Bárdos József professzor emeritus: Tabutémák a népdalokban és a népmesékben
Bárdos József, a konferenciát szervező Szegedi Egyetem főiskolai professzora a magyar népdalkincs és a népmesék jellegzetes tabuiról beszélt közvetlen hangú nyitóelőadásban.
Miután figyelmeztetett, hogy az elhangzó elemzéseket kisgyermekekkel nem tanácsos megosztani, az európai kultúra tabutémáinak, a kiválasztás, a nemiség és a halál képzeteinek népmesei megjelenését mutatta be. Kiemelte, hogy az irodalom a jelképek nyelvén beszél arról, amiről hallgatni kell a társadalmi korlátok miatt.
Két Grimm-mese szimbólumainak értelmezése után rátért a magyar népmesékre. Az állatvőlegény/állatmenyasszony típusait ismertette, illetve a gyerek szerepét átvevő tárgyakat.
A természeti képekkel kezdődő népdalok szimbolikájában is a test kerülendő megnevezéseit jelölte meg. „Azért énekeljék nyugodtan a gyerekeiknek. Ne féljenek, nem árt meg nekik” – mondta.
A mai szexuális felvilágosítás hiányosságaira utalt, majd a nászéjszaka intim titkainak mesebeli jelképeit ismertette.
Mesés ellentmondásként említette a meztelenség látványától cselekvőképtelenné váló férfi szereplőket: a mesében a csoda természetes, míg a valóság a csoda.
A halálról is szólt, mely a népköltészetben megjelenhet tréfásan, természetesen, az élet próbájaként vagy büntetésként. A népmesék tárgyilagosan közlik a halál tényét, vagy szimbolikusan tálalják például a sötét erdőben a halállal való találkozás döntési helyzetében. A gonosz pusztulása azonban tabusítva fordul elő a kortárs népmese-feldolgozásokban.
A tündérmese szüzséje az emberi agy által létrehozott leegyszerűsített és lezárt modellt tükrözi. A népköltészet az illendő viselkedésformába való fokozatos beavatást is elvégzi. A befogadó mindig csak annyit épít be a személyiségébe, amire éppen szüksége van belőle – mondta összefoglalásként.
Bajzáth Mária: „Hogy a halál ne tabu legyen.” A Népmesekincstár mesepedagógia eszközei és módszerei kisgyermekkorban a halál témakörében
Bajzáth Mária, a Népmesekincstár Mesepedagógia Műhely vezetője a gyakorlott mesemondó hangján szólalt meg, mesékkel keretezve előadását. A halálhoz való közelítésnek a kisgyerekkori mesékben látható eszközeiről beszélt, módszertani szempontok figyelembevételével és az általa szerkesztett Népmesekincstár különböző életkorú gyermekeknek ajánlott köteteit ajánlva a hallgatóknak.
Személyes hangvételű elméleti bevezetőjében 83 éves édesanyja gyermekkori emlékeit idézte fel. Az 1950-es évekig a vidéki gyermekek közvetlen közelből élték meg az elmúlás élményét, a halált mint átváltozást. Viszont a XXI. században betegséggel és halállal elsősorban a médiában találkozunk, ezért a gyerekek számára a halál egyszerre félelmetes, mégis vonzó. Mivel a felnőttek sem tudnak mit kezdeni a saját haláltudatukkal, tabusítják a témát, teljesen idegenné téve azt.
Bajzáth Mária előadásában három életkori szakaszt mutatott be, az ilyenkor alkalmas mesetípusokkal.
A szimbolikus gondolkodás megjelenése után, hároméves kor körül jelenik meg a spontán érdeklődés, de a korosztályos eltérések megmaradnak. Az animista, halálban is életet találó gyermeki felfogású három és öt év közötti gyermekek a Jércike és Kukori mesetípusát fogadják be, melyben a jércike feltámasztható.
A három és kilenc év közötti korszakra a perszonifikálás jellemző, amikor a halált ki is lehet nevetni. Bajzáth Mária el is mesélte A vénasszony meg a halál meséjét.
A késői gyermekkori realista felfogás alapján a halált már testi folyamatként látják a gyermekek, amikor a test és lélek fogalma elkülönül. A különböző élőlényekkel kapcsolatban sem azonos a halál felfogása.
Prof. dr. Benyovszky Krisztián egyetemi docens: Állat az emberben – ember az állatban (gyerek- és ifjúsági művekben)
A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének professzora, dr. Benyovszky Krisztián elméleti felvezetőjében a szörnyek természetéről, pszichológiájukról, típusairól beszélt. A szörnyekben az állati és emberi vonások zavarba ejtően keverednek, szabálytalan és normán kívüli hibrid lények ők, a hagyományos kategóriákon kívül. Köztes létük szüli az ambivalens érzéseket. Gyakorlatilag minden médiumban jelen vannak. Lehetnek valós monstrumszerű vagy képzelt lények. A félelmek és szorongások konkretizálása és tárgyiasító feloldása a szerepük. A félelmek egyénenként, életkoronként eltérnek, de tartósan jelen vannak. (Kamaszkorban szociális félelmek, a kirekesztéstől, a megbélyegzéstől való rettegés, illetve párkapcsolati félelmek, szorongások jellemzők.)
A szörnyszövegek és szörnyképek a gyerekirodalomban az alkotó lelkiállapotáról, személyiségéről árulkodnak.
A gyerekkönyvek szörnyei nem generálják e félelmeket, hanem segítik a szorongások feldolgozását. Fenyegető, rémisztő helyett barátságos, szerethető, cuki szörnyeket látunk; a szörnyek megszelídítése történik az absztrakció, a karikatúraszerű ábrázolás, az ironikus távlatba helyezés során. (Egyre barátságosabb szörnyekkel találkozunk.)
(A képre kattintva megnyílik a galéria)
Benyovszky Krisztián négy példával illusztrálta az elsősorban a testet övező tabuk tematizálására szolgáló szörnyábrázolásokat. A Mi lenne, ha átmennék állatba? című ismeretterjesztő könyvvel, Kieran Larwood Rémségek című ifjúsági krimijével, a Varró Dániel fordításában megjelent nonszenszverseket soroló Shelby bácsi állatkertjével, valamint Adamik Zsolt és Hanga Réka Bibedombi szörnyhatározó című meseenciklopédiájával.
Dr. Galuska László Pál PhD főiskolai docens: Árnyak kertje. A halál és az elmúlás témája a kortárs és közel-kortárs gyermekirodalomban
A Károli Gáspár Református Egyetem Kecskeméti Tantóképző Karának oktatója Szinger Veronikával közösen készítette verses művekre koncentráló előadását (munkatársa a kortárs epikai szövegeket értelmezi, és a konferenciakötetben együtt jelennek meg).
Dr. Galuska László Pál bevezetőjében szintén a népmesék felől közelített, melyek kendőzetlenül beszélnek a halálról, és amelyek Bettelheim szerint a véges lét tudatosítását szolgálják. A XIX. század végén jelent meg a műmesékben a halál gondolata, először fölülnézetű bemutatással, melyben a gyermek nem veszi tudomásul, vagy felnőttes tudatossággal megy a halálba.
Eötvös József A megfagyott gyermek című helyzetdala mellett Móra Ferenc két történelmi keretű novelláját elemezte az előadó. A freudi fordulatot követően a felnőtt személyiségre kiható gyermekkori tartalmak személyes élményelemekből táplálkozó, odahajló bemutatása jellemezte például Kosztolányi A szegény kisgyermek- vagy Szabó Lőrinc Lóci-verseit.
Az első modern gyerekszempontú meseregény, amely a halált irodalmi botrányt is gerjesztve mutatta be újszerűen, Astrid Lindgren Oroszlánszívű testvérek című műve volt. A felháborodás és az olvasói siker oka a modern szeparációs élménnyel is magyarázható, mivel a gyermek a korábbi szoros együttélés megszűnésével kiszorult a nagy eseményekből.
A halál azért tabu, mert a felnőtt sem igazán tud mit kezdeni vele.
Négy kortárs gyerekversnek, Lackfi János, Gáti István, Kovács András Ferenc és Tóth Krisztina egy-egy alkotásának bemutatásával zárta az előadó közvetlen hangú előadását.
Wittmann Ildikó kritikus, a Magyar Gyermekirodalmi Intézet vezetőségi tagja: Szex, tabu, rock’n’roll – vagyis mi számít tabunak a hazai gyerekkönyvekben?
Wittmann Ildikó oldott stílusú beszámolójában a tabu tág értelmezését kínálta a kirajzolt határok átlépéseként, feszegetéseként vagy másfajta életminőség kezdeteként. A tizenéves tudatos választásokon keresztül igyekszik megtalálni saját identitását, a tabuk felfejtésének a módszertanával rokon módon. A magyar könyvkiadás elmúlt évtizedének fordulatára is utalt az előadó.
A 2011-es Tabu-könyvek izgalmas, újszerű témái után szinte közhellyé vált a tabutémák említése a fülszövegekben, hívószóként. A tabutémák nemcsak komor feldolgozást jelentenek, hanem akár a humor is megengedhető velük kapcsolatosan, bár a hazai ifjúsági irodalomban ez kevésbé van jelen. Az óvatos kiadói hozzáállás alternatívájaként és a tabutémák bátrabb megközelítésének lehetőségeként szólt az előadó a Könyvmecénás programról, mely támogatja a kiadókat, erősíti az olvasói tudatosságot, s másfajta vásárlói attitűdöt és marketingstratégiát mutat, mint a hagyományos könyvértékesítés.
A gyerekek szerepével kapcsolatban Wittmann Ildikó szóba hozta a társadalom ambivalens reakcióit, Greta Thunberg és a FREE SZFE-mozgalom példáival. Légüres térben mozog a gyerekek véleménykifejezésének kérdése, pedig itt kellene jelen lenniük a tabutémáknak.
Ebbe a vákuumba érkezett a Meseország mindenkié című, sok tabut sértő mesegyűjtemény, mely erőteljes politikai csatározások középpontjába került.
A szex, tabu, rock’n’roll nincs kimerítve a gyerekirodalomban. Pedig érdemes volna merészebbnek lenni.
Lehet, hogy épp a gyerekirodalom neveli meg a társadalmat, generál társadalmi vitákat, és az építő folyamatokban a gyerekek is társak lesznek – ez volt Wittmann Ildikó végső konklúziója.
Kovács Gergely
(Holnap Csörgei Andrea beszámolóját is közöljük a konferencia további három előadásáról)