Vissza
  • 2021.03.17
  • Veress Gyöngyi

Azt hiszem, ezt nevezhetjük „win-win”-helyzetnek

A Könyvmecénás-projektről és a legfrissebb kiadványról Csányi Dórát, a program megálmodóját, a Csimota Könyvkiadó főszerkesztőjét kérdezte Veress Gyöngyi.

A tudományos vagy kulturális projektek közösségi finanszírozású megvalósítása világszerte mind népszerűbb gyakorlat. Nálunk, a magyar könyvpiacon a Csimota Könyvkiadó által indított Könyvmecénás könyvtámogatói program egyedülálló jelenség, évente egy-két kiadvány jelenik meg ennek köszönhetően. A Móra gondozásában 2020 tavaszán adták ki az Amikor a kukák világgá mentek című gazdag antológiát, zöldmese-könyvet (ITT írtunk róla) – ez is a Könyvmecénás-program keretén belül jelenhetett meg.

Az Alvó nő rókával egy Papírszínház-mese. A Könyvmecénás-program legújabb, 2021 márciusában megjelenő kiadványát Maros Krisztina álmodta meg, és Berény Róbert-festmények ihlették (Alvó nő rókával, Csellózó nő). Maros Krisztinával már többször dolgoztatok együtt. De hogyan esett a választás Berény Róbertre: a szerző-illusztrátor választotta ki ezt a csodás, XX. századi festőt a mese kiindulási pontjául?

Alvó nő rókával-03

A Papírszínház-kiadványok között van egy olyan sorozatunk, amely képzőművészek munkáit dolgozza fel (Franz Marcét, Leonardo da Vinciét, Kacusika Hokuszaiét, François Pomponét, és szerepel itt egy egyiptomi szobor is). Ezekben a mesékben egy híres mű alapján születik meg a történet, és az illusztrátor igyekszik az eredeti festmény vagy szobor hangulatát, technikáját maga is megvalósítani a Papírszínházban.

Szerettük volna, ha végre egy magyar művész alkotása is láthatóvá válhatna ilyen módon.

Maros Krisztina több nevet is javasolt, amit azután kedvencekre szűkítettünk, megbeszéltük, hogy vajon milyen narratív lehetőségeket rejtenek a képek magukban, és a végső döntésben nagyon praktikus szerzői jogi szempontok is közrejátszottak, például: melyik kép hozzáférhető. De Berény művei számomra abszolút kedvencek, az én listámon egyébként is ő volt az első helyen.

A Virág Judit Galéria tulajdonában van az Alvó nő rókával című Berény Róbert-kép – ők a kezdetektől nyitott voltak a kollaborációra?

Igen. Miután a szerzői jogi kérdéseket tisztáztuk a Hungarttal, és megkaptuk a reprodukcióhoz szükséges jogokat, utána vettük fel a kapcsolatot a Virág Judit Galériával, ők pedig rendelkezésünkre bocsátották a kép fotóanyagát. Jó lett volna, ha a galériában akár egy bemutató is megvalósulhatott volna, de sajnos a járvány minden ilyen elképzelésünket felülírta. Talán egyszer pótolhatjuk…

Az olvasható az Alvó nő rókával leírása mellett: „Aki igényli, annak papírkeretet biztosítunk a meséhez.” Ez mit jelent egész pontosan?

Ahhoz, hogy Papírszínház-mesét elő lehessen adni, szükséges egy fakeret, amelybe a lapokat illesztjük. A Mecénás-program keretében viszont vannak olyan támogatók, akiknek ilyen keret nem áll rendelkezésükre, mivel még sosem használták ezt a technikát. Ezért egy olyan papírkeretet is adunk a meséhez, amelynek segítségével a felolvasás közel azonos módon történhet, mint a fakerettel. A papírkeret persze nem olyan tartós és szép, de kezdő Papírszínház-felhasználóknak tökéletes megoldás.

Alvó nő rókával-01

A gyerekirodalmat közelebbről követők jól ismerik Révész Emese művészettörténészt, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docensét, aki segít nektek ennek a kiadványnak a megjelenésében. Lesz-e folytatása ennek az együttműködésnek?

Emese munkáját és a gyerekkönyv-illusztrációk terén végzett nagyon fontos szerepét a legnagyobb tisztelettel követjük már évek óta. Ezért amikor a kézirat abba a fázisába ért, hogy a mese végére egy kis elemző, ismertető összeállításon kezdtünk gondolkodni, fel sem merült, hogy valaki mást kérjünk meg erre. A sorozat eddigi részeiben is lehet olvasni a kiválasztott művészről, a műről magáról és persze annak feldolgozásáról. Fontosnak érezzük, hogy egy kicsit a gyerekeket is bevezessük a művészettörténet kiemelkedő pillanataiba.

A sorozatnak biztosan lesz folytatása (Edward Munch, A sikoly), és szeretném, ha magyar folytatása is volna, hiszen vannak még kedvencek mindenki tarsolyában, és igen, Révész Emesére számítunk a jövőben is.

Ezekben a hetekben egy érzékeny témát – a bevándorlást, az emberi jogok kérdéskörét – érintő kiadvány mecenatúrájához adakozhattunk. A szerző Jean Ziegler, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának szakértője. A Leszbosz, Európa szégyene című könyv Piróth Attila fordításában jelenik majd meg. Milyen típusú könyvek közösségi mecenatúrája várható a későbbiekben? Ki dönti el, hogy milyen témák következzenek, és melyik korosztály legyen a befogadó célcsoport?

Alvó nő rókával-01

A Könyvmecénás-programba minden olyan könyv bekerülhet, melynek már létezik kiadója, amely garantálni tudja a könyv megjelenését és későbbi forgalmazását, ez a legelső „technikai” feltétel, tehát magánkiadásokkal nem tudunk foglalkozni. Ami a témaválasztást illeti, tapasztalataink azt mutatják, hogy olyan könyveket érdemes ezen a felületen felajánlani támogatásra, melyek nagyobb lélegzetű, átfogóbb művek, antológiák, üzenetük és hatásuk fontos, és/vagy ajándékként is használható. A mostani könyv esetében nyilvánvalóan a téma fontossága miatt mondtunk igent a megkeresésre. Végül pedig, ami a korosztályt illeti, itt nincs semmilyen korlátozó vagy egyéb szempont, ez a felület egyaránt lehetőséget nyújt felnőtt- és gyerekkönyveknek is. Az, hogy milyen további kiadványok kerülnek fel az oldalra, a minket megkereső kiadóktól függ, de egyelőre nehezen látunk pár hónapnál előrébb.

„A Könyvmecénás célja, hogy értékteremtő könyvek megjelenését támogassa. Az oldalon bemutatott könyveknek támogatókat keresnek. A mecénások előre, még a nyomdába adás előtt megvásárolják a kiadványt legalább egy példányban, így a nevük bekerül a könyv támogatói oldalára, és mecénások lesznek” – olvasható a honlapon. Milyen a mecénások által támogatott könyvek utóélete? A kiadványt támogatók elsőként kapják kézhez az adott könyvet, amely a későbbiekben a piacon is elérhető, megvásárolható, és rendszerint sikeresnek bizonyul. Pontos előrejelző a mecénások száma egy-egy könyv sikerességét illetően?

„A program kiváló alkalom a kiadók számára, hogy már a könyvek megjelenése előtt beharangozzák a műveket, s a figyelmet rájuk irányítsák. Szerintem ez fontos lehetőség, hiszen annyi új cím kerül folyamatosan a forgalomba, hogy mindig fejtörést jelent, vajon milyen eszközökkel lehet egy-egy kötetre felhívni a vásárlók vagy akár a sajtó figyelmét.

A támogatók számából csak részben következtethetünk a későbbi forgalmi adatokra. Ebből a szempontból például a Papírszínház kicsit más, de a hagyományos könyveknél nyugodtan mondhatjuk, hogy a mecénások száma előrevetíti a várható sikert.

Alvó nő rókával-02

Milyenek voltak a kezdetek? Hogyan fogadta az olvasóközönség, illetve a szakma a legelső Könyvmecénás-felhívást 2014-ben? Változott-e azóta az olvasói hozzáállás, a finanszírozási kedv a programot illetően?

Jóllehet, a mecenatúra intézménye végigkíséri a művészet egész történetét, mára leginkább csak a képzőművészettel kapcsolatban jut eszünkbe, holott ennek az irodalomban is évszázados hagyományai voltak. Ezért kezdetben nehéz volt megértetni a program lényegét, hiszen úgy tűnt, hogy valami teljesen újat, szokatlant szerettünk volna bevezetni. Gyakran még ma is nehezen értik meg akár a kiadók, akár a vevők (a potenciális mecénások), hogy miért is izgalmas és jó ez nekik. Egy kiadó szerkesztőjeként erre azt tudom mondani, hogy minden olyan pluszfelületnek, amely egy könyvvel foglalkozik, csak örülni lehet, hiszen ez nagyobb láthatóságot biztosít számunkra. Valamint a támogatásoknak köszönhetően a kiadók még a nyomdába adás előtt megkapják a könyvek árát. Mecénásként pedig büszke lehetek arra, hogy a lehetőségeimhez mérten olyan kiadványokat tudok támogatni, amelyekben hiszek, és még arra is lehetőséget kapok, hogy a nevem vagy annak a személynek a neve, akit ezzel a gesztussal szeretnék megajándékozni, támogatóként bekerüljön a könyvbe. Azt hiszem, ezt nevezhetjük „win-win”-helyzetnek.

 Veress Gyöngyi

további Interjúk

Miért olyan fontos a jó gyerekszínház?

Sorozatunk negyedik részében Varsányi Péter szabadúszó rendező válaszait olvashatjátok.

Tovább
Miért olyan fontos a jó gyerekszínház?

Sorozatunk harmadik részében Tasnádi István válaszait olvashatjátok.

Tovább
„Csak mi, felnőttek tudjuk kitakarni az egyre növekvő árnyakat az égboltról”

Szabó Imola Juliannát kérdeztük legújabb, Holtak aranya, holdak ezüstje című kötetéről.

Tovább