„ (…) kölcsönhatásban lenni a kortárs vizualitással”
Különleges vizuális műhelyen vett részt az IGYIC csapata néhány külsős meghívottjával együtt a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
A workshop helyszíne a Négyszer szép – Válogatás a visegrádi országok legszebb kortárs illusztrált gyerekkönyveiből című időszakos tárlat volt, amelyet a PIM első emeletén rendeztek a négy ország legszebb, illusztrált kortárs gyerekkönyveiből. A több mint száz – kortárs cseh, lengyel, magyar és szlovák – illusztrált könyv jelentős részét lapozható formában, egy részüket pedig vitrin mögött szemlélhette meg a közönség. A kiállítás anyagát brosúrákkal, illetve plakátokkal bővítették a szervezők.
Országonként két-két progresszív könyvkiadó küldött könyveket a tárlathoz: Csehországból a Baobab és a Běžíliška, Lengyelországból a Dwie siostry és a Wytwórnia, Magyarországról a Csimota és a Pagony, Szlovákiából az Egreš és a Monokel kiadók könyvei szerepeltek a bemutatón.
(Ha rákattintotok a képre, újabb fotókat láthattok)
Ebben a kivételes és inspiráló környezetben tartotta meg Révész Emese művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem adjunktusa vizuális műhelyét (az IGYIC belső képzésének keretén belül), amelynek célja elsősorban a vizuális nyelvben való alaposabb elmélyülés, az illusztrált könyveket illető kritikai iránymutatás volt. A MeseCentrumon publikált cikkek, recenziók megírásakor a szöveget kísérő illusztrációk kritikai megközelítésében volt hivatott segíteni Révész Emese szempontsora. Iránymutatása tágabb értelemben a „fogyasztó”, az olvasó szépérzékét csiszolva magát a befogadást támogatja.
Milyen a szép könyv?
A szép gyerekkönyv legyen progresszív és illusztrált. Természetesen nem mindegy, hogy milyen illusztráció kíséri a szöveget: az adott illusztráció annál jobb, minél több ponton kapcsolódik a képzőművészeti trendekkel.
Révész Emese három illusztrált könyvtípust említett:
– a pusztító (értsd: esztétikailag silány, nulla értékhordozó)
– a „nem árt, de nem izgalmas” kategóriába tartozó
– a nagyon szép (értsd: inspiráló, a határtalanságot bemutató)
Sajnos ez utóbbiból van a legkevesebb.
A szép könyv olyan könyvtárgy, amelynek célja kölcsönhatásban lenni a kortárs vizualitással.
A szakma helyzete
Révész Emese a hazai illusztrációs képzés helyzetére is kitért: a MOMÉ-n idén indult ilyen jellegű képzés, illetve ezzel párhuzamosan akadnak rajziskolák, ahol tervezett grafikát és alkalmazott grafikát oktatnak. Ugyanakkor nem segíti az ügyet, hogy a magyar attitűd az alkalmazott művészethez hagyományosan negatív, a képgrafikus egyfajta degradáló jelentéstartalommal bírt és bír, noha autonóm önkifejező művészeti ág. A könyv önálló műtárgy, közös célunk tehát visszahelyezni az őt megillető helyre.
A Kádár-korszakban, a hatvanas-hetvenes években magas szintre fejlődött ez a terület, bár jellemzően a rendszeren kívül maradottak voltak önállóbbak és kreatívabbak.
(Újabb képekért nyisd meg a képgalériát!)
Vásárok, fesztiválok
A nemzetközi könyvvásárokat illetően két iskolát különböztetünk meg: a könyvcentrikus eseményeket, mint a Bolognai Nemzetközi Illusztrációs Kiállítás és Gyermekkönyvvásár vagy az Ifjúsági Könyvszalon Montreuil-ben (Párizs). Itt a könyvek önálló műtárgyakként funkcionálnak. A másik trend esetében az illusztrációk a falakon, kinagyítva tekinthetők meg önálló művészeti alkotásként: ezt az iskolát képviseli a Pozsonyi Nemzetközi Biennálé, a BIB.
Kritikai szempontok
Egy könyvtárgy elemzésekor a méret, a borító (mely a plakáttal egyenértékű művészeti alkotásnak tekintendő!), a kötés, a papír típusa, a belső borító, a tipográfia, a szövegtükör számbavétele és kiértékelése kivétel nélkül fontos szempont. Az illusztrált könyv vizuális egység, az összhatást a részletek együttese adja.
Mai trendek
A mai könyvpiacra jellemző az eklektika: kevert vizualitás dominálja a könyvtárgyakat. Különböző művészeti technikák párhuzamos alkalmazása jellemző (például fotó, nyomat, kollázs, grafika), ez a trend a tipográfiára is vonatkozik. Továbbá: a manuális, illetve a gépi technikák keverése is gyakori. A művészkönyvek, „könyvköltemények”, a silent book térhódítása egyre szembetűnőbb, ami örvendetes.
(Kattints a képgaléria megnyitásához a fotóra!)
Nemzeti sajátosságok
Itt azonban különbséget kell tenni az egyes országok között: a magyar piacra kevésbé jellemző a szövegnélküliség (elszórtan találkozhatunk a jelenséggel: például a Csimotánál a Design-könyvek sorozat esetében, vagy csodás példa a műfajra Bányai István Zoom, illetve Re-Zoom című könyvtárgya, utóbbi sajnos Angliában került kiadásra, a Libristo közvetítésével megrendelhető).
A Négyszer szép tárlaton a magyarokat képviselő Pagony és Csimota mellett még a Vivandra, a Kolibri, a Cerkabella, a General Press Kiadó Irkafirka-sorozata emelhető ki, igaz, ezek egy része eredetileg nem magyarul jelent meg, tehát itthon még van hová fejlődni a szépkönyv-ügyben.
Révész Emese szerint ezt a távolságtartást elsősorban az magyarázza, hogy a magyar olvasók nehezebben nyúlnak egy silent bookhoz, mintha értéktelennek tartanák a kevés szövegű vagy teljesen szövegmentes képkönyveket, holott megvan a létjogosultságuk: többek között a vizuális fejlesztést, a történetmesélést (storytelling), szempontváltást segítik.
Szintén tipikus jelenség a magyar könyvek esetében, hogy szervesen elválasztódik a kép a szövegtől, kevésbé nyitott a játékra, a szövegtördelés többnyire óvatosan kikerüli az illusztrációt – és fordítva. Maguk a könyvformátumok is viszonylag kicsik, pedig a méret is fontos szempont egy vizuálisan kiemelkedő könyv esetében.
Kattints a képre a galéria megnyitásához!
Bátornak kell lenni
A jó illusztráció nem mindig kezd interakciót a szöveggel, feszültség is keletkezhet az írás és a vizuális olvasat között, a jó kép nem szolgálja ki automatikusan a szöveget. Bátornak kell lenni, hogy olyan könyvek is megszülethessenek, amelyek egy nagyon szűk réteget szolgálnak ki, vagy amelyek felnőtt gyűjtők polcaira kerülnek.
„A könyvtárgy legyen szép és igaz. A jó gyerekkönyvet vissza kell helyezni a kortárs művészeti platformra” – hangsúlyozta Révész Emese.
Veress Gyöngyi
Fotók: Bach Máté/IGYIC