Takács Viktória először illusztrátorként lépett be a gyerekkönyvalkotók közé
Igaz, itt sem a hagyományos utat járta be: felnőtt fejjel, túl két diplomán és teljesen más jellegű munkákon, önképzéssel kezdett illusztrálni, és már több könyve megjelent, amikor beiratkozott a MOME egyéves illusztrátor mesterkurzusára. Néhány ismertebb munkája: a rajzaival jelent meg Kertész Edina Szabó Magdáról szóló könyve, A lány, aki szavakkal varázsolt, (ITT írtunk róla korábban) és Mészöly Áginak a Most én olvasok!-sorozatban megjelent könyvein is ő dolgozik.
Első saját mesekönyve, a Busó mese útja sem szokványos
A mohácsi busójárásról szóló történetet saját kislányának írta, mielőtt Mohácsra utaztak farsangozni. Feltöltötte az internetre, így jutott el a helyiekhez, az ő kezdeményezésükre lett belőle mesekönyv, s egyúttal a Hagyományaink címet viselő sorozat első kötete. Jelentetett már meg könyvet a pünkösdről, a betlehemezésről és a húsvétról is. A szüret idejére időzített Szüreti mese az ötödik része a sorozatnak, amelyet teljes egészében Takács Viktória írt és rajzolt.
(Az írta és rajzolta megjelölés hiányzik a könyvből, a szerzőt nem ismerő olvasó erre legfeljebb abból következtethet, hogy nincs külön illusztrátor megjelölve.)
Az utóbbi évek gyerekkönyvtermésében elő-előfordultak népszokásokkal, hagyományokkal, jeles napokkal foglalkozó könyvek. Ilyen például a Dödölle című antológia, amelyben a naptárhoz igazodva veszik sorra az adott naphoz, ünnephez kapcsolódó verseket, meséket, kiegészítve az oda illő receptekkel. (ITT írtunk róla korábban.)
Találunk olyan köteteket is, amelyeknek nem ez a fő témájuk, mégis foglalkoznak a népi hagyományokkal, egy-egy ünneppel. Molnár Krisztina Rita Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik című mesekönyvében a főhősök a szentendrei skanzenben kalandoznak.
A busójárásról Csapody Kinga országjáró sorozatában is szó esik (Irány Dél-Baranya!). Az elszórtan megjelenő könyvekkel szemben a tematikus sorozat előnye, hogy szisztematikusan dolgozza fel hagyományainkat, és a téma iránt érdeklődők könnyebben rátalálnak.
A Szüreti mese hagyományos értelemben véve nem is mese
Inkább ismeretterjesztő könyv, amelyben a szüretet és a vele kapcsolatos hagyományokat a szerző keretbe illeszti. A történeti keret szerint a sorozat korábbi köteteiben is megjelenő – az átlagos mesekönyvek átlagos famíliáról alkotott képének megfelelő – család elutazik egy Balaton-felvidéki szüretre. Dóri elsős, Misi harmadikos, az iskolába anya megy értük, apa csak este jön haza. Körülbelül ennyit tudunk meg róluk és az életkörülményeikről. Illetve még annyit, hogy időnként közösen elutaznak.
A szüreti hétvége apropója kissé erőltetettnek tűnik: Dóri azt a feladatot kapja az iskolában, hogy készítsen szüreti plakátot, ami egy első osztályosnak szeptemberben kicsit nagy falatnak tűnik – nem a rajzolás mint házi feladat, hanem a plakát műfaja.
A szüretről szóló rész leírja a munkafolyamatot, az olvasó megismerheti belőle a szürethez szükséges tárgyak, eszközök nevét (puttony, prés, kacor, tőtike). Amikor a mustgáz veszélyeiről és a gyertyapróbáról ír, olyan tudást ad át, amely akár életet is menthet.
Az impresszum szerint a szerző egy 1957-es tanulmánykötetet használt fel, így mára már nagyrészt elfeledett, a felnőttek által sem nagyon ismert játékok (csőszjáték, menyecskerablás) is belekerültek a történetbe, ahogy a Baksus ünnep és annak eredete is.
Van a szövegben olyan felvetés, amely nyitva marad: „a tömegben hatalmas papírmasé bábok tűntek fel”. Róluk azonban semmi közelebbit nem tudunk meg. Ezt leszámítva a szüret és az azt követő ünnep leírása pontos, nem hagy hiányérzetet maga után.
A könyv tehát valóban bővíti a gyerekek ismereteit, sőt, néhány részlettel még a felnőtt olvasóét is.
Az a hasonló köteteknél mindig kérdés, hogy egyensúlyban van-e az ismeretterjesztés és a mese, sikerül-e a szöveget úgy megformálni, hogy irodalmi értéke is legyen. Itt az ismeretterjesztés felé billen a mérleg. Bár a szöveg jól olvasható, a mondatok szabatosak és kerekek, nem emelkedik fel, nem válik szépirodalommá.
A kötet képi világa igazodik a tematikához, és megmarad a földön
A hazai gyerekkönyv-illusztrációk között a hagyományos, valósághű (jó értelemben vett) konzervatív irányzathoz tartozik. A munkafolyamatot és az ehhez szükséges eszközöket a képeken is viszontlátjuk, minden átlátható, világos, szellős és színes. A kötet jellegéből is következhet, hogy nem törekszik meglepetésre, inkább kézenfekvő megoldásokat használ. Tulajdonképpen az illusztrációról is elmondható, ami a szövegről: színvonalasan szolgál, de nem válik művészetté. A végéről kicsit hiányzik Dóri plakátja, de lehet, hogy a megrajzolását már érdemesebb az olvasóra hagyni.
Egy szüret nagy élmény lehet egy kisgyereknek, főleg, ha szőlőt addig csak a szupermarketben látott. Szüret előtti rákészüléshez, később az emlékek visszaidézéséhez jó választás lehet a Szüreti mese.
A kötetben nem szerepel, hogy hány éveseknek ajánlják, de ötéves kortól már valószínűleg megtartja a gyerekek figyelmét.
Turbuly Lilla
Takács Viktória: Szüreti mese
Scolar Kiadó, 2021
23 oldal
2399 Ft