Öröm látni, ha egy könyvsorozat egymást követő darabjainak „élvezeti értéke” nem csökken
Mi több, a lécet egyre magasabbra emelve az előzőeknél még igényesebbé és összetettebbé válnak. (ITT, ITT és ITT írtunk a sorozatban korábban megjelent kötetekről – a szerk.) Kiemelkedően érdekes az a sorozat, amely különböző szerzők összehangolt munkájának eredményeként épül fel. A Pagony Abszolút Töri márkajelzésű ciklusában egy-egy kortárs szerző a magyar történelem iskolában megismerhető nevezetes eseményei közé utaztatja tizenhárom éves szereplőit egy iskolaudvaron álló platánfa gyökértermén keresztül. A hetedikesek között gyorsan terjed a különleges lehetőség híre, és egyre többen próbálják ki a titokzatos büfés néni felügyelete alatt álló időkaput.
Zágoni Balázs regényében a három budapesti kamasz, Karola, Bende és Fejó nem maradnak az 1914-es kora nyári fővárosban
Kolozsvárig utaznak, hogy a Nemzeti Filmarchívumban tett iskolai látogatásuk kapcsán vetítettképes beszámolót készítsenek az Oscar-díjas Kertész Mihályról. Mit tesznek egy kalandregény főszereplői, ha nem találtak elegendő fényképet az interneten? Kétségbeesés helyett felkeresik az eredeti filmforgatás helyszínét, és lefényképezik maguk a projektmunka tárgyát. Eközben összebarátkoznak a kolozsvári színházi elittel, Bánffy Miklós palotájában kapnak szállást, részt vesznek az első helyi filmforgatáson. A három hétig tartó kirándulásról azonban a trónörökös gyilkosságának hírére villámgyorsan hazautaznak. Ám a pillangóeffektus olyan zavart okozott a kizökkent időben, amelyet csak még egy kiruccanással lehet helyretenni.
Az eddigi részek közül a Szamos-parti Hollywood több szempontból is kiemelkedik
Szerzőjének különösen erős a személyes kötődése a témához, a helyszínekhez és a történelmi szereplőkhöz. Zágoni Balázs kolozsvári íróként és filmes szakemberként olyan korszakot választott, és olyan cselekményt ötlött ki, amelyek együttesen alkalmasak arra, hogy szinte vallomásos jellegű kalandregénnyel vezessék be a tizenéveseket az egy évszázaddal ezelőtti magyarországi helyzetbe.
A Szamos-parti Hollywood összetettsége arra a merész lépésre épül, hogy a szereplők maguk mögött hagyják a sorozat eddigi darabjainak helyszínéül szolgáló földrajzi koordinátákat, ráadásul tudatosan készülnek az útra. Korhű divat szerint öltöznek fel, és elcsenik az egyik nagypapa régi pénzeit.
A szerző következetességére vall, hogy önálló epizódokként többféle galiba is keletkezik a túl nagy címletű ezerkoronásból vagy az egy évvel későbbi dátumozású tízkoronásból, akárcsak az anakronisztikus öltözetből.
A rövid kosztümöt hamar le kell cserélni, de a farmerban, kockás ingben utazó fiú elmehet amerikás magyarnak.
A fedősztori kitalálásában és végigvitelében nagy szerepet kapnak a nyelvi lelemények
A sorozat három újoncának neve többféle nyelvi játékra ad lehetőséget, amelyeket a szerző az eltérő nyelvállapotból és szókincsből eredő félrehallások miatt ki is használ. Karola neve – és személyisége – egy századelőn még merésznek számító, öntudatos nőéhez hasonlít, a Fejó pedig az éppen uralkodó Ferenc József nevével egyező név becézett anagrammája. Mivel éppen a New York Kávéházba tartanak – hol is találkozhatnának gyorsabban egy filmrendezővel? – hirtelen ötletként New Yorkot nevezik meg lakóhelyükként. Így megmagyarázható a járatlanságuk a szokásokban és a szókincsbeli eltérésekben, sőt angolul is tudnak annyira, hogy hitelessé tegyék a füllentést. Pontosnak tűnik az 1914-es pesti és erdélyi nyelvezet, amelybe ráadásul idegen szavak is keverednek. Az angol grófi nevelő és a román vendéglátó szavait lábjegyzetekből fejthetjük meg, a román mondatokhoz zárójeles fonetikus átiratot is kapunk.
Mégsem bábeli keveredést látunk, hanem különböző határokat, társadalmi szakadékokat, történelmi és életkorokat áthidaló segítőkészséget, jóindulatot, a közös emberi élményekre építve.
Az „abszolút” jelző az élményszerű ismeretszerzésben csúcsosodik ki
A sorozat célja alapvetően a történelmi tudás közvetítése, egyszerre érzékeltetve a helyi folyamatokat a globális összefüggésekkel. A Szamos-parti Hollywood bemutatja az első világháború kirobbanása előtti derűs hetek idillje és a traumatikus párizsi békeszerződéshez vezető nemzetiségi feszültségek mellett a nemzetközi filmgyártás egyik bölcsőjeként a még gyerekcipőben járó hazai kinematográfiát is. Kiváló narratív döntésnek bizonyul az alig ismert, de a világsiker felé vezető út hangsúlyozása a történelmi veszteségekbe torkolló politikai és hadiesemények mellett. A regény címében megjelölt álomgyár kellően figyelemfelkeltő hatású, míg a Szamos folyót nem biztos, hogy mindenki fel tudja idézni. Együtt pedig a „Pecze-parti Párizs”-jellegű metaforikus szerkezetekhez hasonlóan egyszerre emeli ki az erdélyi város provinciális és innovatív voltát. A kezdetleges filmgyártás a kaliforniai stúdiók indulásának éveiben zajlik, hogy aztán Amerikában szerezzen babérokat az szárnyait itt bontogató Kertész Mihály, alias Michael Curtiz. (A magyar filmesek későbbi sikereire is gondolhatunk.)
A kései Z generációs kamaszok számára igazi kaland az okoseszközök helyett kézbe vehető fényképezőgép és kurblis filmfelvevő, amely a bevonódás kelléke is Fejó számára
A XXI. századi jelen technológiájában jártas, de verbálisan kissé lemaradt fiú flow-élménye, hogy a forgatás közben operatőrré lép elő. A gyerekek múltba utazásának egyik szokásos ellentmondása, hogy rendszerint jelentős események középpontjába kerülnek – hiszen valószínűleg minden gyerek vágya, hogy fontos dolgok részese legyen. Ezt azzal sikerül kissé feloldani, ha a gyerekek talpraesettek, saját koruk valamely hétköznapi készsége a múltban különlegessé teszi őket, illetve ha a jelenben ügyefogyott kiskölök kiléphet ebből a szerepkörből, és hőssé válhat. A Szamos-parti Hollywood a műfaji sajátosságokat nem hagyja ki, de tompítja, az amerikás magyarok sztorijával pedig megteremti a természetesség látszatát.
Kérdés, hogy mennyire nem valós elvárás egy nem valós alaphelyzetre épülő regénynél bármilyen egyéb realitást számonkérni. A történelmi hitelesség pedagógiai szempontból biztosan fontos. Ebben pedig Zágoni Balázs remekel.
Idézi is a címeket az újságokból, amelyeket egyébként a jól felkészült gyerekek maguk vesznek meg, amikor megérkeznek
Hitelesnek tűnik Bánffy Miklós valóságban is különleges személyiségének rajza. Az ő szerepe több szempontból is kiemelt jelentőségű, akár főszereplő is lehetne. Komoly befolyása volt az erdélyi kultúrára, beleértve a színházi életet; politikusként nem érte el ugyan, de az erdélyi nemzetiségek közötti békén munkálkodott, ráadásul nevezetes trilógiájában összefoglalta az elemzett regényben is szájába adott gondolatokat a nemesség felelősségéről, amelynek hiánya Trianonhoz vezetett. A trilógiából Zágoni Balázs egy jókaisan komikus, beszédhibás arisztokratát is kölcsönzött, és ahogy utószavában utal rá, kénytelen volt a másik erdélyi szellemóriásnak, Kós Károlynak csak egy pár mondatos utalást hagyni.
A szerzői megjegyzések közül különösen megható a bevezető ajánlás, amely a kerettörténetben szereplőként megjelenő, tavaly elhunyt Balogh Gyöngyi filmtörténész emlékét őrzi.
Balogh Gyöngyi így egyszerre kortárs és történelmi alak, filmrestaurátorként pedig a fiktív Tempi Bori nénire emlékeztet, az időkapu őrére, hiszen mindketten a múlt és a jelen közötti kapcsolat biztosítói. Akárcsak a történelmi regények írói.
A jelenbeli filmarchívumban tett látogatás nemcsak keretet és indítékot biztosít az időutazás logikailag nehezen magyarázható fantasztikus eseményére, hanem belső motivációként a már befejeződni látszó cselekménynek is ad egy lökést. Az újabb időutazással pedig azt is érzékelteti a regény, hogy a történelem egyként íródik a közös emlékezetben őrzött traumákból és a könnyen feledésbe merülő hétköznapokból.
Kovács Gergely
Zágoni Balázs: Szamos-parti Hollywood
Pagony Kiadó, 2022
409 oldal
4490 Ft