186 éve jelent meg a magyar gyerekirodalom egyik legnagyobb hatású műve
Bezerédj Amália Flóri könyve című bölcsességeket, verseket, meséket, ismeretterjesztő szövegeket tartalmazó kiadványa afféle biedermeier Mosó Masa volt, remekül segítette az olvasni, írni tanuló kisiskolásokat.
Bezerédj Amália és férje, Bezerédj István azonban itt nem álltak meg, ők kezdeményezték a szekszárdi óvoda, a tolnai óvóképző megalapítását, harcoltak a tanítóképzés megreformálásáért, sőt, még a női egyenjogúságért is.
A Flóri könyve egyfajta nemzeti olvasókönyv, amit inkább pedagógiai jellegű, művelődéstörténeti munkának kell tartanunk, mintsem szépirodalmi alkotásnak, hatása mégis szinte felmérhetetlen a XIX. századi nemzeti kultúrára.
1926-ig tizenhat kiadása jelent meg. Benedek Elek így vallott róla: „Az első igazi magyar gyermekkönyv, a Flóri könyve… Ennek a könyvecskének lelkéből sarjadzott ki az én gyermek-ifjúsági könyveimnek terebélyes fája.”
De vajon mit tudnunk vele kezdeni 2021-ben?
Nos, a Flóriban megjelenő földrajzi ismeretei értelemszerűen nem lehetnek helyállóak, amikor Bezerédj Amália összeállította a Flóri könyvét, még számos ország nem is létezett, például hol voltunk még akkor a német és az olasz egységtől… Arról nem beszélve, hogy Bezerédj Polinéziát nevezi meg ötödik földrészként, Ausztráliát meg sem említve. Ugyanakkor a könyv megjósolja Buda és Pest egyesülését, amiben persze van logika, mégis úgy cirka negyven évvel vagyunk a két város 1873-as egyesítése előtt.
„A mi jó magyar hazánknak,
Fő-városát Buda-Pestnek
Nevezzük: két várost, mellyek, -
Bár most a Duna választja
Egy lesznek, ha áll majd hídja”
A kötet a Hidján (Szedres-Hidjapuszta) megalapított óvoda-iskola három–kilenc éves gyermekeinek készült, és persze Bezerédj Amália lányának, Flórinak, ugyanakkor más ismeretanyagra van szükségük a három–hat éveseknek, mint a kisiskolásoknak. Azt is hozzá kell tennünk, hogy Magyarországon még az 1950-es évek tanyasi iskoláiban is egyetlen osztályban, egyetlen tanító tanította az elsős és a nyolcadikos diákokat is. És persze egy-egy ország nemzetkarakterológiai kifestője úgymond nem PC, de hát a kétszáz évvel ezelőtti világot nem lehet szembeállítani korunkkal, mert akkor azt is felemlegethetnénk, hogy miért csak lőcsös szekerek zörögtek a poros utakon, miért nem lágy hibrid autók. Bezerédj Amália ezt írta a törökökről:
„Roppant a török császárság,
De erőtlen ez az ország
Mert szép földjét nem míveli
Munkában kedvet nem lel.”
Azt viszont e kötetből tudhattuk meg, hogy a reformkorban is előszeretettel „grafittiztek” a gyerekek. Erre reflektált a Flóri könyvének első felében olvasható rigmus is: „A fiú fúr, faragcsál, sípot furulyát csinál, falakra nem firkál.”
Már az ókorban is voltak falfirkák, csak éppen most senkinek nem jutna eszébe, hogy ez gondot jelenthetett akkor, amikor sokan még csak álmodoztak a Duna-hídról, a tudományos akadémiáról és Nemzeti Múzeumról… Meglepően korszerűek az állatok védelméről szóló passzusok is, hiszen azt se feledjünk, hogy a falusi házak udvarán a XX. század végéig tipikus volt a láncon tartott, unatkozó kutya látványa. Ehhez képest Bezerédj Amália így ír az Apró mondások című fejezetben:
„Ha az állatot kínzod, / rossz szívedett mutatod.”
Az egymásra épülő fejezek megmutatják a gyerekeknek az évszakok, majd a hónapok körforgását, és mint afféle környezetismereti gyorstalpalóban, megismerhetik a legjellegzetesebb foglalkozásokat (csizmadia, lakatos, kalmár, szabó stb.), a háziállatokat (a tehenet, a birkát, a kecskét, a lovat), a madarakat (bagoly, sólyom, sas stb.).
A verseket az teszi izgalmassá, hogy az állatok jórészt egyes szám első számban mutatkoznak be. Bezerédj négysorosokból álló ciklusban mutatja be a fafajtákat, a fűzfát, a jegenyét, a nyírfát, a mogyorót, a bükköt, a gesztenyét, a szilt, a platánt. Érdekes lehet az is, hogy a fafajtákat közel kétszáz éve ugyanúgy hívják, ahogy most. A kötetben imádságokat is olvashatunk, a szerző iskola előtt („Áld meg mai leczkéinket!”) és iskola után („Add, hogy ’a mint jó tanultunk, Otthon is jól meglássék rajtunk”) is javasol egy-egy imát, és persze bibliai utalásokkal is találkozhatunk.
„Dobd vissza kenyérrel, ki kővel megdobott / A szelíd jó Jézus minket így tanított”
Az erkölcsi szólamok megülik a könyvet
A Macskafi című mesében például a megbocsátás fontosságáról olvashatunk, arról, hogy azért, mert egy cica (a kötetben: czicza) megkarmolt minket, még adjunk neki tejet, hiszen mi lenne, ha a szüleink sem adnának többé ételt egy-egy botlásunk után.
A kötetben játékleírásokkal, mesékkel, foglalkoztatókkal, versekkel is találkozhatunk, tehát a Flóri könyve archetípusa az olyan köteteknek, mint a Mosó Masa mosodája, az Ablak-zsiráf vagy éppen a Sicc. (Erről ITT írtunk korábban.)
Ma már elavult, ezt ki kell mondanunk, ugyanakkor ha a XIX. századot szeretnék szemléltetni, jó ajánlat lehet a Bezerédj Amália kötete. A korfestő szavak, atmoszférák megidézik a biedermeier kor varázsát, amikor mindent átjárt az otthonosság, a családi boldogság illúziója, ezek pedig ma is ugyanolyan fontosak a gyerekek számára, mint amilyen fontos volt a Bezerédj Amáliának az 1830-as években.
Poós Zoltán
Bezerédj Amália: Flóri könyve
Heckenast Gusztáv kiadása, 1836
Móra kiadó, 1990 (reprint)
144 oldal
(Csak antikváriumban kapható változó áron)