Fókuszban az illusztráció
Rofusz Kinga, Turi Lilla és Szinvai Dániel illusztrátorok, valamint a Pagony Könyvkiadó képviseletében Kovács Eszter főszerkesztő beszélgetett Sipos Marica iskolavezetővel, az est háziasszonyával.
A Corvin Kibeszélőben olyan szakmai, gyakorlati kérdések kerültek elő, amelyek irányt mutathatnak a fiatal, kezdő művészek számára az illusztráció terén:
Mivel foglalkozik egy illusztrátor? Hogyan lehet könyvillusztrátor valakiből? Milyen nehézségekkel találkozhat, és mire figyeljen ezen a pályán? A kiadói és alkotói oldalról érkező meghívottak a beszélgetés során ezekre, továbbá a közönség kérdéseire keresték közösen a választ.
Mit csinál egy illusztrátor?
A felvezetőben az illusztrátor tevékenységi körét mutatta be röviden Sipos Marica, rámutatva, hogy a hagyományos illusztráción és a könyvillusztráción túl milyen más területeken dolgozhat egy illusztrátor: a prospektusoktól és szóróanyagoktól kezdve tervezhet társasjátékot, csomagolást, névjegyeket, szalvétát – gyakorlatilag bármit.
Ahogy a kiadó látja
Kovács Eszter, az immár húszéves Pagony Könyvkiadó főszerkesztője a kiadó múltjáról mesélte, hogy mindig kiemelten kezelték az illusztráció területét, nyitottak voltak, és ma is folyamatosan keresik az új, merész alkotókat (erre a címre lehet küldeni képanyagot, illetve szövegeket bármikor hozzájuk: kezirat@pagony.hu).
Anno az Aranyvackor pályázatot is emiatt indították el, hogy platformot teremtsenek a fiatal szerzők és illusztrátorok számára.
Az illusztrátorokkal való munka során a kölcsönös bizalom a legfontosabb.
A magyar kiadók alapvetően befogadók, jellemzően nem szólnak bele az illusztrátorok munkájába. A Pagonyban próbavázlatokat is csak a kezdőktől kérnek, általában egy alapos beszélgetésen tisztázzák a terveket, a szöveg és a kép arányait beszélik át, és onnan szabad kezet adnak az illusztrátornak. Nagyon ritka, hogy félremegy a kommunikáció, és nem jön létre végül a közös munka. Kompromisszumok is előfordulnak mindhárom oldalról: a szerző, az illusztrátor és a kiadó hármasának össze kell dolgoznia, hiszen a végeredmény egy közös vízió.
Mit tegyen egy illusztrátorjelölt?
Olvasson! Többen is egyetértettek Rofusz Kinga tanácsával, miszerint nagyon sok szöveget kell olvasni.
Sok munka, semmi csüggedés! Nagyon fontos, hogy sokat dolgozzon az alkotó, amíg kiássa, előteremti magából a saját egyéni hangját, ami a védjegye lehet. A kitartás az alapja az illusztrátorok munkájának, ahogyan a hitelesség, az önazonosság is.
Pályázzon! A pályázatok remek lehetőséget nyújtanak a megmutatkozásra, sőt, motiváló erejük is van, ha éppen nincs másik munka. A legjobb persze, ha vannak tarsolyban olyan képek, amelyeket egy-egy hazai vagy nemzetközi pályázati kiírás esetén egyből postázni lehet, de inspirációforrásként is hasznos lehet egy-egy pályázat.
Hova pályázzanak az illusztrátorok?A hazai pályázatokon kívül is mindenhová érdemes, hacsak az erejük és a büdzséjük engedi (előfordul, hogy fizetős egy adott pályázatra a jelentkezés, ez nyilván egyéni mérlegelés kérdése). Rengeteg nemzetközi pályázat van, érdemes keresgélni, Turi Lilla igyekezett is felsorolni párat: Billufest, International Award for Illustration Bologna Children’s Book Fair, World Illustration Awards, Golden Pin Design Awards stb.
Legyen jelen az Instán! Bár arra vigyázni kell, hogy ne szippantsanak be túlzottan ezek a közösségi platformok, nagyon hasznos a jelenlét – kiadók, artdirektorok is követik az egyes alkotók tevékenységét, és adott esetben így kérik fel egy-egy munkára az illusztrátort. Szinvai Dániel például így kapott megbízást a 168 óra című hetilaptól.
Milyen technikát érdemes használni?
A legfontosabb tanács, hogy mindenki találja meg azt a technikát, amely a legközelebb áll hozzá, ehhez rengeteget kell kísérletezni, gyakorolni, és nem árt figyelemmel követni a hazai és külföldi pályatársak munkáit sem.
A jelenlévő alkotók nagyon másként dolgoznak: Rofusz Kinga szinte kizárólag akrillal, Turi Lilla is manuális eszközökkel hozza létre a munkáit, utólag digitalizál, igyekszik mellőzni az alkotás jelentős részében a képernyőt. Szinvai Dániel digitális táblát használ, több technikával is kísérletezik, minden anyaghoz másként nyúl, ő kiemelte a slow-dizájnt, amelynek lényege a slow-foodhoz hasonlóan, hogy rászánjuk a kellő időt a megfelelő minőség elérése érdekében.
Illusztrátorképzés Magyarországon
Pillanatnyilag egyedül a Corvin Rajziskolában van illusztráció szak, a MOME-n mesterképzést tartanak (nem kezdők számára), illetve a közeljövőt illetően tervben van egy illusztrációs alapképzés ugyanitt, a tervezőgrafika szakkal párhuzamosan.
Turi Lilla, aki eredetileg műépítésznek tanult, Angliában járt gyerekirodalom-illusztrátor szakra, ott nagyon komoly presztízse van ennek a témának. Rofusz Kinga az animáció területéről érkezett, tehát jellemzően gyakoriak az egyes részterületek közötti átfedések.
Mennyit dolgozik egy illusztrátor?
Sokat. Nagyon sokat. Mindhárom meghívott képzőművész elbeszéléséből az derült ki, hogy bár eltérő módon alkotnak, nagyon sokszor kell újrarajzolni, javítani, rengeteg vázlat előzi meg a végső verziót.
Egy adott időszakban jellemzően egyetlen konkrét könyvön szoktak dolgozni, vagy több fázisban maximum kettőn.
Szinvai Dávid szerint egy plakát 100-150 óra munkát jelent, de nincs recept.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
Turi Lilla impulzív módon, gyorsan dolgozik, gyakran a szövegrészeket is felvázolva, és ezt sokszor újrakezdi.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
Rofusz Kinga lassan dolgozik, heteken, hónapokon át, és a hét minden napján leül a munka mellé, mert szereti, ez a lételeme.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
Úgy tűnik, csak annak érdemes illusztrátornak mennie, aki számára ez szerelem.
Miből él egy illusztrátor?
Jobb, ha minél több lábon áll anyagilag, taníthat, vagy egészen mást is csinálhat párhuzamosan, ezek a munkák viszont inspirálóan hatnak egymásra – ez derült ki a jelenlévő meghívottak beszámolóiból, akik mindhárman tanítanak is a Corvin Rajziskolában, és nagyon szeretik ezt a feladatot. Pusztán illusztrációból nem lehet megélni.
Viszont nagy szabadsággal jár ez az életmód, külföldre is lehet dolgozni, vagy külföldről dolgozni haza (Molnár Jacqueline például Barcelonából dolgozik a magyar piacra).
A könyvillusztrátorok esetében praktikus, ha a művész írni is tud, vagy silent bookban (kizárólag képeket tartalmazó könyv, amelynek külföldön már nagy hagyománya van, a hazai piac még szövegcentrikusabb egyelőre), képeskönyvekben gondolkodik, az megkönnyíti a kiadóval való együttműködést, anyagilag is jobban megéri. A könyvillusztrátorok kizárólag a jogdíjból nem tudnak megélni itthon, hiszen a magyar kicsi piac, persze azért összejöhet egy nagyon népszerű könyv, ami után folyamatosan érkezik a jogdíj.
Kiadói részről a beszélgetés végén felmerült egy illusztrátorokat összegyűjtő adatbázis igénye, amelyen már a HUBBY – A Magyar Gyerekkönyv Fórum dolgozik, és hamarosan indul a felülete.
A Corvin Rajziskola Kibeszélő-sorozata január 19-én este az Egri Művészeti Intézetek bemutatkozásával folytatódik.
Veress Gyöngyi
Köszönjük a fotókat az esemény szervezőinek