Ökoanyu
Nagy Rékát már ismerhetik azok, akiket érdekel a környezetvédelem, a klímavédelem, a fenntarthatóság és a tudatos életmód. „Ökoanyu” számos olyan projektet jegyez, amelynek célja az ismeretterjesztés, így például a WMN berkein belül működő Komposzt című podcastot vagy éppen az Ökoanyu – Egyszerűen zöld című könyvet.
Tapasztalataim szerint a témában elérhető anyagok nagy része a felnőtteket célozza meg, gyakran megfeledkezve arról, hogy a mostani fiatalok már beleszületnek a klímaszorongás élményébe.
(Természetesen vannak kivételek, gondoljunk csak a zöld mesekönyvekre vagy épp az ismeretterjesztőkre: például az Amikor a kukák világgá mentek – Mai mesék a zöld jövőért-antológiára (erről ITT írtunk korábban – a szerk.) vagy a Forgács Ildikó – Dózsa Tamás szerzőpáros Bolygóvigyázók kézikönyve című művére.[1]) Pedig az, hogy milyen bolygót hagyunk magunk után, az ő szempontjukból talán még fontosabb, mint a miénkből, hiszen az életükre közvetlenebb hatással lesz például a klímaválság. Nem véletlen, hogy a fiatal aktivisták ikonikus alakja, Greta Thunberg többször felhívta rá a figyelmet, hogy a felnőttek „cserben hagyták” a gyerekeket.
A Bolygómentő kézikönyv közvetlenül a fiatal korosztályhoz szól, az ajánlás szerint a nyolc és tizenkét év közöttieknek
A koncepciót az adja, hogy Nagy Réka egy-egy, a saját gyermekei által feltett kérdést jár körül, ami kapcsolódik többek között a húsevés, a fenntartható divat, a biogazdálkodás és a környezettudatos közlekedés problémaköreihez.
A kérdésekre adott válaszok nem túl terjengősek, épp olyan hosszúak, amitől még könnyedén befogadja őket az ifjú olvasó.
Ez a szerkezet valóban a címben implikált „kézikönyv” érzetét adja, ráadásul a kérdésekre adott válaszokat egy gyakorlati rész is követi: minden egyes rövid „fejezet” után tippeket olvashatunk az adott témában.
Nagy Réka háromféle tippet ad („halványzöld”, „középzöld”, „sötétzöld”), a színek az ajánlások „nehézségét” hivatottak jelölni.
Hogy egy példát is hozzak: az „Anya! Mi van erre a címkére írva?” felvetésnél a „halványzöld tipp” a következő: „Nézd meg a ruháid címkéit, és ellenőrizd, milyen anyagból és hol készültek”, a „középzöld tipp” így szól: „Amikor legközelebb te is mész vásárolni, próbálj a boltban valamelyik terméknél jobb megoldást találni az előbbi szempontok alapján”, a „sötétzöld tipp” alatt pedig ezt olvashatjuk: „Ha abba a problémába botlasz, hogy van egy környezetvédelemhez köthető törekvésed, de sehogy sem tudod megvalósítani, akkor nézz körül, hátha van valamilyen hiteles aláírásgyűjtés a témában” (28).
Ezenkívül a kötetben szószedetek is találhatók minden fejezet végén, amelyekben általában két bonyolult (vagy kevésbé bonyolult, de sokat használt), az adott részben tárgyaltakhoz köthető fogalmat foglal össze a szerző, például: „minimalizmus”, „Happy Planet Index”, „egyszer használatos áru”.
A környezetvédelem és a tudatosság kapcsán sok emberben kialakulhat az a képzet, hogy az egyénnek nincs szerepe a változásban/változtatásban
Nem rajtunk múlik, nálunk nagyobb erők mozognak a háttérben. Ökoanyu eloszlatja az ezzel kapcsolatos tévhiteket – de másokat is, például a szelektív hulladékgyűjtés kapcsán –, és bemutatja a rendszerszintű összefüggéseket, amelyekből kiderül, hogy igenis van lehetőség az egyéni cselekvésre. Ha összeadjuk az erőnket, lehet változást elérni (lásd például a Greenpeace aláírásgyűjtését az egyszer használatos műanyag zacskók betiltásáról, amely azt eredményezte, hogy Magyarországon 2021 júliusában egy, az európai uniós szabályozásnál is szigorúbb döntés született).
A Bolygómentő kézikönyv egy másik nagyon fontos problémát is érint: sokakban feszültséget okoz, hogy a tudatos életmóddal kapcsolatos elvárások miatt túl sok mindent kellene feladniuk eddigi életükből, így inkább bele sem kezdenek. Hogy feloldja ezt a feszültséget, Ökoanyu – ahogy például a zero waste-életmódot folytató vegán youtuber Antal Évi, alias Vászonzsákoslány is – a pozitív megerősítés módszerét alkalmazza, ami véleményem szerint nagyon jó technika.
Nagy Réka kiemeli a fokozatosság elvét (például az egyik tippnél nem azt javasolja a gyerekeknek, hogy karácsonyra ne kérjenek semmilyen ajándékot, hanem hogy kevesebb tárgyat kérjenek), ugyanakkor azt is kiemeli, hogy nem baj, ha elsőre nem sikerül valami, az a fontos, hogy ne adjuk fel a próbálkozást.
A szerző a könyv végén az utószóban konkrétan érinti, mennyire nyomasztó lehet ez a témakör: „Saját tapasztalatból mondom, hogy amikor úgy érzed, túl sokat kaptál ebből a témából, próbálj meg egy kicsit mással foglalkozni, ne nézegess képeket, ne rágódj a klíma kérdésén, mert akkor a félelmeid csak erősödni fognak. […] [H]idd el, fontos, hogy találj olyan dolgokat – és ezeket meg is fogalmazd –, amiktől jól érzed magad. Én rájöttem, hogy a zene például nagyon meg tud nyugtatni” (125). Már a szerkezet, a háromféle „megoldás” minden kérdés végén is azt sugalmazza, hogy van választás, és mindenki megtalálhatja a saját módszerét. A tippek néha önismétlők, nyilván ennek ahhoz is köze van, hogy a tárgyalt problémák összefüggenek, ám ez néhol zavaró.
A kötet további pozitívuma, hogy nem mismásol
Például a zöldségekről szóló részben jelzi a szerző: „lerántom a leplet, a sárgarépától nem fogsz fütyülni, és a spenóttól sem lesz szupererőd” (49). Inkább megpróbálja rávezetni az olvasóját, milyen pozitívumai vannak a szezonális hazai zöldségek fogyasztásának.
A könyv tág perspektívával dolgozik: érinti például a nemek közti egyenlőtlenségek kérdését, de a slow-mozgalmat is egy szöveg erejéig. A tudatossághoz ugyanis a társadalmi érzékenység is hozzátartozik.
Az utószóban Ökoanyu ugyan megemlíti, de szerintem érdemes lett volna kicsit bővebben, akár saját „fejezet” formájában foglalkozni a klímaszorongással, a klímadepresszióval is a fiatalok szempontjából, esetleg olyan szakmai oldalakra mutató linkeket adni, ahol segítséget kérhetnek. Ugyanakkor megértem, hogy a koncepció a szerző saját gyerekei által feltett kérdésekre való válaszadás volt.
Nagy Réka a gyermeki perspektívából elhangzott kérdéseket válaszolja meg, így segítve a fiatal olvasókat abban, hogy az ő szempontjukból legyen megvilágítva egy-egy probléma.
A korosztályos besorolást azonban nem tartom telitalálatnak.
Nagy Réka általában megjelöli, hogy a lányai melyik életkorukban tették fel az adott kérdést: van egészen kicsi kori, akár két és fél éves körüli, de hatéves korukban feltett kérdés is, így a nyolctól tizenkét éves korig történő ajánlás nem mindig fedi le a célközönséget (ez olykor feltűnő: az „Anya! Elmegyünk a turkálóba és veszünk a babámnak zoknit?” kérdés a kisebbik lánya, Viki szájából hangzik el, és nem feltétlenül aktuális például egy kiskamasz esetében).
Néhol viszont úgy éreztem, például az ajánlott linkeknél, hogy ezekhez felnőtt tudás szükséges (persze az sem kizárt, hogy a gyerek egy felnőtt segítségét kérje az értelmezésükkor). Ezeket leszámítva azonban megfelelően, adatokkal alátámasztva, érthetően vezeti a fiatal olvasót a könyv. Bizonyos helyeken jó lett volna több magyarázat: miért árt például a quadozás a környezetnek?
A Bolygómentő kézikönyv illusztrációiról mindenképpen megéri szót ejteni
A kötetet a sárga-kék-fehér-fekete színek dominálják, ízlésesen összehangolta Széll Adrienn a látványvilágot. Külön pozitívum, hogy a szerző egy-egy leírásban a főbb gondolatok kiemeli, akárha szövegkiemelővel húzták volna ki őket. A bevezetés és az utószó pedig kockás lapokra került, azt a látszatot keltve, mintha egy füzetet lapoznánk. Mindezek a gesztusok ismét a célközönséghez való közelítést szolgálják, és működnek is.
Összefoglalva elmondható, hogy Nagy Réka könyve megoldásközpontú a problémaközpontúság helyett
Arra koncentrál, hogyan lehet az egyént cselekvésre biztatni: „talán már hallottad, hogy a felnőttek azt mondják, hogy nagyon nehéz változtatni bizonyos dolgokon, és mi, átlagemberek olyan kicsik vagyunk a döntéshozókhoz képest, ezért nem is érdemes próbálkozni. Na látod, ezzel nem értek egyet. Egyrészt, talán találkoztál már a kifejezéssel: sok lúd disznót győz. Másrészt, ki tudja, hogy nem te leszel-e majd az egyike azoknak a döntéshozóknak, akiktől sokan várják a változást” (6) – olvashatjuk már a bevezetőben is. A könyv címe és maga a szöveg azt sugallja, hogy mindenki tehet valamit a Földért, akár meg is mentheti, egyszóval igazi szuperhős lehet. Hogy ezt tudatosítsuk a fiatalabb generációban, nagyon fontos vállalkozás.
Murzsa Tímea
Nagy Réka: Bolygómentő kézikönyv szuperhősöknek
Illusztrátor: Széll Adrienn
Gingko Kiadó, 2021
126 oldal
2990 Ft
[1] Gyerekeknek szóló további könyvtippeket találhattok a környezetvédelemről: ITT
Ha érdekel benneteket a téma, olvassátok el Agócs Írisszel készült interjúnkat is: ITT