Tittel Kinga kicsit olyan, mint egy őrangyal
Őrzi, védi az emlékeket, és elhivatott idegenvezetőként nem áll meg a sablonos tudnivalóknál, hanem a dinamikusan átalakuló város emlékeit keresi, kutatja, és adja át a következő nemzedéknek. A nagy sikerű és többször újra kiadott Mesélő Budapest után Tittel Kinga zsebkönyvsorozatba kezdett, melynek A Duna kincsei és A Várnegyed titkai (erről ITT írtunk korábban – a szerk.) után a Kilátók és miniszobrok a harmadik kötete.
A zsebkönyvben nincsenek tündérek, sem más mesebeli lények, mégis olyan, mintha mesébe lépnénk, mert a múltnak van egy olyan bája, egy olyan patinája, amelytől az olvasó csipkés, hosszú ruhába vagy elegáns szmokingba képzeli magát, fején cilinderrel. Ezt segítik elő a régi fotók a könyvben, vagy az idézetek száz évvel ezelőtti újságokból. Miközben azokról a helyekről mesél, ahol éppen a jógaórára sietünk, vagy zsemlét veszünk a holnapi tízóraihoz, eltávolít a mai hétköznapoktól, és megmutatja, milyenek lehettek a dédszüleink mindennapjai.
A Kilátók és miniszobrok kötet előszavában Tittel Kinga el is helyezi a pár évtizeddel későbbi olvasóknak az időszakot, mikor a kötet készült
A koronavírus-járvány olyan szokásokat hozott magával, amelyek jobban ráirányították a fókuszt közvetlen környezetünkre. Bármennyire is bezárkóztunk, az örökmozgó óvodásokkal és kisiskolásokkal ezekben az években sem lehetett otthon ülni. Lehet, hogy a kamaszok kényelmesen elnyúltak a számítógép mögött, de az öt–tizenkét éves korosztályt muszáj volt a levegőn lefárasztani.
Ez az igény hívta életre a könyvet, melynek segítségével felfedezhetjük közvetlen környezetünket, vagy remek segítséget adhat a Budapestre távolabbról érkezőknek.
Tartalma nem avul el, és a mai gyerekek akár majd a saját gyerekükkel is nyakukba vehetik a várost, hogy végigjárják Budapest összes kilátóját, vagy meglátogassák azokat a miniszobrokat, amelyek még akkor is a helyükön lesznek.
A Kilátók és miniszobrok látványosságaival Tittel Kinga perspektívaváltásra hívja az olvasókat. A kilátókból messzire elláthatunk, felülemelkedhetünk a hétköznapok körforgásán, a miniszobrok pedig a békaperspektíva kipróbálására invitálnak bennünket, és megmutatják, hogy kicsiben is lehet nagy gondolatokat átadni. Számomra fontos mind a kettő, ezért (is) élveztem ennyire ezt a könyvet, mert azt mutatja meg, milyen nyitott szemmel járva meglátni a részleteket, kilépni a bennünket körülvevő burokból, felfelé vagy lefelé nézni, együtt lélegezni a várossal.
A kilátókkal foglalkozó rész jóval hosszabb: nyolc pesti és huszonhét budai helyszínre kalauzol el bennünket, összesen százötven oldalban. Az író szenvedélyesen, lendületesen mesél az épületek történelméről, építészetéről, s teszi mindezt a teljesség igényével.
Ha délutáni olvasmánynak választjuk, egy idő után tele leszünk, mint amikor egy nagyon finom süteményt kezdünk el majszolni, és az első után rájövünk, hogy még egyet kívánunk, aztán még egyet, de a harmadik után nem fér belénk több.
A könyvet tehát nem ajánlom egy ültő helyben való olvasásra, annyira sűrű. A mai gyerekeknek szánt tartalom miatt a nyelvezet lényegre törő, mentes minden felesleges sallangtól, s ez nagyon jó módszer.
Két okból is. Egyrészt így megmaradhat a könyv kis mérete, a helyszínek nagy számának ellenére is; másrészt a felesleges körmondatok csak arra késztetnék a gyerekeket, hogy végleg csukják be a könyvet.
Sok apró bekezdés követi egymást, vizuálisan izgalmasan elrendezve, a könyvtervet készítő Kapitány Eszter remek munkát végzett. A könyv külseje nagyon vonzó. Mérete tökéletes ahhoz, hogy a hátizsák külső zsebébe rejtsük, míg egyik helyről zarándokolunk a másikra. Kecskés Judit rajzai mókásak, kedvesek, az oldalakon pózoló galambok az egészen kicsiknek is segítenek meséssé tenni a könyvben szereplő rengeteg információt.
Ha kinyitjuk, és átlapozzuk a kötetet, olyan benyomásunk támadhat, hogy egy otthon összeállított kis házidossziét lapozgatunk, melyben vannak gemkapoccsal összetűzött iratok, ragasztószalaggal beillesztett fotók, újságkivágások. Tetszett, hogy sok kilátónál láthatjuk, milyen is a kilátás a tetejéről, és a kanapén ülve kedvem is támadt felmászni valamelyikre.
Ha azt halljuk: kilátó, legtöbbünknek az Erzsébet kilátó, vagy a Guckler kilátó jut eszünkbe, és nem is gondolunk a többi nyolc magas pontra a pesti oldalon, ahonnan még messze elnézhetünk. Tittel Kinga azonban olyan lehetőségeket is bemutat a magasba emelkedéshez, melyekre nem gondolunk elsősorban kilátóként. Jártatok már például a Szent István-bazilika tetején? Vagy megmásztátok már a kőbányai Szent László-templom lépcsőit a harangtoronyig? Tudtad, hogy a MOL Campus lesz Budapest legmagasabb épülete?
Részletesen megismerhetjük ezeket a magas épületeket, de nemcsak azok tornyait, hanem építészeti és vallási jellegzetességeit is. A könyvben található fotókon nyilak és feliratok segítik a tájékozódást, igazi társként helyettesítve az idegenvezetőt. A Tudod-e? kiemelések pedig számtalan érdekességgel egészítik ki eddigi tudásunkat a városról. Számomra például teljesen új információ volt, hogy a Szent István-bazilika helyén a XVIII. században egy 2000 főt befogadó amfiteátrum volt, melyben állatviadalokat tartottak, és arról sem hallottam még, hogy a Mátyás-templom felújításakor egy időkapszulát találtak, benne a korábban ott dolgozó munkás kislányának óvodai fényképével és egy szál Kossuth cigarettával. A könyv olvasása közben folyamatosan rácsodálkoztam arra a városra, amelyről azt hittem, olyan jól ismerem.
A magaslatok után következzenek az apróságok. Kolodko Mihály nevét nem olyan rég ismerte meg az ország, Tittel Kinga pedig kíváncsi lett rá, kicsoda ő, hogyan dolgozik, ezért felkereste a művészt, és beszélgetéseikből állt össze a könyv második része a miniszobrokról. Negyven oldalban huszonnégy alkotásról hull le a lepel: megismerhetjük a szobrok mögött húzódó történeteket, az alkotó szándékait és módszereit.
Az aprócska szobrok nagyon kedvesek, élők, és kisgyerekekkel kifejezetten ajánlott megkeresni őket, hiszen méretüknél fogva egészen közel vannak az ő mesei, mágikus világképükhöz. A nagyvárosban sétálva egy óvodásnak minden zajos, veszélyes és hatalmas, és akkor egyszer csak ott terem előtte egy apró búvár egy kulccsal, és máris a gyerekszobájában érezheti magát, egy számára kedves játékkal. A könyvből pedig megismerheti a búvár történetét: egy író bácsi a barátaival úgy döntött, hogy ő nem akar többet hazamenni a kedvenc kávéházából, ezért a Dunába dobta a kulcsát, hogy az soha többé ne zárjon be. Amikor a kávéházat felújították, a legendát életre keltették, és a kulcsot szimbolikusan újra a folyóba dobták. A gyerekeknek nem kell feltétlenül tudniuk, hogy a New York kávéházról van szó, és az ifjú Molnár Ferencről, de ha valaki már olvasta A Pál utcai fiúkat, érdekes adalék lehet ez az információ az író ifjúi bohóságairól.
Mivel a miniszobrokhoz a helyszínen sehol sem található magyarázat, remek kiegészítő lehet ez a könyv, amelyből megismerjük a történetüket. Nem mindegy ugyanis, hogy hol található az alkotás, és mit ábrázol. Kolodko mindig egy történetet akar elmesélni, vagy olyasmire hívja fel a figyelmet, amit elfelejthettünk.
Tittel Kinga áldozatos és alapos kutatómunkája pedig ezeket a történeteket még több izgalmas ténnyel, különleges sztorival egészíti ki. Megtalálhatjuk a könyvben azoknak a kis szobroknak a történetét, amelyekkel találkoztunk már városi barangolásaink során, de rábukkanhatunk olyanokra is, amelyekről még nem is hallottunk.
Mielőtt azonban belevágnánk abba, hogy meglátogassuk őket, érdemes rájuk keresni a Google-térképen, vagy a Köztérkép oldalán, mert sajnos sok szobrot elloptak már, és a gyerekek nagyot fognak csalódni, ha készülnek valamire, amit aztán mégsem tudnak megnézni. Én is így jártam a hétvégén a városligeti piszoárral, ami Duchamp híres műtárgyára utal, de sajnos ez (sincs) már a helyén.
A könyvet nagyon széles körnek ajánlom: bár gyerekkönyvkiadó adta ki, és a forma rajzos, hasznos társa lehet minden felnőttnek, aki szereti Budapestet, és kíváncsi annak történelmére, épületeire.
A gyerekekkel pedig klassz közös kihívás lehet, hogy az összes helyszínre ellátogatunk együtt; a nagyobb testvérek felkészülhetnek a könyv alapján az adott helyszínből, és idegenvezetőként mutathatják be a családnak. De iskolai csoportoknak is kiváló segítség városismereti versenyhez, így e köteteket az iskolai könyváraknak is ajánljuk.
Kaposi Ildikó
Tittel Kinga: Kilátók és miniszobrok
Illusztrátor: Kecskés Judit
Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2021
194 oldal
2999 forint