Vissza
  • 2021.07.21
  • Mizsur Dániel

Akkor ez tényleg forradalom?

 Pesti srácok 2021-ből

Mizsur Dániel Kiss Judit Ágnes kötetét ajánlja.

Az 1956-os forradalom a rendszerváltásig államszervezeti szinten elhallgatott esemény volt

A Kádár-rendszerben emlékezete privát, családi és gerilla-jellegű. A rendszerváltás után felnövő generáció(k) (az úgynevezett Z generáció) számára leginkább az állami közoktatás kötelező ünnepi megemlékezései révén férhető hozzá a magyar történelem egyik legfontosabb eseménye. A közoktatás ünnepi forgatókönyve „[k]iöltözünk, Himnusz, Szózat, szabadság” – 8.) majdhogynem univerzális, ceremóniájában („vacak versmondások meg szónoklatok” – 9.) és hangulatában kísérteties hasonlóságot mutat a március 15-ivel.

Már az ötvenedik évforduló eseményei (2006) is távoliak a most nagykorúságba lépő fiatalok számára, nem képezik a tapasztalataik részét – szerencsére. Ugyanez mondható a forradalom filmes feldolgozásaira (Szabadság, szerelem; A temetetlen halott).   

Mizsur Daniel-01

A most kiskamasz korban lévő fiatalok, akik közül Kiss Judit Ágnes legújabb könyvének (Kórház az osztályteremben) nemcsak az irodalmi nyelv közhelyei szerint, de a szó szoros értelmében vett hősei kerülnek ki, mivel nagyszüleik (az úgynevezett Baby Boomerek) jó esetben is a forradalom körüli években születtek, számukra a forradalom természetszerűleg nem lehet más, mint a dédszülőkkel megesett, távoli történelmi kuriózum vagy a családi legendárium ismert-ismeretlen fejezete.

Ezen változtat radikálisan a Kórház az osztályteremben, és az egész új Pagony-sorozat, az Abszolút Töri, melynek Kiss Judit Ágnes könyve Wéber Anikó (Az ellenállók vezére) és Mészöly Ágnes (A királyné violája) munkái után immáron a harmadik darabja.

Hiszen a könyv nem valamiféle kvázi-dokumentarista történelmi regény, melyben a fegyvert ragadó fiatalok napjait éljük újra

Mai fiatalok röpülnek vissza az időben 1956-ba, „digitális bennszülöttek”-ből lesznek „pesti srácok”, miután egyikőjük (Lóri) dédnagyapját igyekeznek megtalálni a Corvin-köz barikádjai között. Még ha nem is tudhatja a négy gyerek, Lóri, Sanyi, Réka és Hanna, mi is igazán a forradalom, testközelből, a dédnagyapa utáni kutakodás kalandosnak ígérkezik, de önmagában még nem elég, hogy igazán jó regény kerekedjen ki belőle.

Márpedig a Kórház az osztályteremben kivételes és megismételhetetlen könyv.

Mizsur Daniel-02
Fotó: fortepan.hu

Mert 1956 nem veszíthet a jelentőségéből és jelentéséből, és ahogy a Bem és Kossuth téri demonstrációkból fegyveres felkelés lesz, a könyv hősei fokozatosan – olvasóival együtt – értik meg, hogy miért nem.

November 4-éről tudnak, de képesek róla megfeledkezni, az azonosulás és a kezdeti euforikus öröm felszabadító ereje magával rántja őket, egyenesen a harcok kellős közepébe. Olyasféle tapasztalat részeseivé válnak, ami után, bármilyen furcsán hangozzék is, tudtukon kívül sóvárognak a saját korukban: szabadság, közös cél, tenni akarás, a közösségi/társadalmi egység. Hosszasan lehet idézni, miként fejezik ki maguk, mi az, amiért november 4. ellenére is fegyvert ragadnak, és képességeikhez, lehetőségeikhez mérten segítik a forradalom ügyét:

„Viszont soha korábban nem töltötte el ilyen diadal, ilyen fékevesztett, euforikus öröm se egy jól sikerült koncert, se egy győztes meccs után” (151); „Ez csodálatos és felszabadító. Hogy mindenki ugyanazt akarja. Nézd meg, aki nem vesz részt a harcban, az ennivalót hoz a forradalmároknak, odaadják a lakásaikat, hogy onnan lőhessünk, mellettünk áll az egész ország! Ilyen a mi korunkban nincs! A kosárcsapatban sem, az osztályban sem! Sehol! Én ebben benne akarok lenni! (135)

Realista keretek

A rház az osztályteremben – az időutazás fantasztikuma ide vagy oda – realista keretek között játszódik abból a szempontból, hogy a gyerekek nem kísérlik meg a múltat megváltoztatni: „Elég rémesen érzem magam – ismerte be Hanna. – Most mindenki lelkes és boldog, és nem mondhatom meg nekik, hogy egy hét múlva itt mi fog történni” (186).

Az események megváltoztatására – mint utóbb kiderül – nem is lett volna igazi esélyük és lehetőségük az időőr (a szabályrendszer letéteményese) hathatós közbenjárása és felügyelete miatt, ám konszenzusosan maguktól is kerülik az időparadoxon csapdáit, és nem engednek a kísértésnek, hogy valamilyen módon elérjék az események radikális fordulatát. (Ki hinne akkor négy időutazó gyereknek, amúgy is?) A könyv ezért is „józan”. Annyit enged meg a gyerekeknek, amennyit november 4. kontextusában lehet nekik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kísérelték volna meg – izgalmas módszerekkel – a külföldre távozás lehetőségét sugallva egyes forradalmárok megmentését.

A gyerekek cselekvési köre tehát determinált és korlátozott, és ezt a „játékszabályt” a könyv nem szegi meg. Realista és józan abból a szempontból is, hogy elkerüli az események idealizálását.

Elsőre talán paradox módon, de éppen ezért tud a mű gyerek-/ifjúsági könyvként kiemelkedően teljesíteni. Nem hallgat az áldozatokról, a tragédiákról, a holttestekről és a kegyetlenségről, amit, bármilyen „tiszta” is legyen a forradalom, hazugság volna elhallgatni. Olyan „mélyre megy” a négy 2021-ből érkező gyerek 1956-ban, amennyire csak lehet.

Látják a halottakat, magyar és szovjet részről is, elesik a harcban a 17 éves, várandós kapitányuk, részt vesznek a virrasztáson, a temetésen, egyikőjük majdnem végzetesen megsebesül egy tanktámadás során. (Az időőr mégsem dolgozik kifogástalanul, de csak ebben az egy esetben.) A „forradalom tisztaság”-án a koncolások kegyetlensége ejtett csorbát, erről sem hallgat a könyv.

Mizsur Daniel-05
Fotó: fortepan.hu

Ezen – valódi, hús-vér – körülmények közepette állnak helyt a fiatalok, és ami a legfontosabb, hogy mindegyikük megtalálja a saját szerepét a forradalomban

Ha kell, táviratot gépelnek, vérző sebeket látnak el, Molotov-koktélokat dobnak a szovjet tankokra, pálinkát szereznek a társát és gyermekét gyászoló Bizsunak, tankvadászatra indulnak, zongoráznak.

Hanna, Réka, Sanyi és Lóri a forradalmi események közepette mintha jobban megtalálnák a helyüket, mint a saját jelenükben, 2021-ben.

(Sanyi mondja egy helyen: „Félek, ha visszamegyünk, megint én leszek a hülye stréber az osztályban” – 226.)

Kivételes és megismételhetetlen történelmi tapasztalatuk jellemalakulásukat és -fejlődésüket egyedi módon mélyíti és erősíti; közhely, de nem ugyanazokként térnek vissza 2021-be, mint ahogy onnan – naivan persze – elindultak.

Klasszikus mesei szerkezet a Kórház az osztályterembené, 1956 mindegyikőjüket „megemeli”, amire szükségük is van, hiszen saját jelenükben fiatal koruk ellenére megterhelő problémákkal küzdenek: kiközösítettség, diszfunkcionális családi háttér, súlyos betegség, kórházi élmények.

Sanyit és Rékát nemcsak 1956 szembesíti a halállal, hanem jelenükben is érintettek

Talán nem véletlen Kiss Judit Ágnes ilyen karakteralkotása – vannak olyan gyerekek, kamaszok, akiknek az átlagnál jóval több szenvedésben van részük, de az olyannyira megerősíti őket, hogy egy forradalomban is hőssé képesek válni. Őket viszi színre a könyv.

Nem túlzás úgy gondolni, hogy a négy gyerek számára egyfajta próbatétel a forradalom, nem utolsó sorban a barátságuké, emberi kvalitásuké. A főhősök sem idealizált alakok – még egy okkal több, hogy gond nélkül és szívesen azonosuljon velük akár a gyerek-, akár a felnőtt olvasó.

Bátorságukról árulkodik, hogy nemcsak passzív szemlélői az eseményeknek, nem kételyek nélkül természetesen (kiben ne fordulna meg, hogy érdemes-e maradni és harcolni egy vesztes forradalomért), ám ők hoznak döntést önmagukról, a maradásról, a harcokban való részvételről, a hősies kiállásról és a forradalmárok támogatásáról.

Fiatalok, de a maguk urai, olykor vakmerőek, hiszen fiatalok. Ebből következően sokszor nem is értik, mi folyik pontosan körülöttük, mi miért történik, hogy lehet az, hogy a forradalom kezdeti eredményei után mégis jön az összeomlás, vagy hogy mi az „ellenforradalom” szó jelentősége, de a Petőfi-szobornál felismerik a Nemzeti dalt szavaló Sinkovits Imrét és Veres Pétert is.

Mizsur Daniel-04
Fotó: fortepan.hu

Történelem a jelenben

Az időutazás az egyetlen olyan fiktív-mesei eszköz, amely képes azt a helyzetet megteremteni, hogy 2021 fiataljai állhassanak helyt az elmúlt történelem színpadán – erre az élményre és példára pedig 2021 fiataljainak van szükségük. Nem 1956 „pesti srácai”-ról, hanem egy olyan kor fiataljairól szól a könyv, amely kort hajlamosak „történelmen kívüli”-ként, „történelmen túli”-ként leírni és elgondolni.

Így lesz tétje igazán Kiss Judit Ágnes könyvének. A próbatétel és a helytállás azt az üzenetet is hordozza, hogy a történelmi esemény szüli a történelmi alakokat, ismert és ismeretlen hősöket, így ők időn kívüliek – élhetnek 1956-ban, és hatvanöt évvel később, 2021-ben ugyanúgy, ugyanazok a hősök.

Kiss Judit Ágnes könyve kétségtelen, hogy a kivételes (és jövőjének, kimenetelének ismeretében tragikus) történelmi eseményben az ifjúsági regények minden próbatételét felvonultatja, és hősei reális keretek között felelnek meg a lehető legjobban ezeknek a próbatételeknek.

A Kórház az osztályteremben azonban nem csupán ifjúsági regényként teljesít maradéktalanul és igen magas színvonalon, benne 1956 mikrokozmosza gondosan felépített és újjáalkotott: katonai és politikai történései jól ismertek az október 23. és november 4. közötti napoknak, Kiss Judit Ágnes azonban olyan részletekkel, mint hogy mit ettek és honnan a felkelők, hol aludtak, olyan fontos ismeretanyagot épített szervesen a regényébe, mely mindinkább átélhetővé teszi a forradalom történéseit. A kor urbánus legendái szintén megjelennek a regényben, mint például az, hogy az akkori Köztársaság tér alatt kazamatákban tartották a foglyokat, illetve a tankok elé lerakott tányéraknák is megkapják a regényben a háttértörténetüket.

Fikcióval kiegészített történelmi-dokumentarista regényként is olvasható a Kórház az osztályteremben – fiktív elemei (kezdve az időutazás tényétől) nem mossák alá történelmi hűségének és hátterének realitását, hitelességét. Olvashatjuk a regényben például Nagy Imre beszédeinek részleteit. Említett erényein túl tehát a műfajok bravúros szintézise révén is igen fontos könyvvel állunk szemben.

Kétség sem férhet hozzá, hogy Kiss Judit Ágnes könyve a közoktatás része kell, hogy legyen.

 

Mizsur Dániel       

                                                                                                                               

Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben

Abszolút töri- sorozat

Pozsonyi Pagony, 2021

296 oldal

3990 Ft

                                                                                                                             

további Kritikák

Nem semmi!

Pataki Mónika Lilla kritikája Tóth Gyula Gábor: Mese a Mindenről, a Semmiről és más furcsa mesék című könyvéről.

Tovább
„Minden édesanya különleges”

Szokács Eszter kritikája Wéber Anikó Luca és Máté régi körhintája című könyvéről.

Tovább
„Először is egy könyvet keresünk, ami rólunk szól”

Kovács Gergely együtt száguld Vajon Nagyival a városban.

Tovább