A leírt karakterek száma és sokrétű tevékenysége alapján a tavalyi év valószínűleg emlékezetes marad Miklya Luzsányi Mónikának. Egyházi hetilapban és internetes női magazinban publikál, alsó tagozatos szöveggyűjtemény-sorozatot szerkeszt, továbbképzéseket tart, interjúkat ad. Gyerekirodalmi portfólióját a fiatal felnőtteknek szóló spirituális disztópiával, az Étienne-nel (ajánlónk ITT) bővítette, és mintegy ráadásként az Abszolút töri-sorozat hetedik darabjaként megjelent a II. Lajos korában játszódó ifjúsági regénye is. (Magáról a sorozatról tanulmányt közöltünk, olvasható ITT és a kötetekről is írtunk, a cikkek ITT.)
A kamasz király udvarában hirtelen felütéssel indul, elkerülve a részletes bevezetést, ahogyan az internetes sorozatnézésnél át lehet ugrani az állandó képsorokból álló bevezető főcímet. A sportos, nyughatatlan, kalandvágyó Cseresznyés Zsófi „villámló szemekkel… átmegy Sárkány Zsófiba” (6), akinek elege lesz a családjából, és A néma táltosból már ismerős Imit ráveszi, hogy együtt menjenek vissza a múltba a platánfa gyökérrendszere segítségével.
A budai Vitéz János Gimnázium tanulóinak időutazásaira épített sorozat dramaturgiai válaszúthoz ért. Eldőlhet, hogy a különböző népszerű ifjúsági írók összekapcsolódó történetei belekerülnek-e egy ellentmondásokkal teli időspirálba, amelyből csak nehezen megmagyarázható huszárvágással lehet kikeveredni, vagy az előrelátó kiadói szervezés és a szerzői tudatosság inkább az olvasótábor által elfogadható cselekménnyel folytatja, visszaküldve a történelem sorsfordulóihoz a már tapasztalt osztálytársakat is. A korábbi regényekben elrejtett szálak összeérnek, hogy segítsék a gyerekeket. A következő regények esetén azonban kérdéses, hogy mennyire olvashatók független alkotásokként az egyes könyvek, illetve mennyire kell bennfentes olvasóvá válni ahhoz, hogy valaki értse az utalásokat.
A büfés Tempi Bori néni kimarad ugyan a kalandokból, de legalább újra kiderül, hogy a hetedikesek felnőtt nélkül is feltalálják magukat. Annyira otthonosan mozognak már a gyökérteremben, hogy a nyelvi korlátokat legyőző amulett nélkül nem is indulnak el. Miklya Luzsányi Mónika lendületes indításában nem fecsérel mondatokat és időt a gyakorlatias magyarázatokra, amelyeket az olvasók úgyis ismernek. Cserébe elvárja, hogy már beavatottként vegyék kézbe az új regényt, esetleg utólag pótolják a szükséges ismereteket. A Pagony Kiadó részéről fontos elvi döntés lehetett, hogy egyébként sem terhelik túl a történelmi ismereteket közlő ifjúsági kalandregényeket elméleti anyaggal.
A pillangóeffektust említik ugyan az időutazók, és többnyire óvatosan avatkoznak bele a történelmi eseményekbe, de éppen A kamasz király példázza a sors elkerülhetetlenségét.
A mohácsi csatáig hátralévő öt év akkor sem lenne elég rendbe hozni az országot, ha valami csoda történne.
1521-be visszakerülve Zsófi és Imi hiába szembesül azzal, hogy a jelképes nemzeti sorscsapás előtt tehetnének valamit a megelőzése érdekében. Sikerül is meggyőzni a bölcs udvari embereket és a szerelmét féltő királynét, hogy gyűjtsenek támogatókat és pénzt. A jelenbe visszakerülve viszont rádöbbennek, hogy a múltat nem tudták megváltoztatni. (Egy történelmi regény esetében nem spoiler, ha eláruljuk, amit mindenki tanul az iskolában.) A beavatkozás felelősségét nem kell a két gyereknek magára vállalnia, ugyanis kiderül, hogy a harmincnégy évvel korábban, 1487-ben játszódó A királyné violájából (ajánlónk a kötetről ITT) megismert Hippolit érsek hét bölcs férfiúra bízta, hogy figyeljék a jövőből érkező hírnököket, ráadásul az udvari tudósok maguktól is megjósolják a mohácsi vész pontos dátumát. Az időutazást tényként elfogadó Melchior és Menyhárt mesterek meglepően friss hozzáállásának köszönhetően Zsófi elkerüli a boszorkányság vádját és a megégetést. Egyenesen örömmel fogadják Zsófi érkezését, kihasználva az alkalmat, hogy kifaggassák a jövőről, és terveket készíthessenek.
Az Abszolút töri egyik nagy erénye, hogy a múltbeli állapotokról írva nem ragad le az elmaradottság és korlátoltság közhelyénél, hanem a korabeli szokásokat egyszerre értelmezi a saját helyi értékükön és a huszonegyedik századi gyerekek szemszögéből,
akik már tisztában vannak azzal, hogy a régmúlt ugyanolyan élhető volt, mint a mi jelenünk. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy a felnőtt szerzők az elmúlt évezredben voltak annyi idősek, mint a regényeik főszereplői. Ez manapság majdnem akkora távolság, mintha több évszázadnyit ugranánk vissza az időben.
Az idősíkok szembesítése közben a különböző készségekre támaszkodva hozza ki mindenki magából a legjobbat.
A nemi sztereotípiákat meghazudtolva Imi visszafogott elméleti ember, míg Zsófi proaktív.
Bár Imi keveredik a Toldi estéjéből megismert kötekedő apródok közé, Zsófi kapja meg a lehetőséget, hogy az Egri csillagokban is szereplő, de itt még ifjú Török Bálint oldalán a lovagi gyakorlatokban fejlessze magát. A címbeli Lajos királyt megelőzve a későbbi „rab oroszlán” alakja domborodik ki plasztikusabban, bár mindketten árnyalt, a környezetük és életkoruk miatt még képlékeny személyiségként lépnek elénk. Lajost könnyelmű, léha, heves természetű fiatalnak mutatja a szöveg, akinek nincs sok mozgástere a Mátyás óta kiürült kincstár miatt. Viszont őszintén és hűségesen szerelmes, bátor és délceg, mintha az ő arcképét a halála után ötévente megfestető Habsburg Mária szemével látnánk. Inkább Török Bálinthoz kerülünk közelebb, aki vagyona, hatalma, testi ereje és szellemi frissessége biztos tudatában gyakorolja az irányítást. A Gárdonyi regényéből is megismert nagyvonalúságával felismeri Zsófi ügyességét, akárcsak Bornemissza Gergelyét, és a kamaszlánynál sem zavarja, hogy nem illik az apródok közé. Egy hirtelen ötlettel „fiúsítja”, hogy együtt gyakoroljanak.
Az Egri csillagok első fejezeteinek szereplői közül többen is szóba kerülnek. Szapolyai János ugyan már éppen nem él Gárdonyinál, de itt még ellenszenves intrikusként virul és áskálódik, akárcsak Brandenburgi György, aki anyagi függésben tartja a törvényes királyt. Miklya Luzsányi Mónika többször utal a klasszikus regényre, utószavában pedig személyes élménnyel indokolja, miért választotta ezt a korszakot. Kiemeli azt is, hogy „majd’ minden bekezdésnek van valamilyen történeti forrásalapja, és majd’ minden történeti személy valós” (332). Az apródok kötekedéséhez képest a budai németellenes pogrom hangulata nemcsak ijesztő, hanem a jelenkori idegenellenességet is idézi. A XXI. és a XVI. századi gyerekek között viszont az azonos érdeklődés biztos kapcsolódási pont. Imi és a templomi kórus muzsikusa is megtalálja a közös hangot.
A kamasz király udvarában a történelmi hűség mellett lélektani hitelességével is hat.
Ahogy a többi könyvben, itt sem hősies pózokba merevített, elérhetetlen alakok, hanem emberléptékű, sőt egyenesen meggondolatlan, önmagukat és boldogságukat is kereső fiatalok a szereplők. A sorozat célkitűzéseinek megfelelően az életmód, a közvetlen emberei környezet bemutatása kerül előtérbe. Szinte eszményinek tűnik a jelenből a Duna kristálytiszta vize, amikor Zsófi a búvárruhájában beleveti magát, hogy aztán békává változott boszorkánynak bélyegezzék. Sajnos az emberi elme korlátai is kortalanul jelen vannak.
A személyesség nem tereli el a biztos kezű szerző figyelmét a kalandos cselekményszövés mögött álló tanító szándékról. Inkább a kutatás iránti elkötelezettség biztosítja a körültekintő megvalósítást.
Így kapunk egy újabb többrétegű abszolút töris regényt, amelyben a történelmi katasztrófa előzményeit nemcsak kamaszok szemszögéből látjuk, hanem a történelemkönyvek szereplői is tizenévesekként bohóckodnak, kötekednek, enyelegnek, vagy éppen edzenek.
Hallunk üres kincstárról, a határokat fenyegető törökről, az autonóm királyságot veszélyeztető németről, idegengyűlöletről, babonaságról és meglepő módon nyitott okkultizmusról, vagyis többnyire a mai körülményeknek megfeleltethető helyzetről.
Az ifjúsági regénysorozatokra lehet hosszú távú kiadói befektetésként tekinteni, amelyek siker esetén évekre biztosítják az új vásárlókat, ráadásul a gyűjtők szívesen sorakoztatják fel polcukon a Bernát Barbara képeivel illusztrált változatos színű, egységes dizájnnal készült köteteket. Az eredetileg tervezett tizenkét történet azonban komoly kihívás, hiszen mindegyiket más népszerű ifjúsági szerző alkotja meg, tartva magát az alapelvekhez és a már megjelent kötetek cselekményéhez. Az Abszolút töri azért különleges sorozat, mert nem ugyanaz a szerző, hanem többen állítják össze az elemeit, együtt biztosítva az otthonosság érzetét, amelyhez vissza-visszatérhetnek a márkahű olvasók. Eközben esetleg találkoznak azokkal az ifjúsági írókkal is, akiket a sorozat nélkül talán nem is ismernének.
Kovács Gergely
Miklya Luzsányi Mónika: A kamasz király udvarában
Pagony Kiadó, Abszolút töri, 2022
343 oldal
4790 Ft