Gyerekként nem szerettem a matematikát
Csak felnőttkoromban jöttem rá, hogy a mennyiségeket helyettesítő számjegyekkel való mesterkélt műveletek életidegensége zavart. Később, amikor az ismeretlen mennyiségeket betűk pótolták az egyenletekben, nem hívták fel a figyelmünket arra, hogy ezek a feladatok csak az élet más területein végrehajtandó gondolkodási folyamatokat modellezik.
Maradt számomra a nyelv mint a világ leírásának nem kevésbé absztrakt eszköze. Felnőttként tudom, hogy a világ megértésének folyamatában a nyelv(tan)i és a matematikai logikának egészen hasonló szerep jut.
Bojti Anna 9–12 éveseknek szánt negyedik kalandjátékos könyve a borító tömör tájékoztatója alapján – kaland, játék, matek – elvileg nem is állhatna tőlem távolabb, így viszont megadatik a sajátos műfajú kiadvány elfogultság nélküli, alapos vizsgálatának lehetősége.
Az első kérdéskörben az alkotó hátterének ismerete segített megérteni valamit a műfaj titkaiból.
Hogyan tudott egy mesekönyvkiadó építészvégzettségű társasjáték-felelőse és a több világcégnek is bedolgozó prezikészítő betörni a mesekönyvpiacra?
Bojti Anna internetes profiljának egyik kulcskifejezése a Prezi. A magyar fejlesztésű prezentációkészítő program a szabadon léptethető diák kötetlen sorrendjével ugyanazt a gondolkodási struktúrát igényli, amely a kalandjátékos könyv megalkotásához és forgatásához szükséges.
A számozott fejezetek között lépünk előre és hátra, az alkotó által ide-oda elhelyezett egységek között váltunk a saját befogadói/játékosi döntéseink alapján.
A mese ugyan az első fejezettel indul, majd a háromszázadikkal zárul, de a közbeeső 298 egység sorrendisége nem látható át első pillantásra. (Ha valaki kíváncsi, mégis rájöhet egyfajta logikára a számozás alapján.)
Az alkotónak ehhez olyan rendszerszintű tervezési folyamatot kell megvalósítania, amely közben valódi döntési lehetőséget is biztosít a fejezetek végén feltett több kérdésnél, akárcsak a Prezi kivetített egységeinél, ahol az egyes diákat sorrendbe állított forgatókönyvként is végignézhetjük, esetleg az előadó rögtönzött döntéseihez, illetve a képernyő előtt olvasó igényéhez igazodva lehet köztük léptetni.
A kalandjátékos könyvben félre kell tenni a megszokott mesei befogadási módot, ceruzával, papírral, cetlikkel, térképvázlattal együtt érdemes nekikezdeni
Próbáltam több könyvjelzővel visszalépni az elágazáshoz, de nem segített. Három egységnél korábbi válaszúthoz már nem érdemes lapozni, mert elveszítjük a fonalat. Nem lehet csalni, hiszen valójában mindig csak egy oldalnál, egy fejezetnél lehet nyitva a könyv: ott kell döntenünk, feladatot megoldanunk. Még a megjelölt fejezethez visszatérve is csak a rövid távú emlékezet segít, melyik számtól mehetünk tovább. A legalkalmasabb játékkörnyezet egy feladat nélküli, tétlen nyári nap, amikor a játékos teljesen elmerülhet Csend apó kertjében.
A gyermeki képzelet fejlesztésének alapvetően az olvasáshoz kapcsolódó folyamatához a kalandjátékos könyveknél társul a rendszerszintű logikus gondolkodás készségének kialakítása is. „Szeretné, ha gyermeke mérnök, építész, informatikus legyen? Adja a kezébe Bojti Anna könyvét!”
Milyen eszközökkel lehet a harminc éve felfutott, majd főleg a rajongók emlékezetében és könyvespolcain megőrzött, sárkányos-varázslós kaland-játék-kockázatos műfajt az olvasóvá nevelés eszköztárába beépíteni?
Csönd apó kertjébe egy név nélkül, második személyben megszólított fiú avatárjával lépünk be, aki ráadásul csak segíteni indult, hogy barátja, Zsiga elveszett nővérét megtalálják. A testvér keresésének toposza nemcsak Bojti Annánál fordul elő többször (Éjszaka az állatkertben, erről ITT írtunk korábban), de például a svéd Sven Nordqvist szürreális képi világú albumában is (Hová tűnt a testvérem?) A legismertebb testvérkeresős mesére, Andersen Hókirálynőjére a megfordított helyzetben Gerda, a nővér neve utal.
A bajtársiasságot sugalló helyzet nemcsak valószerű és ismerős, hanem jelképesen az én teljességét, a személyiséget kiegészítő Másik felfedezésével a jellemfejlődés lépéseit is segít bemutatni. Zsiga ugyan kinnreked a kapun innen, és csak a „játékos” gyerek léphet be a titokzatos kertbe, ahol a műfaj megszokott elemei, az önálló tulajdonságokkal bíró beszélő állatok segítik, gátolják, vezetik félre a kisfiút, vagy éppen terelik el a figyelmét.
Olykor csupán késleltető funkciójú egységekbe is belebotlunk, amelyek olvasása után újra vissza kell térni a feladatmegoldások ösvényeire. Az Alice Csodaországban teadélutánjára emlékeztető zsúr csevegő állatai a különféle társalgási formulák közben igazán rosszmájúak is tudnak lenni.
Milyen bűbájkártyát kell előhívni ahhoz, hogy a szépirodalom és a matematika látszólagos ellentmondását legyőzve a logikai játékok is meseelemekké lényegüljenek át?
A Csend apó kertjét figyelmesen lapozva a kiskamaszok számára nem csupán a beszélő állatok és a burjánzó növényzet keretezte helyszínen történik meg a csoda. A képzelet világával párhuzamosan az álmodozó lelkű gyerekek is esélyt kapnak arra, hogy a matematikában többé ne a számok elvont világának idegenségét tapasztalják meg. A sikeres megoldások élménye elhitetheti velük, hogy az, amit a szigorú iskolai tanmenetben a fejükbe töltenek, ugyanannak a gondolkodásnak a másfajta megközelítése, amelyet a nyelvi, fogalmi gondolkodás, az összefüggő szöveg olvasása közben működésbe hoznak.
A Csend apó kertje a műfaj összetettebb változatát kínálva tényleges döntési helyzeteket teremt. Nem egyszerűen visszakanyarodunk egy kitérő után, ahogy a kisebbeknek szánt változatban, A kék ajtó titkában.
Siker esetén továbbléphetünk, a kudarc akár az egész kaland végét is jelentheti. „Kalandotok itt véget ér.” (Nem árulom el, melyik fejezetben fordul elő ez a mondat a hibás számkombinációk felhasználása után.)
A kívül rekedt Zsigától adóvevőn kérhető segítség a bizonytalankodóknak is biztonságot nyújt, megteremtve a különböző nehézségű játékmódok lehetőségét. A kudarckerülő biztonsági játékosok is otthonosan mozoghatnak, hogy egy újrajátszás során merészebben döntsenek. A vakmerő kalandorok pedig – ha kell – saját tévedésük következményét viselik.
A jelen idejű „elbeszélő” ilyen helyzetekben a támogató játékvezető szerepét vállalja, nehogy a játékos feladja: „Úgy tűnik, hogy ez az út lezárult előtted, de nem csüggedsz.” A játék menetét biztosító szöveg távolságtartása abból ered, hogy csak kétféle modalitású mondatot alkalmaz. A leíró rész kijelentései a helyzeteket írják le, kiegészítve a befogadó reakcióival és megteremtve a külső és belső történések kapcsolatát. A számozott egységeket követő pontok eldöntendő kérdései korlátozzák ugyan a lehetőségek számát, de az algoritmikus gondolkodás leegyszerűsített logikája segít is. Sőt, ennek elsajátítása a valós problémáinak megoldásában is járható út.
„VESZÉLY! Sövénylabirintus. Ha nem ismered az utat, örökre elveszhetsz!”
Figyelmeztet a tábla, és ha elfogadjuk a játékszabályokat, akkor valóban izgalmas út áll előttünk. Ehhez persze játékos kedvű, fantáziálásra hajlamos gyerek kell. A korábbi könyvekben jól bevált labirintus és a varázslatos kert úgy is rejteget meglepetéseket, hogy a könyv melléklete négyszögletűként ábrázolja az ösvények által tizenhat mezőre osztott kertet, ahol a négy égtáj valamelyik irányába lehet indulni. Az égtájak említése és a térkép használata a kertben bóklászó „résztvevő” és a térképet felülről néző „irányító” játékostudat párhuzamos jelenlétét feltételezi. A kettős megközelítés arányait is a játékos döntheti el. „Amikor kinyitod a szemed, hirtelen fogalmad sincs, hol lehetsz.”
Bojti Anna könyve bizonyítja, hogy a jól bejáratott műfajon belül is lehetséges a megújulás. Akár rá is igaz lehet: amikor kinyitod, elveszel benne. Remélhetőleg azért, mert élvezed a játékot.
Kovács Gergely
Bojti Anna: Csend apó kertje
Illusztrátor: Fülöp-Ferth Tímea
Pagony Abszolút Könyvek, 2022
241 oldal
3990 Ft
A szerző egy másik könyvéről ITT írtunk korábban