Tandori írásművészetének megvoltak a fő témái
A medvék, a gombfoci- és kártyabajnokságok, a madarak, majd a madarak elvesztése, aztán a lóversenyek és az utazások.
Az az életforma, amelyet feleségével a medvék és a madarak köré alakítottak ki a nyolcvanas években, komplett magánuniverzumot alkotva, nem véve tudomást az akkori világtörténelmi folyamatokról, a napi politikáról meg még annyira sem. Ezt egyébként nagyon finom lázadásként lehet értelmezni, de nemcsak „politikai”, hanem ennél sokkal tágabb értelemben is: emberkritika és felületességkritika volt ez, Tandori megmutatta általa, milyen az, amikor valaki valóban elmélyed valamiben.
A nyolcvanas években írt könyveiben érződik egyfajta idill, amit a madarak, valamint a feleségével alkotott kettősük működtetett. Ez az idill természetesen nem állandó, ahogyan semmilyen idill sem az, mégis nagyon fontos, ugyanis az idill teremtő erejére világít rá. Ezt az idillt törte meg a madarak elvesztésének időszaka, ami történetesen a ’90-es évekre esett, s az életmű ettől kezdve mindinkább tragikus hangoltságúvá vált, ám nagyon fontos, hogy a játékosságát mindvégig megőrizte.
Tandorinál esetenként nem könnyű szétválasztani, mi gyerek-, és mi felnőttirodalom
Ez egyrészt a már említett játékosság számlájára írható, másrészt a témák miatt van így ‒ itt főleg a játék medvékre és kismadarakra gondolok ‒, amelyekről az ember azt gondolhatná, inkább gyerekirodalmi könyvekben lenne a helyük. Az én véleményem ebben a kérdésben az, hogy Tandori életművét éppen ez teszi különlegessé és kiemelkedővé. Ez a fajta attitűd, ami a gyerekkor és a felnőttkor között egyensúlyoz. Közhelynek számít, hogy a gyerekkori játékosságot nem szabad elveszíteni. Nos, Tandori ezt biztosan megőrizte. A felnőttek számára e játékosság megőrzésében főként saját gyermekeik megszületése segíthet, hiszen velük újra kell élniük a saját gyerekkorukat, újrajátszaniuk a saját játékaikat. Mivel Tandoriéknak nem született gyermekük, az irodalom maradt meg annak a területnek, ahol ezek a szükségszerűnek is nevezhető folyamatok lejátszódnak. A gombfocikönyvei éppúgy lehetnének felnőttkönyvek, ahogyan gyerekkönyvek is, és ez igaz még számtalan művére, például a Móránál 1984-ben megjelent és Szemethy Imre által illusztrált Mesélj rólam, ha tudsz!-ra (de talán még első prózakönyveinek egyikére, az Itt éjszaka koalák járnak címűre is).
Tandori gyerekirodalmi regényeiről összefoglalva elmondható, hogy elsősorban nem történet- és fikcióalapú alkotások
A főszereplők ugyanazok a medvék és madarak, mint a felnőtteknek szánt műveiben, amelyek a valóságban is ott voltak az író körül, és a történeteik valóban megestek velük. Gyakran örökítette meg, hogy egy-egy játék medve hogyan került a házhoz. A Medvetalp és barátai (Móra, 1979) című különlegesen szép gyerekregényében például egy Pogácsás nevezetű medve hozzájuk kerülését, illetve eltűnését írja meg. Az eltűnés, elválás témaköre is jól ismert a Tandori-alkotásokban. A korai prózák gyakori témája volt az egyik madár titokzatos elengedése ‒ ez kerül elő a Madárlátta tollaslabdában is ‒, és ezen keresztül a ma oly divatos pszichológiai fogalom és probléma, az úgynevezett elengedés művészi megformálásával találkozhatunk.
De életre kel ebben a regényben szinte szó szerint minden, ami a lakásban található: szék, futónövény, radír, ceruza… Tandori képzelete az összes tárgyat lélekkel, személyiséggel és történetekkel látta el.
Ebben a meseregényben is tetten érhető Tandori megkerülhetetlen animizmusa, és úgy hiszem, ez egy kardinális fogalom a gyermekirodalmi életművét illetően. Egyébként nekem az illusztráció tekintetében ez a gyerekkönyve a kedvencem, hiszen Szántó Piroska kollázsrajzai díszítik az eredeti kiadást, aki kiváló festőművész és Vas István költő felesége volt. A Medvetalp és barátairól is elmondható, hogy egyszerre klasszikus és nagyon modern.
Tandori felnőtt- és gyermekirodalmi művei tehát hasonlítanak egymásra, de egyvalamiben nagyon különböznek, és hogy miben, azt éppen a Medvetalp és barátai domborítja ki: az álomszerűségben.
Tandori felnőtteknek írott műveiről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy álomszerűek lennének. Márpedig ennek a gyerekregénynek a szerkesztési logikája csaknem teljesen ezt követi. Váratlan eltűnések és felbukkanások jellemzik egymásra úsztatott, szürreálisba hajló jelenetekkel.
De kanyarodjunk vissza a Mesélj rólam, ha tudsz!-hoz
Ebben a könyvben szóba kerül egy korántsem gyerekeknek szánt, és egy időben nagyon divatosnak számító téma, amit a történetmesélés problémái szókapcsolattal lehetne jellemezni. Itt arról van szó, hogy egy létező dolgot, élőlényt, történetet hogyan lehet minél teljesebben átadni a papírnak, vagyis az olvasó számára. Hogyan lehet valamit tökéletesen megírni.
Nagyon fontos, hogy Tandori még hitt ebben az írói ethoszban, hogy az írónak erkölcsi kötelessége a lehető legjobban visszaadni a körülötte létező lényeket és dolgokat. Rá vannak bízva, neki kell megörökítenie őket az utókor vagy talán az öröklét számára is.
A Mesélj rólam…!-ban tehát az író fogta az életének fontosabb tárgyait és momentumait, és megpróbált róluk minden emléket és történetet összegyűjteni: így kerül a történetbe egy fotel, amelyben az író feküdt, miután megszületett, vagy ezért foglalja össze minden sétával kapcsolatos emlékét, tapasztalatát, de ugyanilyen témaként beúszik az öltözködés kérdése is, pontosabban az, hogy miben jár…
Leltár is ez a könyv, egy élet korai leltára. Kiderül belőle, hogy az író az otthon tartott madarak miatt nem járhat akármiben, mert ha valami szokatlan, új ruhát vesz fel, a madarak megrémülnek. Ezért például még télen is rövidnadrágban van odahaza. Ennek a történetírásnak leegyszerűsítve tehát az a „trükkje”, hogy veszi a legmegszokottabb dolgot ‒ jelen esetben az öltözködést ‒, és addig ír róla, amíg valami szokatlan kerekedik ki belőle, valami meglepő és az olvasó számára szórakoztató.
Tandori ebben a könyvében a mesének az egyik legalapvetőbb, legősibb aspektusát villantja fel
Azt, amelyikben nem a fikcióval és a képzelettel kapcsolódik össze, hanem a valósággal, illetve azzal folyamatosan egybemosódik. Végig a mese és a valóság határterületén jár. A mesélés szó egyébként is többjelentésű bizonyos értelemben. Lehet az alapvető jelentését érteni alatta, mikor az ember kitalál egy történetet, és előadja, de lehet azt a jelentését is venni, amit akkor tár elénk, ha például egy régi ismerős felszólít bennünket, hogy meséljünk magunkról, hogy vagyunk. Ilyenkor bizony az ember nem kitalált történeteket hoz elő ‒ szép is lenne! ‒, hanem a saját életéről mesél. Mert arról is lehet. Az is ugyanolyan varázslatos és különleges, mint egy kitalált történet.
Az apró történések is nagyok.
Tandori jelen esetben elemzett könyve ‒ és valamilyen szempontból a többi is ‒ épp erre hívja fel a figyelmet. (Tandori egyébként tisztábban vett fikciót a Nat Roid álnéven írt bűnügyi regényeiben használt, és a kilencvenes évek végén, illetve a kétezres évek elején megjelent fikciós regényeiben ‒ gondoljunk csak a sokszor körbejárt Maury és Morny-témakörre! ‒, de ezekben is ráismerhetünk a szerző életének bizonyos momentumaira.)
A ’79-ben napvilágot látott Madárlátta tollaslabda egy klasszikusabb ízű ifjúsági mű, amelynek a főszereplői kiskamaszok, akik két verébfiókát találnak, és felnevelik őket, s ezért hanyagolják a tollaslabda-mérkőzéseiket ‒ ami egyébként a kártya- vagy gombfocibajnokságok metaforája, utóbbiak sokáig jelen voltak az író életében ‒, illetve a tollaslabda-mérkőzések klubjait képviselő medvéiket, miközben kezdenek kinőni belőlük… De akárhogy is áll a dolog, ez bűntudatot kelt bennük. A könyvben később valamelyik felnevelt madár eltűnik az egyik fiúnak köszönhetően. A levélregényként megírt mű ennek az eseménynek próbál utánajárni. Annak, hogy mi történhetett valójában a madárral, holott nagyon jól tudja, hogy örök titok marad. Ebből a szempontból ez egy gyerekeknek írott lélektani-intellektuális krimi.
Ebben a regényben is megjelenik a bajnokság fogalma (itt egymással vívott tollaslabdameccsekről van szó), ami a szerző gombfocikönyveiben köszön vissza elsődlegesen. Tandori rendszerező elme (is) volt, aki szeretett a kártya- és gombfocibajnokságokról bonyolult táblázatokat vezetni, melyek a későbbi gyerekkönyvei gerincét adták.
A Madárláttának egyébként van egy gyakorlatias rétege is: az a gyerek, aki elolvassa, tudni fogja, hogyan menthet meg egy kiesett madárfiókát, ami akkoriban az író nagyon fontos üzenete volt.
Ami egyébként a Tandori-művekben még beszippanthatja az olvasót ‒ akár gyerek, akár felnőtt ‒, az a nagyon erős atmoszférateremtő képesség. Néhány szóval vissza tudja adni a hangulatot, s ezek a szavak inkább pontosak, mint festőiek. A Madárlátta tollaslabdát egyébként Baranyai András finom illusztrációi díszítik. Borítója Tandori egyik fotójának felhasználásával készült, amely Szpéró nevű verebüket ábrázolja kiszínezve és némileg átrajzolva (a madár alatt egy koala ücsörög). A fotót nem tudom nem az általam fent elmondottak illusztrációjának látni: összemosódik rajta az élet és a művészet.
Ennek az ifjúsági regénynek az az egyik érdekessége, hogy Tandori maga is feltűnik benne, hiszen a főszereplő fiú apja író. Ez abból a szempontból különösen érdekes ‒ elvégre máshol is szerepelteti magát fikciós keretek között, például a Medvetalpban is ‒, hogy itt Tandori kettébontja a személyiségét, hiszen bizonyos tekintetben a kamasz fiú is ő. De míg az apa az írást választja hivatásul, a fiú képzőművészi pályára készül, ilyen középiskolába is jár.
Itt sem tudok nem ráismerni Tandorira, aki egész életében a képzőművészet és az irodalom együttes bűvöletében élt: nagyon érdekes, hogy élete végére már szinte csak rajzolt.
Zárásként még elmondható, hogy Tandori gyermekirodalommal főleg a pályája első korszakában foglalkozott, utána másfelé fordult az érdeklődése. Ám a játék ‒ ami Tandorinál mindig komoly volt, mert egzisztenciális értelemmel és téttel bírt ‒, a játékosság mindvégig elkísérte ezt a kivételesen nagy írót és költőt, ahogy az örökké „élő” medvéi is.
Acsai Roland
Medvetalp és barátai
Szántó Piroska rajzaival
Móra Ferenc Könyvkiadó, 1979
200 oldal
Antikváriumban kapható változó árakon
*
Madárlátta tollaslabda
Baranyai András rajzaival
Móra Ferenc Könyvkiadó, 1979
252 oldal
Antikváriumban kapható változó árakon
*
Mesélj rólam, ha tudsz!
Szemethy Imre illusztrációival
Móra Ferenc Könyvkiadó, 1984
196 oldal
Antikváriumban kapható változó árakon