Lassan egy hónapja jártunk Bolognában, azóta már itthon is sarjadnak a rügyek, bomlanak a barkabolyhok, felszakadoznak a dunyhaszerű, szürke téli nappalok, de akkor olyan volt, mint egy időugrás a virágzó tavasz, a lenge kabátok, a színes, vékony sálak, babos, pepita nyakkendők és színes, felemás zoknik világába érkezni. Mindenütt boltívek, tornyok, vörös téglák, antikvitás, szikrázó kék ég és nyüzsgés az utcákon.
Mimóza és friss kávé illata lengte be a várost.
A Formidable kiállításra kígyózó sor várakozott a Via Santo Stefanón az Alchemilla kulturális központnál. Testes oszlopok, magas mennyezet alatt, paloták között lépegettünk a Jussváry Jakominusz utazásait bemutató rendezvényre, türelmetlenkedve, vajon bejutunk-e mind. Rébecca Dautremer Jakominusz-gyerekfigurája sok nézőt vonzott. (ITT írtunk róla korábban.)
A Vizzani-palota kiegészítette a csodát, amelyet ritkán élhetünk meg egy kiállítás alkalmából: hogy a tér összhangban létezik az alkotással
A folyosón gyertyák világoltak, borozgató emberek beszélgettek halkan, mintha valami misztikus szertartáson lennének, beljebb antik tükör fogadott. Megkettőzve a kiállított képeket valahogy csavart egyet a valóságészlelésemen. Majd még beljebb léptem.
A belső teremben csak a kiállított képek felett volt világítás, az évszázados freskókra nosztalgikus sötétség borult.
A tengelyen hosszan fekvő, kétoldalról megközelíthető asztal állt, bal oldalán a vázlat, minden kidolgozott karakterrel és tájelemmel, jobbra a kiszínezett eredeti, több mint két méter hosszú festmény látható. A lassan mozgó emberek a statikus illusztráció körül maga volt Dautremer világa.
Az általa megalkotott univerzum nem újdonság, mert a 100 szereplőn átívelő utunk főszereplője és lezárása nem más, mint Jussváry Jakominusz. Ezen a téren átutazva sok, majdnem az összes szereplőt megtaláljuk, akivel már találkozhattunk Dautremer eredeti írásában, alkotásában, ezzel az alkotással kiegészül a már ismert történet.
Vörösek, kékek és zöldek és kellemes, lány okkerek kontrasztja mind a festményen, mind pedig a festmény körül állók ruháin. Részben emlékeztet a németalföldi festmények összetettségére és szerkesztettségére, valamint a Peter Greenaway-szerű kép alkotásban, tér elrendezésben, néző a színtéren, néző maga a színész, színész maga a néző.
Minden karakter a mikrovilág egyik része, Jakominusz történetének, ha magát a festményt nézzük a karakterek leírása nélkül is érthetővé válik. A művészi ábrázolásban, a perspektívában, a taglalt terekben, kinti és benti síkokon csodálatosan élnek ezek a karakterek, finom utalásokkal a kisebb történésekben és a történet teljességében érezni az alkotó figyelmét és kitartását.
A társadalmi szerepek, az egymásra gyakorolt hatásuk… és közben mi, akik arra gondolunk, hogy mi lennénk a legkülső nézők, akik között nincs semmilyen meghatározott viszony vagy kihatás, ott tolongunk Dautremer alkotása körül, betöltve vagy kitöltve minden részét a térnek, ahonnan megnézhetjük egy kicsit magunkat egy pillanatra.
Hosszan elidőzve néztem végig a felvonultatott szereplőket, a technikai tudást és bár nem minden szereplőről tudtam még mindent, könnyedén eljátszhattam a magam történetével.
A festmény az Un attimo soltanto című könyvnek, művészkönyvnek az alapja, a Rizzoli kiadó gondozásában jelent meg olaszul (Francesca Mazzurana olasz fordításában) 2022-ben, méretében és kivitelezésében is formabontó. Órákig lehet szemlélni, szövögetni akár a saját történetünket, mert ez az az alkotás, amelyben rengetegmozzanat van, és a a saját jelenünket fedezhetjük fel mindegyikben gyerekként, de felnőttként is.
Minden művész folyamatosan szembesül azzal a problémával, hogy nincs mit mondania a közönségének, Auguste Renoir szerint, itt és most, az az, akkor és ott csak a gyermeki kíváncsiságnak kellett teret hagyni, és az ötletek maguktól születtek.
Rébecca Dautremer ezért a könyvéért kapta meg a Bolognai Children's Book Fair Strega Girls and Boys-díjat idén, amely a legnagyobb elismerésnek számít az olasz irodalomban.
Gyerekek és tinik választhatják ki a legkedvesebb, legizgalmasabb könyvet.
Maga a díj a feltörekvő globális trendeket tükröző képek legjobb narratívájának kategóriája, ez volt a második alkalom, amikor kiadták.
Fotók és szöveg: Orosz Annabella