Számos gesztussal köszönjük meg a nők önzetlenségét, segítőkészségét, de vajon megköszönjük-e különleges teljesítményeiket is?
Egyáltalán: tudjuk-e, hogy milyen sok kivételes női teljesítmény született azokban a korokban, amikor a nőknek „a konyhában volt a helyük”? Nos, az 50 elszánt magyar nő című könyvből kiderül, hogy a nőknek ugyanúgy jól állt a kard, a karmesteri pálca, a mikroszkóp, a messzelátó, a sakktábla is, ahogy a férfiaknak.
Fodor Marcsi és Neset Adrienn kötete afféle arcképcsarnok, amelyben ötven különleges nőt, különleges teljesítményt ismerhetünk meg Sarolt fejedelemasszonytól Pásztory Dóra paraolimpiai úszóbajnokig.
Van azonban a könyvnek még egy alkotója, Rátkai Kornél grafikus, aki akkora munkát tett bele a kötetbe, mint maguk az írónők. Egy komplett grafikai rendszert láthatunk, minden oldal a legapróbb részletekig ki van dolgozva, és bátran kijelenthető: az 50 elszánt magyar nő az elmúlt évek egyik legszebb magyar könyvtárgya.
Részben rokonságot mutat rendszerváltás előtti kiadványokkal, miközben eszünkbe róla egy modern dizájnnal megalkotott XXI. századi francia hittankönyv is. Ezt főleg akkor éreztük, amikor a szent életű nőkről (Árpád-házi szent Erzsébet, Szent Piroska) olvastunk, illetve olyan hölgyekről, akiknek életében különösen fontos volt a hit.
A kötetet a világsikerű Esti mesék lázadó lányoknak – 100 különleges nő története ihlette
Elena Favilli és Francesca Cavallo munkája megmutatta, hogy a különleges képességeket csak akkor lehet beteljesíteni, ha van bátorságunk úgy élni, hogy meg tudjuk valósítani az álmainkat. Sokszor az előítéletekkel szembeni küzdelem több energiát vesz el tőlünk, mint maga a teremtő folyamat, az alkotás létrehozása, mégsem adhatjuk föl. Ez a gondolatiság az 50 elszánt magyar nő című kötet sajátossága is.
A mai magyar kamasz lányok előtt is ott vannak az évszázados példák, melyek szerint a kitartás és a különleges képességek kiteljesítése mellett szükség van erkölcsi helytállásra, és bátorságra is, hogy akár a szüleinkkel szembemenve is megvalósítsuk önmagunkat, és hogy segítsünk másokon.
Fontos, hogy ismerjünk olyan példaképeket, akik terhelt történelmi helyzetekben, álltak ki magukért, álltak ki a hitükért. Ezekből a példákból erőt meríthet az a kamasz lány is, akinek eddig a legnagyobb gondja az volt, hogy az online ruha rendelésekor egy számmal kisebb felsőt kapott.
Bizonyos szempontból a könyv olyan, mintha egy exkluzív magazin melléklete lenne
A „meggrafikázott” keretesekkel, popszerű történelmi, földrajzi vonatkozású „kis színesekkel” kiegészülve. A szövegek azonban nemcsak az érdekességekre fókuszálnak, hanem alapvetően az adott hősnőt mutatják be társadalmi és kulturális kontextusban. Az életutakból vannak kivezetések, utak a mába is, például az adakozó Szent Erzsébet kapcsán ötleteket kapunk, hogy a kinőtt ruhákat elvihetjük a Vöröskeresztnek vagy Máltai Szeretetszolgálatnak.
A portrék némileg idealizáltak, de mivel a szerzők példaképeket állítanak elénk, ez nem probléma. Már csak azért sem, mert a hősnők egy részéről nem maradt fenn sok információ vagy értékelhető ábrázolás. Viszont meglepő, hogy milyen sok hősnő élt boldog kapcsolatban a férjével, és ez is milyen jó.
Az 50 elszánt magyar nő afféle motiváló, segítő kötet is, hiszen inspirálók lehetnek maguk az életutak, melyeknek a középpontjában sokszor nemcsak a tehetség áll, hanem a küzdés maga. Ott van például Déryné Széppataky Róza életútja, ami tele volt akadályokkal, olyanokkal, amelyek szinte mindenkit eltántorítottak volna, de Róza számára a színház szinte vallás volt, és semmi sem szegte kedvét. Selypített, így beszédtanárhoz kellett járnia, rossz volt a tartása, ezért speciális fűzőt kellett viselnie, alacsony volt, sokan nem tartották színpadképesnek, megtanult olaszul és franciául is, hogy tökéletesen adhassa elő a francia és az olasz dalokat. Vándorszínészként dolgozott, esőben, hóban utazott társulatával, sokszor istállókban lépett fel. Magának kellett a fellépőruháit megvenni, mert a társulatnak erre sem volt pénze.
Mégsem adta fel, és kora legnagyobb színészóriása lett. Déryné minden olyan lánynak a példaképe lehet, akit akadályozni próbáltak az önmegvalósításában.
Az arcképcsarnok nem idealizál, ha valaki ravasz, rafinált volt, nos, azt sem marad ki a könyvből
Szilágyi Erzsébet, Mátyás király édesanyja kimondottan ambiciózus nő volt, és végül fia, Mátyás történelmünk egyik legszerethetőbb királya lett. Fodor Marcsira és Neset Adriennre jellemző az igazságosztó lendület is, ez is erénye a kötetnek. Például Szilágyi Erzsébet estében megjegyzik, hogy jórészt csak Beatrix királynét ünnepelte mindenki, pedig Szilágyi Erzsébet nélkül nem lehetett volna hatékony a királyság. Igazi üzletasszonyként vezette a birtokokat, így Mátyásnak több ideje volt szépséges corvinákat lapozgatni.
A könyv nyelvezete tisztelettudó, nem próbál meg nagyon „fiatalosnak” tűnni, ugyanakkor néha megenged könnyedebb fordulatokat is, például Mátyást és Beatrixet „könyvmolyoknak” titulálja, de ez is rendben van.
De Kossuth Zsuzsannának sem volt könnyű az élete, annak ellenére, hogy Kossuth Lajos húga volt. Az 1848–49-es szabadságharc idején ő szervezte meg a katonák orvosi ellátását, abban a korban, amikor ezerszám kellett ellátni a sebesült katonákat az ispotályokban, ami felkészületlenül érte a kor ápolóit, orvosait. Kossuth Zsuzsanna egyik legnagyobb erénye a remek szervezőkészsége mellett az embersége volt, azaz nem tett különbséget nemes vagy közlegény között, sőt az ellenséges katonákat is ugyanúgy ellátta, mint a magyarokat. Napi 18 órát dolgozott, miközben bejárta az egész országot, elment mindenhová, ahol csaták dúltak. Három hónap alatt 72 kórházat alapított, amelyekben elkülönítette a fertőző betegeket, fogta a katonák kezét, amikor műtötték őket. Önkénteseket toborzott, maga járt elöl jó példával, így aztán a kétezres évek önkéntes fiataljai számára is példakép lehet. Zsuzsanna nem nézhette meg, hogyan épült tovább a kórházi hálózata, mert a szabadságharc leverése után menekülni kényszerült az országból, az Egyesült Államokban halt meg 32 esztendős korában. Neve fennmaradt, születésnapja (február 19.) a magyar ápolók napja.
A kötet elsősorban művelődéstörténeti munka
Egy vibrálóan izgalmas alternatíva többek között azoknak a kamaszoknak, akik nőket jórészt csak a TikTokon láttak.
A könyvből hiányzik az aktivista szólam, alapvetően olyan életutakat mutat meg, amelyekre joggal lehetünk büszkék – többek között olyanokat is, melyekkel ritkábban találkoztunk, viszont cserébe csupa izgalmas sorsot ismerhetünk meg.
Ott van például Steinschneider Lili, az első pilótanőnk, akinek először lett autóhoz jogosítványa, végül repülőgéphez is megszerezte a vezetői engedélyt. Szívesen harcolt volna az első világháborúban is az Osztrák-Magyar Monarchia oldalán, de akkor csak katonák vezethettek repülőgépet háborúban, így aztán a sebesültek ápolta.
Minden életút tanulságos, Pécsi Esztertől, az első magyar mérnöknőtől például azt is megtanulhatjuk, hogy számtalanszor kell újra kezdenünk életünket, de sosem szabad feladnunk. A statikus mérnöknő például az 1956-os forradalom után kénytelen volt elhagyni az országot, és amikor 1957-ben az Egyesült Államokban telepedett le, újra le kellett diplomáznia, mert nem honosították a papírjait. Férjével, Fischer Józseffel a két háború között építészirodát nyitottak, számos ma is elbűvölően szép, letisztult modernista épület kötődik nevükhöz. Pécsi Eszter bátorsága is példaértékű lehet, hiszen a háború idején előfordult, hogy egyszerre 40 embert bújtattak a lakásukban, majd Eszter már hetven körül járt, amikor az épülő New York-i felhőkarcolók állványzatára is felmászott, hogy a helyszínen ellenőrizze a statikát.
Egy extrém sportot kedvelő tinédzsert is elbűvölheti ez a bátorság, de azok számára is példakép lehet, akiket megigéz a humanista kiállás.
A kötet szerkesztői úgy szűrték meg az anyagot, hogy az „első” lett a hívószó. Az első ügyvédnő, az első kötőnő, az első mérnöknő, stb, és bizonyára sokunk számára ez lesz az „első” könyv, ha magyar női példaképeket keresünk.
Poós Zoltán
Fodor Marcsi – Neset Adrienn
50 elszánt magyar nő
Bookline
3999 Ft
208 oldal