KÖNYVET KEDVELŐKNEK KÖTELEZŐ!
Ez a mondat áll csupa nagybetűvel a Hagymakontyi küldetés hátoldalán, így azonnal tudtam: nincs mese, ezt a könyvet el kell olvasnom. Gyerekkorom óta egyik kedvenc programom a könyvtárlátogatás, sőt, még strandidőben is a betűket részesítem előnyben – ez a történet pedig épp ilyen: Hagymakontyon szinte mindenki táskájában lapul egy könyv, a sziget partján pedig nem világítótorony, hanem „világító könyvtorony” áll.
Simon Réka Zsuzsanna tagja a Szépírók Társaságának és az Író Cimboráknak, mesekönyvajánlói, írókkal és illusztrátorokkal készült interjúi pedig a Gyerekkönyvölelőn jelennek meg. 2006 óta ír meséket, és szerez különböző díjakat (Korunk Különdíj, 1993; Benedek Elek Gyermekirodalmi Ösztöndíj, 2008; Aranyvackor Különdíj, 2011; Csukás István-díj, 2016).
A Hagymakontyi küldetés a hetedik önálló kötete, de meséi több antológiában is megjelentek, verseit pedig a Bárka közölte (ITT olvashatók).
Az erdélyi születésű szerző Katalóniában él; a tengerparti hangulat erősen érezhető a Hagymakontyi küldetés helyszínén, valamit korábbi meséin is (például a Kricckracc kapitány és a gránátalmiakon, ahol szintén szerepet kap a hajózás és egy gyermekkönyvtár is, a kötetről Kovács Gergely írt kritikát).
Hagymakonty ugyanis egy félszigetből és néhány szigetből álló világ, amelyekről így mesél a szerző:
„Vacak szigete nem sokban különbözött a királyi birodalom többi szigetétől. Egyik oldalát cikcakkos sziklaszirt szegélyezte, másik oldalán magas pálmafák álltak. […] A sziget közepén fehérre meszelt házak, mellettük keskeny kis utcák kanyarogtak. Itt-ott szökőkutas, olajfás terek törték meg a kanyargó utcák sorát.”
Egyébként nem traktálja hosszas leírásokkal ifjú olvasóit Simon Réka Zsuzsanna, a hangsúly a cselekményen és a könyvek szeretetén van.
Izgalmas, meglepő fordulatokkal teli nyomozás tárul elénk
Hagymakonty közkedvelt írója, Szirti Jakab eltűnik, a világító könyvtoronyban őrzött könyveket pedig rejtélyes idegenek lovasítják meg. A király és a hadsereg szabadságon van, így az éppen kötelező továbbképzésükön részt vevő udvari bolondokra hárul a bűncselekmény felderítése.
Meglehetősen komikus az első fejezet azon jelenete, ahogy a Bolondérium tagjai a bűntény nyomába erednek. Párbeszédeik a színpadi komédiákat idézik:
„– Hé, hééé! – lóbálta a karját a társai felé.
– Mi van már megint? – suttogta Zápor.
– Gyertek ide! – sürgette őket Filkó.
Zápor és Sipka ráérősen feltápászkodott.
– Nézzétek! – mutatott a kikötő felé Filkó.
– Mit nézzünk? – dörzsölte a szemét Sipka.
– Nincs itt a szemüvegem – tapogatta a fejét Zápor.
– Nem is hordasz szemüveget! – csodálkozott Filkó.
– Nem? – csodálkozott Zápor.”
Hamarosan kiderül, hogy az idegenek valójában egyáltalán nem azok
A világító könyvtorony temérdek könyvét épp a fő udvari bolond, Tüske irányítása alatt pakolják a Töpörtyű fedélzetére, ugyanis a gonosz Gyapjasgyík ezt kérte válságdíjként az általa fogva tartott íróért cserébe. A bolondok, Zápor, a helyettes, valamint Filkó és Sipka tanoncok nem sokat teketóriáznak, amint álmatlanul töltött éjjelükön megpillantják, hogy valami szokatlan történik a toronynál, szinte azonnal (egy gyors öltözködés után: „Át kéne öltöznünk. Pizsamában mégsem mehetek”) kézbe veszik az ügyet. Vagy legalábbis megpróbálják, ám hamarosan fogolyként térnek magukhoz a hajón.
Említésre érdemes a szereplők és helyszínek frappáns elnevezése is. A birodalom uralkodója például II. Pergamen Fülöp, a főkönyvtáros Ékezet, míg a tengerészek közt találunk egy Stan- és Pan-szerű párost, Sajt és Izom személyében, egy másik matrózt pedig Algának hívnak.
A birodalom nevét a sárkánykonty nevű virág ihlette, kis átszabás után így lett belőle Hagymakonty, a kötet utolsó harmadában látható kétoldalas térképen láthatjuk a hozzá tartozó hat kisebb-nagyobb sziget megnevezését is: Bélabú, Vacak, Zúgazég, Szösz, Kapor és Pátosz.
A kapor, a sajt és a hagyma megjelenése a nevekben nem véletlen, a kötetben igen fontos szerepet kapnak az ételek, illetve maga az étkezés. A hagymakontyiak számára ez majdnem olyan fontos, mint maguk a könyvek, így sorra ínycsiklandó fogások bukkannak fel a fejezetekben. Sőt, a 24-ből kettő ezzel kapcsolatos címet is kapott: a 8. fejezet a Közös reggeli, a 24. pedig a Csak az a megszokott hagymakontyi reggeli címet viseli (ráadásként a 2. fejezet címe a hajó neve, amely történetesen Töpörtyű).
A hajóra potyautasként érkező Klára királylány az egyik jelenetben felismeri nagyapja főztjét:
„Jaj, ezek a káposztatöltelékek olyan kis tömöttek, mint amilyeneket a nagypapám szokott készíteni!”
Izom és Alga a rettegett Gyapjasgyíkkal való első túsztárgyalásra érve Matild nénivel találja szembe magát, aki így fogadja őket:
„Épp jókor érkeztetek, kedveskéim! Sül a palacsinta.”
Bent az asztalnál pedig „három nagydarab férfi gyűrte magába a lekváros palacsintát.”
Fülöp királyról is kiderül, hogy „szeretett a konyhában sertepertélni”, de nemcsak főzőversenyeken indul (természetesen álruhában), hanem hol mosogat, hol krumplit pucol. A várbéli reggeli alkalmával „Karakán Bibic költőnő Ejhaj, tükörtojás című költeményét” idézve így nyilatkozik erről Ékezet:
„Akkor simul jobban a lélek, ha a konyha tele van!”
Ékezet a kaland során több magasröptű bölcsességgel gazdagítja a csapatot, melyek kivétel nélkül izgalmas nevű fiktív szerzők mókás című alkotásai
Egy alkalommal Görömi Zsiga Ajtófélfa című versének gondolatával igyekszik vigasztalni a királyt:
„Előbb vagy utóbb egyszer mindenki cudarul nekimegy egy ajtófélfának.”
A mellékszereplők többsége karakteres figura: Ékezetnek mindenre van egy idézete, a bolondtanonc Filkó állandó kotnyeleskedésével megy a többiek agyára, Alga matróz pedig egy „két lábon járó hajózási szakszótár” a többiek szerint.
„Míg a portolánt olvasgatták, és a rottáról beszélgettek, nem kóstolgatták egymást”.
Vagy „[ha] egy fregatton vagy egy ballingeren hoz minket össze a sors, másképp üdvözöltük volna egymást” – mondja Alga, de nem gond, ha nem ismerjük e kifejezések pontos jelentését, hiszen a zsargon csak a személyleírásban játszik szerepet.
A kiadói ajánlások hol az ifjúsági irodalom, hol a hat–tíz éveseknek szóló könyvek csoportjában tüntetik fel a kötetet, és bár valójában felső korhatár nincs, sok olyan közmondás és szóvicc szerepel benne, amelyek főként a nagyobbak számára élvezhetők. A szólásmondások többnyire Zápor száját hagyják el, és Filkó az, aki rendszerint nem érti:
„– Bolond ütközik kétszer egy kőbe – intette Zápor.
– Azt akarod mondani, hogy ugorjak neki még egyszer? – értetlenkedett Filkó.”
A kellemesen nagy méretű betűk és Mészely Ilka néhány oldalanként megjelenő színes illusztrációi a kezdő olvasók számára is vonzóvá teszik a könyvet
Mészely Ilka szintén erdélyi származású, textiltervezőként végzett a MOME-n, miközben a grafika is közel áll hozzá. Többek között Adamik Zsolt, Berg Judit és Vadadi Adrienn műveihez készített képeket, a Hagymakontyi küldetés a tizenkilencedik munkája (alkotásai ITT nézhetők meg).
Pasztellszínekben pompázó vidám rajzai első ránézésre egyszerűnek tűnnek, valójában azonban igen részletgazdagok, kiváltképp a szereplők ruhái.
Kedvencünk Matild néni, Ilka a hóna alá csapott kakassal és a cicafejes mamuszba bújt álruhás király, de remekül böngészhető a turistahajó utasait ábrázoló egész oldalas kép és a már említett térkép is. Az apró rajzok szintén találók: ahol a szövegben arról esik szó, hogy Jakab sosem szerette a halat, az oldal alján egy morcos uszonyos néz vissza ránk rosszallón.
Sajnos sem a hagymakontyiak által nagy becsben tartott Szirti Jakab Bajuszköd című művéből, sem az ezzel szöges ellentétben álló Bors és kecskéből nem idéz a főkönyvtáros, bár ez utóbbiról néhány véleményt olvashatunk:
„Nem mondom, hogy minden mondata fáj, de ez a legjobb agyborzoló, amit valaha hallottam!”
„Hát milyen képi világ ez?”
„Nekem előbb-utóbb migrénem lesz, ha sokáig kell még hallgatnom. Ezzel kínozni lehet.”
Ezek alapján talán így jártunk jobban.
A kaland végkifejletével kapcsolatban nem árulnék el részleteket, ám annyit igen, hogy természetesen helyreáll az „irodalmi világbéke”, ahogy Filkó fogalmaz: a hagymakontyiaknak nem kell kedvenceik helyett silány stilisztikai és helyesírási minőségű könyvre fanyalodniuk, és mindenki elnyeri méltó büntetését, amiről rövid epilógus tudósít.
Pataki Mónika Lilla
A szerző Ahány király, annyi mese című könyvéről készült Meseterasz-adásunkat ITT nézheted meg, ITT pedig egy vele készült korábbi interjúnkat olvashatjátok el, és érdemes a spanyolországi gyerekkönyvekről írt ajánlóját is elolvasni ITT
Simon Réka Zsuzsanna: Hagymakontyi küldetés
Illusztrátor: Mészely Ilka
Lampion Könyvek, 2022
195 oldal
3599 Ft