„Egy jó példa erőt ad, pozitív életszemléletet közvetít, előrevisz, és segít felismerni azt, amiben igazán jók lehetünk. A példaképeket nem lemásolni kell, hanem ihletet meríteni belőlük”.
Ezek a mondatok is olvashatók Kádár Annamária Valódi példaképek című kötetének hátoldalán, a szerző rövid és tömör szövegében arról ír, miért és mennyire fontosak a példaképek, azok a különleges személyek, akik követendő mintaként, modellként állhatnak előttünk és gyermekeink előtt.
Színes, gyönyörűen illusztrált könyvében tizenhárom lehetséges példaképet mutat be, többségében jól ismert kortársainkat, akikkel az időbeli szinkronitás miatt talán könnyebb azonosulni, mint múltbeli személyekkel.
A kötetet valószínűleg azok a „lexikonszerű”, híres emberek életét szócikkszerűen, a gyermekek számára fogyasztható nyelven bemutató könyvek ihlették, melyek az Esti mesék lázadó lányoknak című kötettel (Francesca Cavallo – Elena Favilli) indultak, és lettek nagyon népszerűek a gyerekek és a szülők körében egyaránt. (A magyar hősnőkkel foglalkozó kiadványról ITT írtunk korábban.)
Kádár Annamária könyve is összefoglalóan mutat be egy-egy pályát
Meseszerűen vezet végig a választott személyek élettörténetén, de jóval hosszabban és részletesebben, mint az előbb említett könyv. Az alcím maga is meseként határozza meg az egyes történeteket, melyekben valóban utolérhető a műfaj alapvető narratívája. Minden történet ugyanarra a struktúrára épül: a sikeres életpályából in medias res kezdéssel kiemel egy fontos részt, majd ezt követően a gyermekkorig visszamenve bemutatja a hős életútját.
„Nagyon sokféle pálya szerepel ebben a nemcsak kívül, de belül is rendkívül sokszínű gyűjteményben.
A hálózatkutató Barabási Albert László, a színésznőként kiemelkedő Borbély Alexandra, a nemzetközi hírű természetfotós, Máté Bence vagy a biológus-kutató Roska Botond mind más-más szakmák képviselői, és ez a feltűnő sokféleség azt erősíti, hogy bármely élet lehet sikeres és példaértékű, teljesen függetlenül a hivatástól. Autóversenyző, pap, tudós, színész, tanár, sakkozó is szerepel a bemutatott személyek között, a könyvvel találkozó gyermekek érdeklődési területüknek megfelelően megtalálhatják saját hősüket, de az is elképzelhető, hogy éppen egy inspiráló történet hatására kezdenek el érdeklődni az adott hivatás iránt.
Sokféle szakma és változatos élettörténetek jelennek meg a könyvben
Vannak persze alapvető vonások, melyek megegyeznek az egyes „mesékben”.
A gyermekkor kiemelkedő szerepe (ez különösen fontos egy elsősorban gyermekeknek szánt kötet esetében), a szülők töretlen hite és biztatása, a család és a tanárok fontossága, a biztonságot jelentő háttér megegyeznek mind a tizenhárom történetben. Ugyanígy mindegyikben megjelennek a nehézségek (Polgár Judit például magántanulóként végzi az iskolát, hogy minden idejét a sakkra koncentrálja), az akadályok (Barabási Albert-László hálózatokkal foglalkozó kutatásai eleinte senkit nem érdekelnek különösebben), azok a nehéz döntések (Máté Bence nem tudja, hogy egyetemre menjen, vagy inkább nagy szenvedélyének, a fotózásnak rendeljen alá mindent), melyek nélkül úgy tűnik, nincsen sikeres pálya.
Az elutasítások, a kudarcok felbukkanása közös pont, és a rájuk adott válasz szintén: nem a megtorpanás jellemzi a könyv hőseit, sokkal inkább a megszállottság, a kitartás, az akaraterő.
Mindenki, aki szerepel ebben a könyvben, az szenvedélyes, megszállott, a céljaiért a végsőkig küzdő személy, aki nem hátrál meg, „nem ismer lehetetlent”.
Jó értelemben vett megszállottságukhoz pedig nem kevés bátorság is járul, Böjte Csaba például mindenféle hivatalos papír nélkül kezdte el működtetni árva gyerekeket befogadó otthonát, a hatóságok állandó vegzálásától sem riadt meg: „A dévai kolostor és ferences templom valamilyen csoda folytán megmenekült a lerombolástól, így ez lett a környékbeli, számkivetett gyerekek menedéke. Csaba testvér leverte a lakatot az évtizedek óta üresen álló épületről, és beköltöztek. Erre persze nem volt semmiféle hivatalos engedélyük, ezért a román hatóságok folyton el akarták őket kergetni.”
A mesék főhőseinek (akik persze valódi, velünk élő alakok) bátorsága és kitartása mellett az a gyermekkorból eredő és a felnőttkorba is sikeresen átmentett kíváncsiság a legfontosabb összekötő kapcsa, mely nélkül nem igazán képzelhető el semmiféle alkotómunka vagy tudományos tevékenység. A világra való nyitottság, az előítéletek hiánya jellemzi ezeket a hősöket, Michelisz Norberttől Jentetics Kingán és Halácsy Péteren, a Prezi alapítóján át a már most legendás Vecsei H. Miklósig.
Az érzékenység is közös vonás természetesen, mint ahogy az is, hogy az elért sikerek nem öncélúak, hanem általában valamilyen nemesebb ügy szolgálatába vannak állítva. Roska Botond kutatásai például a vak emberek életét változtathatják meg, Ürge-Vorsatz Diána a környezetvédelem ügyét mozdítja előre, Al Ghaoui Hesna a bátorság mibenlétét szeretné megismertetni a gyermekekkel, L. Ritók Nóra Igazgyöngy Alapítványa pedig nyomorban és kilátástalanságban élők százainak életét teszi jobbá.
A mesékké transzformált történetekben persze nemcsak a próbákat kiálló szereplők legjobb és legfényesebb arca látszik, hanem az emberi oldaluk is
Szinte minden történet megmutatja, hogy ők sem távoli, elérhetetlen, idealizált figurák, hanem nagyon is valóságos emberek, akik közül nem mindenki volt jó tanuló, sőt sokan akadtak közülük vérbeli „rosszcsontok”, kíváncsiságuk miatt bajba sodródó igazi gyerekek.
Roska Botond megszökött az óvodából, Böjte Csaba édesanyja tudta nélkül Bukarestig vonatozott, Máté Bence első leírt szava pedig a „lóseg” volt.
A támogató közeg azonban mindvégig látta mind a tizenhárom hősben a lehetőséget, és hibáikkal, furcsaságaikkal együtt fogadták el és segítették őket, ez pedig a felnőtt, gyermekeket nevelő szülők, tanárok számára is fontos tanulság lehet. Az egyéni életsorsokon túl nagyon sok társadalmi probléma is megjelenik a könyvben, a női egyenjogúságtól a család széthullásán át a szegénységben élők világáig. Mindezek a kérdések a gyermekek számára is érthetően, hétköznapi példákon keresztül szűrődnek a könyvbe.
Polgár Judit Kaszparovval folytatott legendás sakkjátszmája, a férfinak a sakkozó nőkre vonatkozó lesújtó megállapításai ugyanúgy megjelennek itt, mint ahogyan a karácsonyfa alatt található ajándékokon összeverekedő szegények (L. Ritók Nóra történetében), vagy a szülők válásának nehézségei Vecsei H. Miklós meséjében.
A Valódi példaképek a borítón olvasható meghatározás szerint 10–110 éves korig mindenkinek szól, és valóban tanulságos és szórakoztató lehet a felnőtt olvasóknak is, ugyanakkor 10–12 éves gyerekeknek elsősorban szülői felolvasással javasolható, egyrészt a felmerülő idegen szavak (a kamuflázs kifejezést például valószínűleg nem érti egy átlagos tízéves), másrészt a már említett társadalmi problémák felvetése miatt.
Az egyes „mesék” tökéletesek közös esti olvasásokhoz, mert nagy és fontos beszélgetések forrásai lehetnek, a gyerekeknek sokat tanítanak arról, hogy bárkiből lehet „hős”, olyan ember, aki hivatásával és egész életével példaképül szolgálhat; a szülőknek pedig arról, hogy az elfogadó, nyitott, szeretetteljes közeg sokkal nagyobb támogatást jelent, mint bármennyi pénz, magántanár vagy görcsös teljesítménykényszer.
Kolozsi Orsolya
Kádár Annamária: Valódi példaképek
Illusztrátor: Rajnai Rebeka
Kulcslyuk kiadó, 2021
107 oldal
3990 Ft