Kalas Györgyi a sorozatban elsőként megjelent könyve, a Sandwich grófja és a nápolyi pizza című ismeretterjesztő könyve elnyerte a HUBBY díját
A világ minden tájáról – térképmelléklet segítségével felsorakoztatott – ételek bemutatása megérdemelten került a legjobbak közé, folytatása pedig nevezetes édességek eredettörténetével kápráztat el minket.
A második gasztronómiatörténeti kalandozás jól példázza azt az esetet, mikor a gyerekkönyvszerző olyan gyorsan és finoman válaszol az előző könyvével kapcsolatos kritikusi jelzésre, hogy elgondolkodtat, vajon már elkezdte-e előtte írni az újabb alkotását, vagy csak utólag, a címmel küldött egyértelmű üzenetet Parti Judit – ITT olvasható – mesecentrumos kritikájának (zárójeles) megjegyzésére: „a dobostorta-történelem egyetlen világító morzsáját sem kapjuk meg sztoriszinten”.
És íme: Pavlova kisasszony és a dobostorta címmel Kalas Györgyi és a Pagony feltette a mazsolát a madártej tetejére
Hálás feladat a süteményekről kiadni egy gazdagon illusztrált ismeretterjesztő kiadványt, mely – sok hasonló műfajú társával együtt – a Bagoly-könyvek fél évszázados sorozatát juttatja eszembe. Azok között is voltak az ételek és italok földrajzi eredetét bemutató részek: a Népek kenyere és a Népek itala.
Ma is széles a receptekkel gazdagított mesekönyvek választéka, melyek közül néhány mintha egy-egy sikeres sorozat kenyerének vakarékaként került volna a kemencéről a várakozó éhes pulya kezébe. Mint a kenyérmadár Kányádi Sándor novellájában, amelynek különös értéke nem a tápanyagtartalmában, hanem a gondoskodásban rejlik. Ha nem a piaci rés kitöltésének igényét tételezzük fel, akkor a kiadói odafigyelést értékelhetjük, hogy egy már bevált márka (szerző vagy sorozat) mellé nemcsak a gyerekek lelkére, hanem a hasukra is gondolnak.
Gaál Zsuzsa Vacka-kóstolója vagy Berg Judit Lengeszakácskönyve gyakorlatilag rajongói kézikönyv, mely bevezeti a kicsiket a gazdagon illusztrált sztárszakácskönyvek világába. Csak nyomokban idézik a hajdani vékony füzetkéket, melyek borítóján Csukás István meseíró, Oroszlán László szakács és Sajdik Ferenc illusztrátor neve még ugyanakkora betűmérettel, tárgyilagosan közölte, kinek köszönhetjük a Pom Pom főz és a Pom Pom meghív uzsonnára egyszerű meséit, receptjeit és lendületes képeit.
A szakácskönyvüzletág inkább a könyveket vásárló szülők érdeklődésére és médiában való jártasságára épít
Ilyesféle a Szabadfi Szabolcs szentendrei sztárpék nevével jegyzett, receptjei miatt jól használható, újsütetű Labi, az erdő pékje – Kovászmesék receptekkel című gyerekkönyv. Mögötte felsejlik a vloggerként önmagát felépítő Szabi, a pék marketingötlete. Erre utal az is, hogy az övénél kisebb betűkkel jelezték a kiadványban Trogmayer Éva meseíró vagy Baracsi Gabi illusztrátor nevét. Persze az is igaz, hogy a lisztalapú készítmények jelentik a könyv valódi vonzerejét.
Kalas Györgyi könyve üdítő változatosságot ígér, hiszen nem más sikerkönyvek farvizein, hanem saját jogon ad ízelítőt a cukrászművészet történelmi megközelítéséből.
Míg a Sandwich grófja belső borítóján térkép tájékoztatott a tárgyalt ételek eredetéről, addig a Pavlova kisasszonyt kinyitva rejtvényszerűen próbálhatjuk ki, mennyire ismerjük fel az Annabella cukrászdájának polcain sorakozó süteményeket a rajzok alapján. A rejtvény miatt arra számítunk, hogy Annabella mesélőként vezet majd minket, de több szerepet nem kapott, ami nem is baj, hiszen felesleges még egy közvetítőt beiktatni a magukért beszélő rövid, lényegre törő összefoglalók és a befogadók közé.
Ugyanakkor Horváth Ildi is „vizsgázik”, hiszen az ő technikai ügyességének köszönhetően azonosíthatjuk a könyvben szereplő huszonnégy finomságot
Süteményeket rajzolni hálásabb feladat, mint egyéb élelmiszereket, mivel ezek eredeti változatukban – különösen a reprezentatív célokat szolgáló torták – ugyanannyira vagy még jobban hatnak a fogyasztóra a küllemükkel, mint az ízvilágukkal. A borító közepére helyezett kör alakú, csokoládébarna színű alapon elrendezett betűk pavlovi ingereket indítanak be. Ez akár lehet a címbeli orosz név választásának magyarázata is, hiszen az Ausztráliában közkedvelt torta nálunk nemigen lenne önmagában elég vonzó. A dobostortával együtt viszont már felkelti érdeklődésünket. És innen megismerjük a dobostorta történetét is, más híres rokonaiéval együtt.
A földrajzi eredet említése mellett a bemutatott édességek sorrendje egyfajta kronológiai, történelmi hátteret is kapott. Az egyiptomiaktól és Artemisz kerek, réteges mézes süteményétől indulva a legalapvetőbb természetes eredetű édesítőszert is megismerjük. Emellett magyarázatot kapunk arra, hogy miért kerek az archetipikus tortalap, és miért szokás születésnapokon ilyet fogyasztani. A nagy léptékű történelmi folyamatokat kis adomák egészítik ki, például a Pavlova-torta vagy a rigójancsi nevének eredetéről.
Az időbeliség mellett a tartalmi kapcsolatot az alapvető hozzávalók teremtik meg
Így ismerjük meg a méz, a cukor, a liszt és a lisztpótlók, valamint a tojás és a csokoládé tömör történetét, mintegy esszenciaként kivonatolt változatban, ahogy egyébként sok drága és erőteljes ízesítővel is bánni illik. Külön fejezetbe került például minden, amit a tojásról ilyen terjedelemben tudni kell, a tyúk vagy a tojás ősi kérdésétől a piskótatésztán és a különféle palacsintatípusokon keresztül a madártejig, ami nem sütemény ugyan, de édességnek kiváló. Az egészség- és környezettudatos fogyasztói magatartásra hívja fel a figyelmet a cakkos szélű színes keretbe került dőlt betűs pár mondat a tojásokon található számkódok jelentéséről.
Más fejezetekben ezek a cukrászdából kitekintő hasznos adalékok történelmi vagy biológiai ismereteket is közvetítenek, mondjuk, a méhek beporzó tevékenységéről vagy a francia forradalomról. Nem véletlen, hogy éppen a francia sütemények kaptak külön fejezetet, melyeknek eredetiként megtartott neve is különös képzettársításokat gerjeszt bennünk. Gondoljunk Proust madeleine-jére, mennyi minden eszébe jutott már csak az illatáról is! Mária Antoinette fényűző életmódjával kapcsolatban pedig arra utal a könyv, hogy az édesség a gazdagok kiváltsága. És bár az európai olvasó hajlamos elfeledkezni arról, hogy nekünk bőven jut belőle, legalább emlékezteti őt a Csokis aggodalmak című alfejezet az etikus csokoládéval kapcsolatban arra, hogy apró luxustermékeinkért környezeti károkkal fizetünk.
Az édességek történeti és földrajzi távlatba helyezése, az élvezeti cikkek fenntartható termelése és az anekdoták után a könyv végén három könnyű recepttel gyakorlati segítséget is kapunk, ha az olvasmányos szövegek és az étvágygerjesztő képek meghozták a kedvet a süteményekhez.
Persze azért cukrászdába is mehetünk. Vagy fagylaltozni. (Erről azonban nem szól a Pavlova kisasszony és a dobostorta. Talán majd a legközelebbi könyv – amelyik szólhatna az italokról és a fagylaltokról.)
Kovács Gergely
Kalas Györgyi: Pavlova kisasszony és a dobostorta – a sütemények története
Illusztrátor: Horváth Ildi
Pagony, 2022
89 oldal
4990 Ft