A kígyóuborkát sokféleképpen hasznosítjuk: megesszük, krémekhez keverjük és magunkra kenjük, vagy felszeleteljük, és fáradt szemeinket hűsítjük vele – olvashatjuk a különböző gasztroblogokon, és most már tudjuk: a kígyóuborka múzsának is nagyszerű. Tóth Krisztina Kígyóuborka című kötete első osztályú gyerekverseket tartalmaz, főhőse becsavarogja a konyhát, de főleg a gyerekszobát, ugyanakkor utazni sem rest, végigmehetünk vele a kisföldalatti vonalán.
A 26 verset tartalmazó kötetet nem ciklusok szervezik, a gyűjtemény van annyira könnyed, játékos és öntörvényű, hogy lerúgja magáról a hagyományos rendezőelveket, s mégis: a Kígyóuborkának igenis van szerkezete: a Találtam című vers parádés felütése, kalandozásra hívja a csigát, a katicát, az egeret, a cicát, a gilisztát, a legyet, a sünit, a kutyát…, majd az utolsó költemény, az Évgyűrűk – mely afféle létvers – a megszületéstől az öregkorig magának az életnek az ívét járja be, hogy univerzális zárlatot kapjon a kötet:
A halottak sose mennek,
fekszenek a sírban
csontjaikból ágak nőnek,
a világ csak így van.
Ezek a végszavak elegánsan idézik meg Csoóri Sándor lírájának forrásvidékét, ugyanakkor a kötet dialogizál a kortárs gyerekvilágokkal is. Újra átérezhetjük az elveszett filctollkupakok drámáját, hiszen ha nincs meg a kupak, menthetetlenül kiszárad a toll, ugyanakkor Tóth Krisztina könnyed humorral kezeli a problémákat. És – tegyük hozzá – a verseknek vannak kivezetései a líra végtelenébe is. Ott van például az állatsorolós költemény, a Találtam, amelynek a békás strófája úgymond nagyobbat ugrik, mint egy tipikus körülírás.
Találtam egy varangyot,
napozott a sárban,
mondtam neki, hogy maradj ott,
ne ugrálj utánam!
Tóth Krisztinának a gyerekek megfigyeléseit rögzítő játékos iróniáját szinte mindig feloldja valami szelíd bölcseleti tónus, olvashatunk ilyet például a Születésnap című szövegben is, melynek figyelemre méltó az értékállítása is:
Ha egyszer gyerekem lesz,
gondolnom kell majd arra,
hogy én is szüljek, hadd legyen
neki is szülinapja!
A kötet egyik motívuma a tekervényesség, a szófacsarás, aminek vannak vizuális kiterjesztései is, ezek jól kiolvashatóak Szalma Edit ihletett illusztrációiból. A Fázós dalocska grafikáján egy ide-oda tekeredő sálat látunk, a Nagymama neve napja című versben a virágok szárai csavarogják be a vers oldalait, míg a Lábboltban a mérőszalag tekereg, és persze ezúttal maga a Kígyóuborka is csavarodik. Aztán: a Hazafias versben a tea gőze, a Dobozban a gémkapcsok, a Kempingezésben a kolbász, míg aztán az Utazunk című versben újra csak a sál.
A verseknek éppúgy főszereplői a cumikereső kicsik, ahogy a nagyobbacska gyerekek, de időtlen a kötet humora, gyakorlatilag kortalan versekről van szó, amelyeket a szülők éppúgy élveznek, mint a nagyobb testvérek.
Ugyanakkor nem találunk megerőszakolt, a felnőtteknek szánt kiszólásokat, miközben a versek egy jelentős része több ajtót is kinyit, és nem csupán a gyerekszoba ajtaját.
A kötet nem csak bájos, melyhez nagyban hozzájárultak Szalma Edit illusztrációi is, de érezhetően szeretettel írták, ám ami legalább ilyen fontos: a versek empatikusak is, Tóth Krisztina tudja, milyen az, amikor egy kislány elfelejti az anyák napjára megtanult verset, tudja, milyen a testvérféltékenység, tudja azt is, hogy évről évre hogyan épül a születésnapi tortakultusz, ugyanakkor ezeknek a finom észrevételeknek vannak irányai más korosztályok felé is; a bölcsesség az bölcsesség, akkor is, ha egy hatévesnek, és akkor is, ha hatvanévesnek mondjuk.
A versek egy része köszönőviszonyban van Laár András nyolcvanas években írt abszurdjaival, vagy a Képtelen világ című nonszensz verseket tartalmazó kötet verseivel (Gergely Ágnes kiváló fordításai).
Tóth Krisztina virtuóz versei frissek és merészek, de ami a legfontosabb: a szövegeket átjárja a gyerekek iránt érzett tekergőzős szeretet.
Szöveg és fotók: Poós Zoltán
Tóth Krisztina: Kígyóuborka – Gyerekversek
Illusztráció: Szalma Edit
Manó Könyvek
53 oldal
1990 Ft