Hogyan értékelnéd szakmailag az elmúlt évedet?
Felemás érzésekkel. Az alkotóerőm nem nagyon vitt. Ami a publikációkat illeti, szintén keskeny évet tudok magam mögött: egy antológiába válogatták be szövegemet (Felhőpárna – a szerk.), és egy decemberi folyóiratközlés a termés. A MAPoetryvel viszont tavaly is tudtam haladni egy arasznyit: Egerben voltunk, és tisztességes recepciót kapott.
Melyik gyerekkönyv fogott meg az utóbbi időben, és miért?
Ulrich Hub sheep tripje (Az utolsó bárány – a szerk.) fergeteges volt. (ITT írtunk róla korábban.) Sok minden benne van, amiért érdemes megszületni, amit át kell élni: csapatmunka, bizalom, kitartás, humor, szeretet.
Jelenleg milyen munkákon dolgozol, mire számíthatunk tőled 2022-ben?
Az év végén Szingularitáriánus elégiák munkacímű kötetem befejezésére kaptam egy ösztöndíjat. Nagy kihívás, jó lesz újra elmerülni benne. A MAPoetryvel Debrecenbe és Győrbe utazunk. Egyelőre ezeket a feladatokat látom pontosan.
Hogy érzi magát a benned élő kisgyermek?
A bennem élő gyerek most egy sziámi ikerpár a B-612-es kisbolygón. Megkapták a pecót egy hétvégére. És ennek bizony immár hat éve.
Lassan két éve él velünk a járvány, és a klímaváltozás is folyamatosan fenyeget. Ebben a veszélyesre kapcsolt világban neked mint alkotónak mi ad reményt, hogy ne veszítsd el a hited, a pozitív szemléletedet?
A költészet mindig. Hogy segít érző és együttérző emberré válni, annak maradni. Elsősorban pedig a fiam és az édesanyja: Bence és Fanni.
Ayhan Gökhan
Olvasd el előző interjúalanyaink válaszait is ITT