Dr. Vitéz Ferenc PhD tanszékvezető főiskolai docens: Gyermeki és felnőtt nézőpontok ütközése Weöres Sándor Rongyszőnyeg- és Magyar etűdök-ciklusaiban
Az előadás kezdetén dr. Vitéz Ferenc az új gyermekköltészeti kánont kialakító, 1955-ben megjelent Bóbita című kötetet nevezte meg. Weöres gyerekverseinek legteljesebb kiadása a Ha a világ rigó lenne című 1973-as kiadvány. Megemlítette, hogy a két anyag a Rongyszőnyeg- és a Magyar etűdök-kötetek építkezéséből állt össze, továbbá felfedezhető „a szövegek vándorlása”. Vagyis a felnőtt kötetekből egyes versek átkerültek a gyerekeknek szántakba. A sokszor hallott megállapítás, miszerint a Rongyszőnyeg darabjai eredetileg nem gyerekek számára készültek, itt is elhangzott.
Weöres Sándor gyermekverseiben olyan metaforikus, allegorikus, szimbolikus, képzettársításos tartalmak is felbukkannak, amelyek általában nem nevezhetők a gyerekversek sajátosságainak. Itt a filozófia, az erotika, a tekintélyrombolás vagy a csúfolódás megjelenésére gondolhatunk, amelyekről kijelenthető, hogy tabutémák lehetnek a gyerekek előtt.
A tanszékvezető azt is elmondta, hogy a humor intenzíven jelen van Weöres gyerekverseiben, ezekre számos példa akad, akár nyelvi-ritmikai jellegű: „Kutyatár! Kutyatár! / Kutyafülű Aladár.”
Weöres említést érdemlő levelezése arra világít rá, milyen szerteágazó területet ölelt fel a költő érdeklődése, kezdve a misztikumtól a filozófián át a keleti kultúrákig, és ezek aztán nyomokban vissza-visszatérnek a költészetében.
Szél Erzsébet klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta: Élet-mese: a mentalizáció és az élményfeldolgozás kapcsolata mesékben
A pályája elején magyar–angol szakos középiskolai tanárként tevékenykedő, majd pszichológiai és pedagógiai képesítést szerzett szakember előadásának középpontjában annak a folyamatnak a bemutatása állt, ahogy a mesék és szimbólumok világa feldolgozhatóvá teszi a valós élethelyzetekben megjelenő nehézségeket, kihívásokat.
A kezdéskor elhangzó kijelentés szállóigeként is megállja a helyét: „A mesében nem létezik tabu”.
Megtudtuk Szél Erzsébettől, hogy a mesék a gyerek örömeit, félelmeit, a kihívások keltette izgalmakat jelenítik meg.
„A meseolvasási helyzet a biztonságos kötődési kapcsolat leképeződésének tekinthető”
– jelentette ki a szakértő.
Lényeges megállapítás, hogy a mesékben megjelenő félelemkeltő tartalmak aktiválják a gyermek kötődési rendszerét és a közelség iránti igényt, ami gyakran öntudatlan cselekedetekben nyilvánul meg. A gyermekre érzékenyen figyelő felnőtt ilyenkor viselkedésével, gesztusaival válaszol a kimondatlan kérésre, akár úgy, hogy megöleli őt.
A pszichológiai irodalomban mentalizációnak nevezzük azt a folyamatot, amikor önmagunkról és másokról belső mentális állapotokban tudunk beszélni. Következménye, hogy a mesehősökről is véleményt formálunk. A megértettség érzése akkor születik meg a gyermekben, amikor az őt gondozó felnőtt képes a gyermek belső állapotait megfelelően értelmezni, azaz helyénvalóan mentalizálni. „A jól mentalizáló szülő felismeri, és nem téveszti össze a fáradtságot a rosszasággal, a szorongást az agresszióval. A jól mentalizáló szülő tekintetében a gyermek önmagát látja meg, és ez a tapasztalat lesz a kiindulópontja a megértettségen alapuló bizalomnak” – mondta Szél Erzsébet.
A mesét jellemző irrealitás, amit nemes egyszerűséggel varázslatnak is hívhatunk, fontos szerepet kap, egyértelműen jelzi, hogy a mese nem egyezik a külső valósággal. A történés a valósághoz hasonló mintha-világban zajlik, tehát illúzió. A mesevilág átmeneti, köztes teret teremt, egyértelmű, hogy van eleje és vége. Ebben a gyermeki fantázia szabadon engedhető, ugyanakkor keretek között tartott, hiszen megmarad a valós tér és idő bizonyossága, miközben sárkányokkal harcolunk, és királylányokat szabadítunk ki.
A mesék világába való belépéskor a hallgató módosult tudatállapotban a mesélőre bízza magát. Az előadás vége felé hangzott el az a roppant fontos kijelentés, hogy a mesemondás felelősséggel jár.
Ricz Dencs Tünde mentálhigiénés szakember, meseterapeuta: Hogyan segíthetnek a népmesék a szexuális abúzus megelőzésében?
Sajnálatos statisztikai adat, hogy a szexualitáshoz köthető abúzusok nagy része olyan személy részéről történik, aki a gyermek számára ismerős.
Az előadást Boldizsár Ildikó idézetével zárta Ricz Dencs Tünde: „Minden elmondott és meghallgatott mese a jóra való képességet táplálja bennünk, és a teremtő képzelet segítségével a természetes erőforrásainkhoz vezet vissza.”
Orlik Ilona mesemondó, meseterapeuta: Hogyan fejezik ki népmeséink a kimondhatatlan?
A só című klasszikus magyar népmese érzékletes elmondását követően Orlik Ilona kiemelte, hogy funkciója tekintetében a mese reményt sugall, beépül a tudatalattinkba, bátorságra, magabiztosságra tanít: Ne add fel, mert bármi lehetséges! A sorsod jobbra fordulhat.
„Az egészséges személyiség fejlődése érdekében a gyermeki idegpályákat megerősítendő, az érzelmi intelligenciát rendkívüli módon fontos fejleszteni. Az EQ nagyságrendekkel nagyobb az IQ-nál, ezért is érthetetlen a mellőzöttsége az oktatásban. Az érzelmi intelligencia fejlesztésének legkiválóbb módja a játék és a mese” – mondta.
Nem ismeretlen a meseolvasó szülők előtt, hogy a kisgyermekek életében jelenlévő, számukra kimondhatatlant megfogalmazó meséket ösztönösen újra és újra kérik, hiszen ez a szorongástól való feloldódás, megszabadulás leghatékonyabb útja.
A hagyományos közösségekben az emberek kimondatlanul is tudtak egymás öröméről, bánatáról, és mindig akadt egy éppen annak a helyzetnek megfelelő történet. A hangzó mese a közösség minden tagjának épülésére szolgált.
Az előadó szerint napjainkban sokan abban a tévedésben élnek, hogy a népmesét könyvből olvasható gyermekirodalomként aposztrofálják. Az igazi, régi mesélők valódi, felnőtt helyszíneken, munkavégzés során meséltek, vagy akár a kocsmákban, a harctereken. Miután a világunk abszolút megváltozott, azóta a gyermekek ma már csak az óvodában találkoznak népi játékokkal, énekekkel, táncokkal, találós kérdésekkel. Az ilyen alkalmak kivételével azonban igen ritkán érintkezhetnek ezzel a népi kinccsel. Pedig a felnőttek számára a népmeséken keresztül sokkal több bölcsesség tárulhatna fel.
A meséknek mind a gyerekre, mind a felnőttre nézve mozgósító ereje van: mesehallgatás közben a test lenyugszik, megpihen, az elme kinyílik, belső képeket teremt, továbbá a történet közvetlenül a lélekbe íródik
– ezzel a gondolattal fejezte be a Metamorphoses Meseterápiás Módszert alkalmazó mesemondó előadását.
Kopeczki Kinga – Csete Klára, Domokos Eszter – Ludányi Noémi a MűOK tagjai, a SZTE JGYPK Óvodapedagógus-képző Tanszék hallgatói: Mi „nem való” egy gyerekkönyvbe? Empirikus kutatások a tabutémákról
Az előadás a Szegedi Tudományegyetem elsőéves óvodapedagógus szakos hallgatóinak online kérdőíves felmérését ismertette. A Bevezetés a gyerekirodalomba kurzus a Művészettel az Oktatásért Kutatócsoport projektjéhez kapcsolódva folytatódó vizsgálat arra kereste a választ, hogy a megkérdezett felnőtt meseközvetítők, szülők és pedagógusok véleménye alapján milyen téma nem való egy gyermekkönyvbe, valamint a kérdés milyen kritériumok mentén tehető fel és vizsgálható. A felmérést bemutató két hallgató – Csete Klára SZTE JGYPK és Kopeczki Kinga SZTE JGYPK – elmondta, hogy a kutatás a pedagógusok és a pedagógusi végzettséggel nem rendelkezők véleményét hasonlította össze a gyermekirodalmi tabukról. A kérdőívet 119-en, elsősorban nők, 19 és 25 év közötti fiatalok töltötték ki. Bár a kutatás nem reprezentatív, az eredmények esettanulmányként további kutatások alapját képezhetik.
A felmérésből egyértelműen látszik, hogy egy-egy tabutémával foglalkozó könyv megkönnyítette a gyermekkel való beszélgetést.
A két hallgató részéről problémaként merült fel, amikor a szülő úgy dönt, hogy a mesében megjelenő, véleménye szerint a gyereknek kevésbé befogadható, kritikus részt átkölti, az eredetinél visszafogottabban tálalja.
Az előadók a kérdőív azon válaszával értettek egyet, hogy egy gyereknek a saját szintjén minden elmeseélhető, és fontos, hogy a szülők az érzékenyebb témákat is érintsék, hiszen a mesék elindíthatják a gondolkodást a gyerekben, ideális esetben pedig ő kérdez majd a szülőtől.
Összességében megállapították, hogy felnőttek jelentős hányada tisztában van azzal, mennyire jelentős a tabutémákról történő beszélgetés a gyermekkel. Kézenfekvő, hogy a felnövekvő generáció ezekhez a témákhoz nyitottan közelítsen, és ezt a fajta szemléletmódot adhassa tovább – fejezték be előadásukat a leendő óvodapedagógusok.
PATAKI MÓNIKA LILLA beszámolója:
Önmagunkat csak másokkal szemben tudjuk meghatározni: dr. Petres Csizmadia Gabriella: Detabuizálás a meseregényben
Dr. Petres Csizmadia Gabriella a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán a Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Intézet adjunktusa. Detabuizálás a meseregényben című előadásában a problémaközpontú könyv fogalmáról, azok csoportosításáról mesél, majd Majoros Nóra Pityke és prém című művének imagológiai szempontú, a saját és az idegen dichotómiáját felfejtő elemzését mutatja be.
A detabuizáló, problémaközpontú művek jellemzője, hogy egy intim vagy nyilvános szférán belüli problémára irányítják a figyelmet, programszerűen vállalva a társadalmi tabuk alóli felszabadítást, az elhallgatott témák kibeszélését. Ezzel együtt az elhallgattatott nyelv is megszólal: a potenciális befogadók életkorához igazított narratíva a tradicionális nyelvi cenzúrát, a túlzott eufemizálást is mellőzi.
Bár a problémacentrikus könyvek esetében fennáll a veszély, hogy a pedagógiai szándék a szépirodalmiság rovására megy, Petres úgy véli, műfaji sajátosságainak, a racionális és irracionális elemek egyidejű jelenlétének köszönhetően a jó meseregény nem válik a didaktikussá.
A Pityke és prém a saját és az idegen, az otthonosság és a másság dichotómiáját, a faji, kulturális, társadalmi és nyelvi különbségek, valamint a sajáton belüli idegenség témáját járja körül. A nemzeti identitást erősítő hagyományok más nép számára visszatetszést keltőek lehetnek, míg a félinformációkon alapuló negatív sztereotípiák mély szakadékot képeznek az etnikumok között.
Majoros Nóra meseregénye társadalomkritikai attitűddel ábrázolt fejlődéstörténet, a varázsmesei szerepek felidézésével mutatja be a főhősök felnőtté válásának útját. Saját identitásuk keresése mellett a nemzeti identitás kérdésének problémájával is szembesülnek, hiszen a másikkal való konfrontáció során derül ki, hogy magukról alkotott képük éppúgy torz, mint ahogy a másik népről alkotott is az. Az identitásmódosulást a komfortzónából való kilépés, a megismerésre való hajlandóság indítja el. A szereplők a népmesei útkereséshez hasonlóan nem csupán fizikai, de metaforikus értelemben vett utat is bejárnak. Egyértelművé válik, hogy a másik megértése nélküli külső beavatkozás nem jelenthet valós segítséget a különböző nemzetek egymás közt feszülő konfliktusaira.
A regény nyitott befejezése bár a béke ígéretével kecsegtet, nem kínál konkrét megoldást, a regény által feltett kérdések továbbra is megválaszolatlanok maradnak. Ezzel a lezárással a mű elkerüli a didaktikát, és csupán a probléma felvetésével, nem pedig megoldási javaslatok felkínálásával hívja fel az adott gondra a figyelmet.
Az előadásokat ITT és ITT lehet visszanézni
Ayhan Gökhan és Pataki Mónika Lilla