Az elmúlt két évünket meghatározó koronavírus-járványról, annak következményeiről, a védekezésről és a gyógymódokról több kiadónál is számos gyerekkönyv jelent meg
Találunk közöttük meséket, meseregényeket, jobbnál jobb és izgalmasabbnál izgalmasabb ismeretterjesztő könyveket. Nagy részük azokat az ismereteket mutatja be, melyeket eddig erről az új betegségről és a kiváltó kórokozókról tudni lehet, másrészről pedig megelevenítik a világjárvány által létrehozott új válsághelyzetet, amely minden család és gyerek mindennapjait megváltoztatta.
A téma gazdag gyerekirodalmi kínálatából kiemelhetjük például André Ferenc Bújócskaverseny című verses meseregényét, (erről korábban már írt szerzőnk, ITT olvashatjátok el – a szerk.) amely miközben elkalauzol a járvány és a karantén legvadabb időszakába, a humor és az irónia változatos eszköztárával s a felkínált megoldások által ki is vezet annak a sűrűjéből.
Kihagyhatatlan a Pagony Kiadó oldalán digitálisan elérhető, Axel Scheffler remek grafikáival készült Koronavírus – Egy könyv a vírusról gyerekeknek című ismeretterjesztő könyv, amelyet Elizabeth Jenner, Kate Wilson és Nia Roberts szerzők jegyeznek. A kötet a koronavírus fogalmának tisztázásától a vírusok működésének, a védekezési módoknak és magának a betegségnek a bemutatásán át az egyéni felelősségvállalás, a társadalmi összefogás jelentőségére és a megváltozott élethelyzet okozta lelki nehézségekre hívja fel a figyelmet, gyerekek számára is érthetően. Ezeken túlmutatva konkrét támaszt is nyújthat a krízishelyzetbe jutottaknak a különféle segítő központok felsorolásával. (A kötet ingyenesen letölthető INNEN.)
Ma, amikor annyira sarkalatos kérdésnek tűnnek a járvány és a védőoltás összefüggései, alapkönyvnek tekinthetjük Vibók Ildi A szupercsapat – Mire jó az oltás? című meseregényét is. (Erről szóló írásunkat ITT olvashatjátok.) A szerző rengeteg humorral fűszerezve, időnként egy akcióregény eszköztárát is bevetve helyezi nagyító alá a főszereplő, Emma királylány testét és az azt körülvevő vírusok és baktériumok világát. A legkisebbek számára is rendkívül érzékletes, ahogy megelevenednek a sejtek, a betolakodó vírusok és a baktériumok, illetve ahogyan igyekszik helytállni az emberi szervezet védelmét ellátó immunrendszer.
A meséből remekül körvonalazódik, hogyan, milyen mechanizmusok mentén működnek e kórokozók és az általuk okozott betegségek, miként védekezik a testünk, valamint a védőoltásokkal hogyan segíthetjük e védekezést.
A koronavírus-járvány kapcsán megjelent könyvek gazdag kínálatában különleges színfolt az Ábel Kiadónál idén tavasszal megjelent A láthatatlanná tevő maszk című méretes meseválogatás-kötet, amely nemcsak gyerekeknek íródott, hanem maguk a gyerekek szólalnak meg benne.
A kötet a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által 2020 szeptemberében meghirdetett Kárpát-medencei meseíró-pályázat eredményeként látott napvilágot.
A Vajdaságból, a Felvidékről és Erdély különböző régióiból 561 mese érkezett, ebből 146-ot válogattak be a gyűjteményes kötetbe. A korosztályok szerint három fejezetre tagolt könyv külön vonultatja fel a második és negyedikes, az ötödikes és nyolcadikos, valamint a kilencedikes–tizenkettedikes diákok írásait. A szövegek a gyűjteményes kötetekre jellemzően rendkívül változatosak, úgy a terjedelmüket tekintve, mint a minőségüket nézve. A mesei fordulatokat és a mesék műfaji eszköztárát igen széles spektrumon alkalmazó írások ezek. Találunk közöttük a népmesék világát és tipikus hőseit felelevenítő szövegektől kezdve naplószerű rövid írásokon keresztül mívesebb, novellisztikus műveket is.
Összeköti őket, hogy sokszor egymást kiegészítve vagy épp megerősítve mesélik el, hogyan látják és tapasztalták meg a gyerekek a világjárványt, amely fenekestől forgatta fel a mindennapjainkat.
Megrendítő és hiteles lenyomatát adják e mesék mai világunknak, rámutatnak, milyen értékek mentén szerveződik a társadalmunk, a kultúránk, a családunk, mint ahogy az is terítékre kerül, mindez mennyire sérülékeny egy-egy váratlan esemény idején. A mesegyűjtemény írásai ugyanakkor nemcsak arra világítanak rá, hogy a világjárvány következtében mennyire változott meg, billent ki a korábbi megszokott életünk, hanem arra is választ keresnek, hogyan tovább.
A kötetben többféle szemléletmód és következtetés kap teret
Főleg az első fejezet írásaira jellemző, hogy olyan megtapasztalt hiányállapotokat és fokozatosan halmozódó veszteségeket helyeznek előtérbe, mint az iskola, az iskolatársak és a barátok hosszú hónapokig tartó hiánya. A való élet és a valóban megélt történések helyén keletkezett űrt nem töltik ki az otthonról pizsamában történő online csatlakozások a Zoom/Meet-tanórákhoz.
E szövegekben nem kis teret kapnak a háttérben húzódó és olykor felszínre bukkanó félelmek, szorongások és traumák, így bizonyos értelemben terápiás funkciójuk is van. Ezek gyakran abban a visszatérő motívumban realizálódnak, miszerint a mesék szereplőit, énelbeszélőit láthatatlanná teszi, eltünteti a maszk, amikor végre már járhatnak iskolába, vagy újra kimehetnek az emberek közé. Ez azonban nemcsak lehetőség a szereplők számára, hanem a hiány megtapasztalása is, sőt, a saját hiányukkal való szembesülést is megjeleníti.
Az első fejezetben is előfordul, de leginkább a második és harmadik fejezetben olvasható írásokra jellemzőbb a kérdés, hogyan lehet úgy túllépni a kialakult válsághelyzeten, hogy gazdagodjunk általa, tanuljunk belőle valamit.
„Rájöttem, hogy ennek a járványnak van jó oldala is, hisz olyan dolgokat szerettünk meg a karantén során, amiről eddig nem is gondoltuk volna, hogy kedvencünk. A vírus megtanított tudatosabban élni, emberként egymásra nézni, valamint jobban vigyázni a környezetünkre. Megtanultam igazán szeretni, mindenben meglátni a jót, tiszta szívemből hálásnak lenni” – olvashatjuk Turos Anna Mire tanított meg a vírus? című szövegében (17).
Hasonló következtetésre jut Oláh Tímea is A város szíve című írásában: „Az emberek azt hiszik, hogy a vírus csak rosszat tesz nekik. Szerintem ez a vírus lecke az élettől, hogy visszataláljunk a természethez, önmagunkhoz, s megtanuljuk újra, mi igazán fontos” (153).
A szövegekben gyakran visszatérő igény a világ és az emberiség vagy akárcsak egy-egy, a mesében szereplő személy megmentésének a vágya, hiszen vannak, akiknek családtagjai és szerettei betegedtek meg.
Előkerülnek így a szuperhősök is, vagy a népmesék leleményes, furfangos hősei, mint ahogy a varázs- és szupererővel bíró mesei szereplők, vagy épp a modern mítoszok központi figuráiként a tudósok és feltalálók. Mellettük viszont a kötet több írásában is, bár a hősök varázs- és szupererőkre vágynak, kiderül, hogy a legnagyobb erő a jóság, a szeretet. Itt Pakucs-Damokos Karolina Nem látlak eléggé! című kiváló meséjét emelném ki, melyben rámutat a szeretet életadó és megtartó erejére.
A pályázati felhívásban szereplő és a kötet címét adó láthatatlanná tevő maszk a mesék nagy részében varázserejű mesei eszköz, amely oltalmaz, megvéd, elrejt, és kisegít a szorult helyzetekből. Ugyanakkor szembesülünk a láthatatlanná tevő maszk szerepének további értelmezésével, a ránk gyakorolt hatásának elemzésével is. Somodi Boglárka például a Színeket vagy életet? című írásában visszakérdez arra, mit is tesz valójában a maszk: hogyan véd meg, mit ad, vagy akár mi mindent vesz el tőlünk. „A maszk eltakarja az arcukat, testük legfontosabb részét. Az arcukat, ami által be lehet azonosítani, hogy kik is vagyunk. Mivel a maszk alatt nem ismerték fel egymást, egy idő után kezdett elhalványulni a személyiségük. Azok a tulajdonságok, amelyek különbözővé, érdekessé, színessé tették a lényeket, kezdtek kifakulni” – taglalja a szerző az aggályait (243).
Ha a kötet helyszíneit nézzük, megelevenedhet előttünk valós kelet-közép európai környezetünk egy-egy részlete, de elvezetnek a szövegek a távoli keletre is, hátha a vírus eredetének nyomára bukkannak, illetve a képzelet és a mesék határtalan, bonyolult világát jelenítik meg. Ugyanakkor érthetően az otthon mellett az iskola az egyik legfontosabb visszatérő helyszín, mint a gyerekek életének meghatározó tere. Izgalmas, hogy olykor a gyerekeknek hiányzó iskola megszemélyesített szereplőként jelenik meg, aki elmondja, mennyire magányosnak érzi magát a diákok nélkül.
A láthatatlanná tevő maszk című mesegyűjtemény, akárcsak a recenzió elején kiemelt kötetek, remekül példázzák, mennyire fontos beszélnünk szülőként, tanárként, barátként, gyerekként a koronavírus okozta világjárvány idején megélt tapasztalatainkról, milyen fontos a maga összetettségében szemlélni ezt az időszakot, hiszen segíthetnek a kialakult szorongások legyőzésében és a traumák feldolgozásában.
Zólya Andrea Csilla
A láthatatlanná tevő maszk – szerkesztette: Zsigmond Emese
Illusztráció: Bak Sára
Ábel Kiadó, 2021
304 oldal