagolt történetet ezek a kékkel szedett, négy-hat soros enciklopédikus szócikkek bontják elemekre: ha gyerek lennék, így képzelném a detektívjegyzetet. Egészen egzakt dolgoktól indulnak ezek a „kölyökwikipédia”-szócikkek, mint az Eresz / Neve: Endre / Kedvenc állata: elefánt / Kedvenc csapadéka: eső, odáig, hogy Türelmetlenség, Féltékenység, az utolsó kettő pedig Valóság és Élethű.
Ez a detektívtörténet a valóság élethű mása, ahogy a főhős, Pálcika is sok mindenhez hasonlít, ahogy az már a Pálcika, ha elindul kötetből kiderült – a mai napig így rajzolok embert egyébként, bízva abban, hogy ezt az ábrázolási módot minden korosztály érteni fogja.
A bűntény melegágya, a konfliktus kiindulópontja a cirkusz, amely jelképiségében jó választás, a történet szempontjából azonban kiaknázatlanul maradt lehetőség, nemcsak azért, mert otthagy számunkra egy kazal fantasztikus szereplőt, mint Dervis Kraft, Trombitás Bruhaha, Gizi és Lajos, a halálveszélyt is repkedve vállaló légtornászok minden további feladat nélkül, egészen a nagy leleplező jelenetig, hanem mert az olvasó igényelné a részleteiben megteremtett világ komolyabb bejárását. A valódi nyelvi élvezetet nyújtó szöveg így világteremtés szempontjából a befejezetlenség látszatát kelti.
A „nemtudással” kacérkodni
A nyomozás minden eleme a helyén van, Darvasi végig fenntartja a sziromhiány feszültségével együtt a tettes elfogása utáni vágyat, gondosan előkészíti a leleplező jelenetet is. Láthatjuk Pálcika identitásának alakulását, ahogy címkét és ezáltal szerepet kap a világban, detektívvacsorát fogyasztva: detektívvajas kenyeret, detektívkakaóval.
Bár 64 oldal kell dr. Watson érkezéséhez: Pálcika-Sherlock végre kirántja a Gyuszi Nyuszi foga közé szorult fogpiszkálót, így „megszületik” állandó segítője.
Megképződik előttünk a történet olvasása közben a szerző által szándékoltan Békés Pál világa, Darvasi a Félőlényt említés szintjén be is hozza a történetbe, de szereplőiben, mondataiban is emlékeztet erre a hagyományra. A világok közti átjárás egyik összetevője a már ismert gyerekirodalmi elődök szerepeltetése mellett az aláhúzottan fiktív helyszínek (például Meseintenzív, Mesehúsvédelmi Szakosztály) természetes keveredése a valós világ helyszíneivel, mint a könyvtárral. Ugyanígy teljes értékű szereplő a hús-vér könyvtároskisasszony, ahogy a ragasztóárus mellett a lehulló falevelek, különféle péksütemények (kifli, zsömle, kenyér, stangli, roppant tájékozott sós sütemények) vagy írószerszámok (gondosan kihegyezett ceruzák, mindig szomjas töltőtollak, érdes hátú radírok).
Van, amikor Pálcikának muszáj megszólalnia, mert szükségünk van vizuálisan túlingerelt társadalmunkban a Pálcikaság ellenkultúrájára. Koncz Timea nem átall felborzolt kedélyt rajzolni, s látszani kezd a kötetben a klasszikus szöveg-rajz-szöveg darabos felosztását megtörni kívánkozó szándék.
Ez a sokszálú bonyolult ügy a szépen felépített leleplező jelenet ellenére nyelvi ötletek szintjén kezd elfogyni az utolsó oldalakra, elvarratlan történetszálak pedig azért nem lengenek utána, mert minden maró kétségünket megfogalmazza az utolsó oldal kérdésdömpingje, ami arra enged következtetni, hogy lesz folytatás.
Parti Judit
Darvasi László: Pálcika, a detektív – A nagy gerbera-nyomozás
Illusztráció: Koncz Timea
Magvető, 2020.
176 oldal
3499 Ft