Tegnap a Pagony Abszolút töri-sorozatának másik kötetéről írtunk, most pedig Mészöly Ágnes A királyné violája című időutazós kalandregényét mutatjuk be, mely Mátyás király középkori budai udvarába varázsolja a tíz év feletti olvasókat abszolút mai nyelven, abszolút izgalmasan és abszolút humorosan.
Középkori kalandok
A regény főszereplői, Bettina, Kende és Martin az Első Kerületi Vitéz János Gimnázium 13 éves tanulói, akik egy titkos időkapun 1487-be, Mátyás király budai udvarába érkeznek. Mátyás épp nincs „otthon”, az udvart a nápolyi Beatrix vezeti. A három fiatal edzőcipős felbukkanása és furcsa beszéde persze rögtön gyanút ébreszt a helyiekben, de szerencsére Betti gyorsan kapcsol, és talján csepűrágóknak adja ki magukat. Ráadásul Betti félig olasz, így az olasz nyelv sem okoz neki különösebb gondot. A múltba csöppent gyerekek Mátyás udvarában megismerkednek a korabeli történelmi személyiségekkel, többek között Kinizsi Pállal, Corvin Jánossal, Antonio Bonfinivel, Galeotto Marzióval, Beatrixszel és persze később magával Mátyás királlyal is. A tanulságos, hol kellemes, hol kellemetlen ismeretségeken túl a történelmi kalandregényekhez híven természetesen ki kell nyomozniuk egy lopást, ugyanis eltűnik Beatrix királynő violája (amiről kiderül, hogy nem egy virág) és meg kell akadályozniuk egy összeesküvést.
Mindeközben a saját bőrükön tapasztalják meg a középkori „életérzést”: átélik a hajdani mindennapokat és megismerkednek az akkori szokásokkal, az udvari cselszövésekkel, valamint a kusza politikai viszonyokkal. Amikor pedig visszatérnek a saját idejükbe, együtt vonják le a tanulságokat.
Kalandregény és történelemkönyv
Mészöly Ágnes regényét olvasva észrevétlenül épülnek be a tudnivalók a kor mindennapjairól, történelmi eseményeiről, a Mátyás-korabeli udvari életről, a nápolyi meg a magyar művészek és nemesek ellentéteiről. A történelemkönyvekből megtanulható, hogy Beatrixszel Mátyás udvarába került az itáliai reneszánsz, a kép pedig most már azzal finomodik, hogy az építészek, festők, zenészek és történetírók egyrészt persze felpezsdítették a magyar középkori kultúrát, másrészt viszont rivalizálást és ellenszenvet is kiváltottak magyar kollégáikból. Az érzés pedig sokszor kölcsönös volt.
Betti, Kende és Martin izgalmas kalandjaik során számos érdekességet megtanulnak a középkori életvitelről, a Dunán való átkelésről (hidak nélkül), a csatornázásról (ami nincs), a higiénés állapotokról (a palota konyhájában és a börtönben is ugyanolyan undor fogja el őket), a konfliktusok párbaj útján történő kezeléséről. „Megtanulnak” kézzel enni, a kardvívásban is jártasságot szereznek, viszont ügyesen kamatoztatják XXI. századi tudásukat a nyomozásban, a zenélésben, vagy akár a közelharc során is a keleti harcművészetekben szerzett ismereteik által. Szereplőink segítségével megtudjuk, milyen metró helyett lóháton utazni, mennyivel voltak alacsonyabbak a középkori emberek, milyen szerencsejátékokat játszottak a kocsmákban. Az udvari intrikákról, politikai cselszövésekről – amelyek az évszázadok során nem sokat változtak – pedig kiderül, hogy mennyire nehezen átláthatók és szövevényesek.
Hiteles karakterek
A regény fontosabb alakjai remek karakterábrázolást kapnak: nemcsak Betti, Martin és Kende, hanem Mátyás királytól (aki ugyan nem szerepel sokat) kezdve a fontosabb mellékszereplők is hihető személyiséggel bírnak. Betti művelt és a többiekre odafigyelő, az esetek zömében magabiztos lány, aki azért családi háttérnek egy maffiózó apát és egy elég aktív anyát kap; az édesanyját nemrég elvesztett Kende lelkileg sérült vagány, Martin pedig el-elmerengő, az iskolában kicsit lúzer fiú, szigorú szülőkkel. A korabeli történelmi alakok is hasonlóan meggyőzőek: Kinizsi Pál lojalitása, Beatrix szeszélyes, de alapvetően Mátyás akaratát követő cselekedetei, a „legendagyáros” Galeotto Marzio színes beszéde és a gondterhelt Mátyás hétköznapi fáradtsága emberi, hiteles figurákat eredményeznek. Külön kiemelendő Mátyás fia, Corvin János, aki ez idő tájt egyidős a főszereplőkkel, és aki a regényben nagyon szerethető, minden szempontból szimpatikus ember: egyenes jelleme nem tűri az intrikákat, a becstelenséget. Érdeklődő és minden újdonságra nyitott szellemével ő kíséri végig Bettiéket a kalandokon.
A hiteles emberábrázolás segítségével is közelebb kerül az olvasóhoz a középkor világa, kiderül, hogy akkor is küszködtek a maihoz hasonló problémákkal
– hidegnek tűnő apa-fia viszony, rivalizálás, féltékenység, kacérság, a szülőktől való távollét nehézsége, szerencsejáték-szenvedély. Az esendő emberi természet bemutatásával nem egy távoli, ismeretlen világ, hanem valós hétköznapok tárulnak fel. Ráadásul az izgalmas karakterek (már ha valós személyekről van szó) mindig továbbkutatásra ösztökélik az olvasót. A könyv hatására biztosan kíváncsiak lesznek a gyerekek, kivel mi történt a későbbiekben, még akkor is, ha a szerző ezt dióhéjban megteszi a könyv végén is. Hazatérve Betti, Kende és Martin is alaposan „megguglizzák” egykor élt új ismerőseiket.
„Látni kívántam orcátokat, mielőtt elhúzzátok a csíkot”
Mészöly Ágnes leleményesen oldotta meg a regény középkori nyelvét. Mint utószavában elmondja, amikor Mátyás-kori szereplői megszólalnak, természetesen nem a középkori magyar nyelvet használja, mert nem akarta, hogy a fárasztó szövegértés és a szövegmagyarázatok elvegyék az olvasók kedvét a regénytől. Ráadásul az összes szereplőnek megelőlegezi a magyar nyelv ismeretét, ami akkor, Mátyás udvarában nem így volt. A három főszereplő pedig a mai tizenévesek szóhasználatával beszél, de ügyesen váltanak át a leegyszerűsített, régiesített magyarra is. A szerző nem hagyja mai motívumok nélkül sem az olvasót. A Harry Potter mint kultúrtörténeti alapvetés már teljesen természetes az ifjúsági regényekben, de itt a helyszínelős sorozatok, a youtuberek és zenekarok, a BL-es futballisták is szép számmal képviseltetik magukat.
A könyv igen fontos eleme az igényes humor
A cselekmény, a nyelv, az utalások szintjén is folyamatosan átszövi a szöveget a szellemesség. Igazán vicces, amikor a Corvin János a mai szlenget keveri a régies beszéddel, vagy amikor Esztergom érseke, a hétéves (!) Estei Hippolit a komoly megbeszéléseken felmászik az asztalra, és az udvari cselszövések kibogozása helyett leginkább Kende gördeszkája érdekli, vagy amikor Kende hátba veregeti és „lejanókámozza” a trónörököst.
A regény mindvégig élvezetes stílusa, történetvezetése, humora és karakterábrázolása remek szórakozásnak bizonyul majd, ugyanakkor rendkívül sokat segít a Mátyás-kori történelmi viszonyok megértésében. Igazi élvezetes ifjúsági regény, ami a felnőtteknek is nagyszerű kikapcsolódást nyújt. Az ilyesmi pedig nagyon ritka…
Szokács Eszter
Mészöly Ágnes: A királyné violája
Abszolút töri-sorozat, Pozsonyi Pagony, 2020
3990 Ft
396 oldal