Visszatért Robin Hód, hogy újabb kalandra hívja a természetet szerető gyerekeket
Tovább épül a hódvár, tovább épül Turczi István hódos meséjének univerzuma. (Az első kötetről ITT olvashatjátok el korábban megjelent írásunkat.)
A már korábban megismert szereplők – Bunyó, a kutya, Varjon Varjovics, a varjú és Kasztor, a bölcs öreg hód – mellett újabb kis bundás állat, Alaszka lép be a történet terébe, aki szintén hód, egyenesen Kanadából. Persze, ez az egyenes nagyon is görbe, hiszen ő afféle menekült, aki potyautasként, hajón érkezik, mert a szüleit foglyul ejtették a prémvadászok.
Gondolhatnánk azt, hogy akkor most a menekültválság metaforáját rajzolja fel nekünk a szerző sajátos állatmeséjében, de Turczi István itt megáll, gondoljon mindenki arra, amire akar. És igen, Alaszka összerezzen Bunyó katonás hangjától, de nem kell egy orwelli állatfarmra gondolnunk, a történet szerethető állatmese, melyben a kis hódok felfedezik a világukat, megismerik magukat, ahogy egymást is. És ez is elég nagy kaland lenne, de ők még a vízimalomhoz és egy tanyára is elmennek felfedezőútra.
A kötet a minőségi tájköltészet mellett olyan, megfontolásra érdemes lírai kérdéseket is feltesz, mint hogy „ennyi csillag hogyan is férne el olyan szűk helyen, mint az ég?”
Alaszka megjelenésével kitágul a hódvár, beköltözik a nagyvilág, hiszen a prémes kis állat afféle világutazó, aki egy Alaszka nevű hajón menekült Európába. Neki köszönhető az is, hogy hódvár lakói olyan messzire kalandoznak, hogy még magával az Emberrel is találkoznak. Elmennek a molnár vízimalmához, ahol a lapátkerekekről ugrálnak a vízbe, Bunyó véletlenül a lisztbe pottyan, majd amikor feltűnik az Ember, gyorsan kereket oldanak.
Persze mindig a közelben van varjú cimbora, és ott van Bunyó kutya is, aki afféle összekötő kapocs lehet majd a későbbi történetekben az ember és az állatvilág között. Ugyanis nem okoz riadalmat, amikor meglátja őt egy bicikliző fiú. Innen egy tanyára érkeznek, ahol megismerkednek a háziállatok különös világával, és összecimbiznek egy szamárral.
Volt kalandjuk méhekkel is, megtudják, miként kommunikáltak egymással, és hogyan készül a méz. Itt sem voltak életveszélyben, nem kergetik őket a prémvadászok, és ha véletlenül késésben lennének, azonnal értük repül a varjú, hogy siessenek haza, mert már aggódnak a hódszülők. Szóval biztonságban vannak a hódvilágban, még akkor is, ha az emberek a közelükben élnek.
Van szabadságuk, mozgásterük, miközben vigyáz rájuk Bunyó, a biztonságiőr-kutya, és a mindent látó varjú. Turczi ezúttal is remek állatnevekkel dolgozik, ott van például Roppan bácsi és Puffan néni – nyilván mindenki azonnal a hódok által kidöntött fákra asszociál. Turczi remekül mozgatja történetét a hódvár nyelvi univerzumában, lásd a „nagyfiúk vagyunk vagy mi a prém?” – kezdetű felcsattanást.
A kötetben fontos motívum a vagányság
Így aztán van helye a szlengnek is, elhangzik egy-egy oksa, vágod, király, mindez a jó ízlés határain belül. És elhangzik Robinnak az előző kötetből már megismert csatakiáltása, a Juppihijú!! – és van némi nyilazás is, de csak a rend kedvéért, mert a történetnek csak annyi köze van a Robin Hoodhoz, hogy itt is az erdő rejti el hőseinket.
Megképződik a sajátos, hódokra épülő élményvilág, elevenek a karakterek, bizonyára Turczi számára is vonzó volt Fekete István természeti mágiája.
Már a könyv elején világossá válik, hogy hőseink a nagyvilágnál is érdekesebbet fognak felfedezni… Amikor Lora, a selymes bundájú hódlány és Alaszka megtalálják a rügyekkel teli zacskót, amit Bunyó rejtett el egy játék során, érezhető, hogy a hódok előbb-utóbb felnőnek. A vonzalmak a könyv végére épülnek meg, amikor kis hőseinket „furcsa bizsergés fogta el”, azaz a hódfiak és hódlányok megtetszettek egymásnak. Ez persze csak bájos gyermeki vonzalom, és különben is, jön a varjú, aki afféle tollas pótdada is egyben, s átadja a szülők üzenetét: ideje hazamenni. A történet a margarétákkal teli réten teljesedik ki, ahol virágszirmok tépkedése közben Zara „szeret, nem szeret”-játékkal hozza zavarba Robint.
Az első kötetből megismert kedves figurákkal illusztrálta Horváth Ildi Robin kalandjait, természetesen Alaszka nyúlánk figurájával kiegészítve.
A történetből a kis bölcsességek sem hiányozhatnak. Azt mondja Alaszka, hogy „a szidás is jobb, mintha senki nem törődik veled”.
Az olvasó dolga pedig sokkal könnyebb, mintsem hogy margarétatépkedéssel döntse el, szereti-e ezt a kedves kötetet.
Szöveg és fotók: Poós Zoltán
Turczi István: Robin Hód kalandjai 2. – Robin és Alaszka
Illusztrátor: Horváth Ildi
Scolar KID Könyvkiadó
64 oldal
2775 Ft