Tandori Dezső gyermekeknek szóló prózáival foglalkozó írásomban (ITT olvasható) már esett szó arról, hogy az író műveinek egy része a játékosságuk és a tematikájuk (medvék, kismadarak) révén egyszerre olvasható felnőtt-, valamint gyermekirodalomként, vagyis ezek határán egyensúlyoz, és ez adja a létrejött szövegkorpusz unikális jellegét, különlegességét, nagyszerűségét. Egyébként ebből a szempontból ‒ vagyis a gyermekiség szempontjából ‒ rokonság lelhető fel Szép Ernő és Tandori között. Ezért nem csoda, ha az író is különösen nagyra tartotta elődjét. Tandori művészetéről összefoglalva azt mondhatnám, hogy komolyan beszél a gyerekekkel, és gyermeki játékossággal a felnőttekkel.
Tandori híres és sokszor megírt medvéi először egy felnőtteknek szóló verseskötetben bukkantak fel A mennyezet és a padló című könyvben
Ezeknek a szonettformában írt verseknek is a játékosság az alapjuk, ami az elmúlás miatt érzett elégikus hangulattal egészül ki. Itt nyerhetünk először bepillantást Tandori külön univerzumába, ami elképzelt és valóságos lényekből áll, és a költő animizmusának pompás bizonyítéka. A lakás szinte minden tárgya megelevenedik, és beszélni kezd. Ebben egyébként a szerző felesége, Tandori Ágnes is nagy szerepet kapott, és ezt Tandori az írásaiban is hangsúlyozza: mármint azt, hogy ezek a medvék, lények és egyéb tárgyak sokszor a felesége hangján szólalnak meg. A Nagy Kártyabajnokságot is ketten játszották, amiről A mennyezet és a padlóban egy nagyon szép vers szól: gyakorlatilag arra fut ki, hogy minden időpocsékolás az esti játékon, azaz a Nagy Kártyabajnokságon kívül: „Nem itt mutatkozik időhúzás! / Az a pár óra az! […] Tisztálkodás, dolgozás; minden más »jók«; // szó-váltások; újság és hanglemez; / a világ az!… míg végre este lesz, / és »csokraik« át- s átnyújtják a játszók.” Ha már itt tartunk, akkor egy klasszikus költőnk sorai is idekívánkoznak, és rádöbbenünk, hogy ez az életszemlélet milyen közel áll Tandorihoz: „Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, / akarsz-e mindig, mindig játszani […] akarsz-e élni, élni mindörökkön, / játékban élni, mely valóra vált…” (Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?)
Ugyanakkor A mennyezet és a padlóban is megjelenik már Tandori másik fontos témája, az elválás. Ez a medvék esetében azért jelentett problémát, mert nem tudta elképzelni, hogy mi lesz velük, ha ők ‒ tudniillik Tandoriék ‒ már nem lesznek, hiszen a medvék, mivel nem „élőlények”, örökké élnek.
Míg a később érkező madarak szempontjából azért jelentett megoldhatatlan problémát az elmúlás, mert az író, Tandori nem tudta elképzelni, hogyan él majd tovább, ha madarai már nem lesznek. De a pályának e korai szakaszát még „csak” a medvék miatti aggódás jellemezte, ezért kapta a ’77-ben megjelenő, második prózakönyve a Miért élnél örökké? címet. Tandorinak tehát a medvék miatt kellett volna örökké élnie. „Szó lesz azokról is, akik miatt feltétlenül örökre kellene élnem; és ez is aligha lehetséges” ‒ írja első prózakönyvében, a ’77-es „Itt éjszaka koalák járnak”-ban.
Szintén ’77-ben jelent meg Tandori első gyermekverskötete, a Medvék minden mennyiségben, amelyet Hegedűs István illusztrált. Látjuk tehát, hogy ’77-ben a magyar irodalom Tandori által „el lett árasztva” medvékkel, és ez valószínűleg jobbat tett irodalmunknak, mint a létrehozói és olvasói elsőre gondolták volna.
A mai kor, a mai gyermekek számára a játékmedvék és a gombfocizás egy távoli, letűnt időszak relikviái
Hiszen ma már alig-alig játszanak plüssmedvékkel a gyerekek, annyi különféle más figura van, gombfoci meg már az én gyerekkoromban sem igen volt. De Tandori gyerekkorát még mindkét dolog erősen meghatározta, tehát ezeket a tematikákat vállaltan onnan hozta át a felnőttkorába. A Medvék minden mennyiségben bevezető versében a szerző arról vall, hogy hiába lesz felnőtt az ember, játszania akkor is kell: „Ugye, vannak neked is medvéid? / Úgy értem: játszol néha?”
Érdekes ez a bevezető egy gyerekkötet élén, hiszen alapjában véve a felnőtteknek szól: „Úgy értem: ha nagyon fontos vagy, / Akad-e valaki, aki rád szól: / Te főkolompos, lompos Nagy, / Mondd, ugye csak rosszul játszol?”
A kötet egyébként kissé más stílusban kezdődik, mint ami a szerzőt később jellemezte, mintha az Egy talált tárgy megtisztítása című második kötete stílusát próbálná áthelyezni a gyermekirodalomba, és Tandori gyerekverseit elnézve, mindről elmondható, hogy az intellektuális költészet felől érkező intellektuális gyerekversek. De ezeket a rövidebb verseket hamarosan felváltja a jól ismert elégikus hang, ami a Doboz és tulipánt már teljes mértékben jellemzi. Ez a kötet egyik legszebb verse, és egy bonbonosdoboz meg egy tulipán örök, tehát az egyikük halálán túl is tartó barátságáról szól – máris Tandori nagy elmúlás–elválás-témájánál tartunk.
A medvék egyébként a madarak előhírnökei voltak, amennyiben ugyanazt „várták” el Tandoriéktól, amit később a verebek
Hogy legyenek otthon, töltsenek velük minél több időt. Erről a Medvék minden mennyiségben kötet Különcök című verse szól: „Várják, legyünk »külön« sokat, / kerüljük a társaságokat…”
Arra is sok példa akad, hogy a madárság, az emberség és a mackóság összemosódó, összemosható dolgok. Ez bukkan elő például a Főmedvém madárszerepben című versben, amelyben Dömi madárrá változik. De az emberek ‒ vagyis az író és a felesége ‒ is mackóknak titulálják magukat. Tandori a fiúmaci, Minyu, és a felesége a lánymaci: „Minyu: így hozzám szólnak. / Ez rövidítés. A fiú Maci / Lett mackónyelven Minyujaci…”
Hogy a gyermekirodalom és a felnőttirodalom mennyire összefonódik Tandorinál, arra az is jó példa, hogy az Itt éjszaka koalák járnak prózakötet fülszövegére a Medvék minden mennyiségben egyik gyerekverse került: „Ha a városban járkálok, / S medvét vagy ilyesmit látok, / Kire gondolok? Könnyű dolog! / Csak rátok, rátok, rátok.”
A kötetből (Medvék minden mennyiségben) kiderül az is, hogy Tandori harminchat éves volt, amikor ezeket a medveverseket írta: „Most 36 éves vagyok: / A medvékről épp tudhatok. / Ha kevesebbet tudnék, / nyugtalanabbul aludnék.” Itt válnak e költészet fontos elemeivé a koalák, és ennek az a fő oka, hogy a játékmackók ősei, vagyis róluk mintázták őket: „A Kertben tudni szeretnék, / Ki a játékmackók őse. / De valahogy nincs szerencsénk, / Mert: / ő se / meg ő se / meg ő se. // Hanem a koala- / Mackó, vagy kicsoda!”
Tandori legfontosabb témái tehát a mackók voltak, de igazi témája a madarak érkezésekor jött el
A madarak érkezéséről pedig a ’81-ben megjelent és Szabados Árpád által illusztrált gyerekverskötete, a Játékmedvék verébdala tanúskodik. A címadó vers egyébként egy klasszikus darabnak, Apollinaire Mirabeau-hídnak az átirata: „Jön a reggel, fut az éjjel, / a medve felül és vezényel.”
A játékmedvék első igazi verebe itthon című vers szerint egy Flórián nevezetű fióka volt Tandori első verebe, amit elengedtek, miután felnőtt: „A medvék minden jót kívánnak / Szárnyrabocsátott Flóriánnak!”
Flóriánt újabb verebek követték, és erről pedig a Két veréb a háznál szól: „Luca itt él két éve nálunk, / és övé az egész lakásunk. […] Jó lenne elmesélni most, / hogyan is találtuk Milost. / Milos a másik verebünk.”
Érdekes, hogy a kötetben a két megtartott első veréb Luca és Milos néven szerepel, pedig jól tudjuk, hogy a valóságban Szpérónak és Samunak hívták őket: Tandori később ezeken a neveken is szerepelteti ezeket a madarait a műveiben, de akkoriban talán úgy gondolta, ezek a kitalált nevek jobban illenek egy gyerekversbe.
A medvék és a madarak közé hamarosan becsatlakozik egy későbbi kötet lapjain egy kutya is, és lassan teljes lesz a szereplőgárda: „Főmedvém fehér kutyán / lovagol ‒ vagy csak kutyagol?” ‒ olvasható a Főmedvém fehér kutyán című költeményben, vagy a Főmedvém a vár alattban: „Főmedvém a Vár alatt / minden reggel átszalad, / átüget az Alagúton, / hogy fehér kutyája fusson!”
Hogy mit szólhatott a közönség, vagy mit szólhattak az írótársak Tandori medvézéseihez, azt nehéz megmondani. Kálnoky László például több levélverset írt a témában Tandorinak, amelyek első olvasásra kicsit ironikusak lehetnek (Tandorinál például nincs irónia, csak humor), mégis úgy tűnik, mintha megértette volna őket: „Jó volna nem látni többé trolit, buszt, / csak mászni hajlékony fatörzseken, / s mohón rágcsálni az eukaliptuszt. // A járható ösvényt felismerem / már messziről, s száll szívem sóhaja: / Jó írni s élni à la koala.” (T. D.-nek).
A Liget Kiadónál 1988-ban megjelent Játék-történet című könyvében Tandori összefoglalja mindazt, amit nagy témájáról, a játékról és a játszásról gondol
„nekem a JÁTÉKHOZ az élet, a világ mindig csak időhúzás volt […] (A JÁTÉKON KÍVÜL.) De minden játék volt.”
Mielőtt azt hinné az olvasó, hogy Tandori egész életében csak játszott, siessünk leszögezni, hogy nagyon sokat dolgozott, kevés író írt és fordított nála többet.
Érdekes egy pillantást vetni még Tandori Talizmán című nagyszerű versére: „Én a halálos ágyamon, / nem mondanám ezem-azom, / medvéimet szólítanám / mert hiányoznának nagyon” ‒ szól az első strófája. Lehetne akár gyerekvers is, de nem az, nagyon nem az.
Egy másik létösszegző versének, az ötvenöt éves korában írt Madárzsokénak a végén is felbukkannak a medvék és a madarak: „Várnak ránk a lenyergelőben, / Főmedvém megpaskolja hátunk. / Szpéró is a tarkónkra röppen. Ezért érdemes volt kiállnunk.”
A Madárzsoké egy újabb korszak emlékezetes verse, az utazós-lóversenyzősé, ami Tandorit jó ideig beszippantotta, bár nem nagy tétekben játszott, és ahogy ezt az előbbi kifejezés is mutatja, Tandorinak ebben a dologban nem a pénz, hanem a játék volt a lényeg.
Írásomat a Medvék minden mennyiségben című kötet utolsó versének gondolatával zárom, ami a szerző halálával mára szomorú aktualitást nyert…
A Levél című versben ugyanis Tandori egy kérést intéz a vers jövőbeli olvasójához, amiben azt óhajtja, hogy ha ő már nem él, akkor az olvasó érdeklődjön a megfelelő helyen, mi lett a játékmedvéivel: „Érdeklődik, mondom: Ki él / A Mackók közül, akiket / E könyvben megismertem?”
Tényleg, mi lehet velük? – kérdezem én jövőbeli olvasóként.
Remélem, hogy Dömi és társai jó helyen vannak, és megőrződtek az utókor számára valóságos formájukban is, mert az biztos, hogy a könyvek lapjain már örökre ott marad betűkből formált alakjuk.
Acsai Roland
Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben
Illusztrátor: Hegedűs István
Móra Könyvkiadó, 1977
74 oldal
Tandori Dezső: Játékmedvék verébdala
Illusztrátor: Szabados Árpád
Móra Könyvkiadó, 1981
37 oldal
1500 Ft