A Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetei
A Corvin Rajziskola által indított Kibeszélő programsorozat folytatódott, ezúttal Sopron mutatkozott be. (Az első eseményről is beszámoltunk, ITT olvasható – a szerk.)
A TUDJ MEG TÖBBET A MŰVÉSZETI EGYETEMEKRŐL! néven futó, hibrid formában megtartott (streamelték a helyszínről a beszélgetést) interaktív előadássorozat célja, hogy a dizájn és a képzőművészet iránt érdeklődő pályaválasztó, pályakezdő és pályamódosító fiatalok számára betekintést nyújtson a tervezés világába, és igazítsa el őket a különböző felsőoktatási képzési lehetőségek között.
Ezúttal a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karának Alkalmazott Művészeti Intézetei (AMI) mutatkoztak be, kiemelten az építőművész, a formatervező és tervezőgrafika szakirányok, illetve a design- és művészetmenedzsment (alapképzés/BA és mesterképzés/MA).
A Corvin Rajziskola vezetője, Sipos Marica által irányított beszélgetés vendégei Polyák János (üveg-, porcelán- és formatervező művész, egyetemi docens, tanszékvezető), Jahoda Róbert (építész, művésztanár, tanszékvezető), dr. Lenkei Balázs (formatervező, intézetigazgató egyetemi docens) és Rosta Péter (tervezőgrafikus és tipográfus művésztanár) volt, mindannyian a Soproni Egyetem oktatói.
Miért Sopron?
A meghívott vendégek a nagy múltú oktatási intézményről beszélgetve mindannyian hangsúlyozták a Soproni Egyetem remek adottságait: elbűvölő környezet – mamutfenyőkkel, és őzekkel belakott erdős területen fekszik –, jó felszereltség, komoly faipari modellezőműhelyekkel, ahol a kreatíviparos hallgatók a faipari karosokkal is összedolgozhatnak.
A Soproni Egyetem négy karral rendelkező, nemzetközileg is jelentős felsőoktatási intézmény, a nyugat-magyarországi régió szellemi, oktatási és kutatási központja. Az itteni oktatás évszázados hagyományokra tekint vissza: az Erdőmérnöki Kar jogelődje a Selmecbányán III. Károly által 1735-ben alapított Bányatisztképző Iskola volt, melyet Mária Terézia 1762-ben akadémiai rangra emelt. Az intézmény 1919-től működik Sopronban, miután a trianoni eseményeket követően Selmecbánya a megalakuló Csehszlovákiához került.
Miben más ez az egyetem? Mire jó figyelni?
Az Alkalmazott Művészeti Intézetek (AMI) a közvetlen gazdasági hasznot is szem előtt tartják, fontos céljuk, hogy arra (is) fókuszálnak, mennyit tud tervezni az alkotó egy adott kreációból, termékből.
Az elv az, hogy sorozatgyártható legyen a dizájner által megtervezett darab, ahogy az is lényeges, hogy eladható legyen a termék, és a kikerült hallgató piacképes munkaerővé váljon. Az alapképzés után sokan dolgoznak már – jellemzően a szakterületükön –, van, aki párhuzamosan végzi a munka mellett a mesterit.
Példaként megemlítették a hajdani Balaton Bútorgyár aranykorát, amelynek sorozatgyártott bútorai az Egyesült Államokban is keresett termékek voltak.
Az egyetemi műhelyekben komoly kohéziós munka zajlik: a dizájner által megálmodott bútor/tárgy kivitelezését a mérnökök is segítik. Fontos, hogy működőképes, valós helyszínekre tervezett termék szülessen. Az egész egyetemre jellemző a karok közötti kapcsolódás, a mérnökhallgatók a formatervezőkkel és tervezőgrafikusokkal együtt finomíthatják, tökéletesíthetik az adott projektet, ami roppant inspiráló és hasznos.
A plasztikaoktatás, az agyaggal való munka is kiemelt szerepet kap az egyetemen, szeretik a kísérletezgetést, az informatikai eszközökkel párhuzamosan fontos a rajz, hiszen először úgy nyilvánul meg az ötlet. Más a tapintható, anyagból modellezett tárgy egy számítógépes programmal tervezetthez képest.
A meghívott oktatók lelkesen beszéltek a különböző pályázatokról, amelyeken részt vettek a hallgatók: az egyetemen intenzív munka zajlik, sok a külső megrendelés, s ennek gazdasági vonzata is van, konkrét, megvalósult projektekkel büszkélkedhetnek.
Az egyik legutóbbi megrendelés Tényő falu atombunkerének a turizmusprojektje, amely „Tölts el egy napot Tényőn!” szlogennel fut, egy kistelepülés felvirágoztatását célozva, melynek az apropóját a falu melletti 1989 óta lezárt erdős terület és a titkos, harminc-negyven fő befogadására tervezett atombunker adja.
Az egyetemi hallgatók turisztikai szakemberekkel együttműködve terveztek bejáratot, játszóteret, szabadulószobát, akadálypályát, komplett marketingtervet hozva létre remek plakátokkal a projekthez, amelynek kivitelezése még nem kezdődött el, egyelőre pályázati fázisban van, befektetőket keresnek hozzá.
Az egyetem partnere az Országos Vízimentő Szolgálat is, nekik kilátókat terveztek: jövő nyáron már számos balatoni helyszínen ezekről fogják végezni a munkát a vízimentősök.
A sokrétű munkatípusokra még egy példa: lehetőségük van a hallgatóknak a Kecskeméti Kerámiastúdióval is összedolgozni, ahol csodás tárgyak készülnek egy-egy többhetes kitelepülés során.
A hallgatók kommunikációs készségeit is nagyban fejlesztik a különböző külsős megrendelések, projektek során zajló tárgyalások, hiszen a terveket nemcsak a műhelyben csiszolják hetekig, de élesben is be fogják mutatni a megrendelőnek.
Ki jelentkezzen ide?
Az oktatók szerint olyan hallgatók jelentkezését várják, akik változtatni szeretnének a világon, vakmerők, és illeszkednek a szlogenhez, miszerint „küldetésünk a kreativitás”.
Akkor sem kell elbizonytalanodniuk, ha nem tudnak dönteni a tervezőgrafika és a formatervezés szak között, hiszen a felvételi folyamat során a tanárok pontosan látják, kinél melyik vonal az erősebb, s így támogatják, útba igazítják a jelentkezőket.
A portfólió-elvárási sztenderd: vázlatok, csendéletek, mindenféle jöhet, fontos a plasztikai munka, nem kötelezően agyagból; papírplasztikának is örülnek.
A Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karon belül hozzávetőleg 180 alkalmazott művészetis hallgató van, a mesterin már ennél kisebbek a létszámok, és jellemzően kiscsoportokban dolgoznak a tanév során: öt–nyolc fős csapatokban.
Még egy fontos tudnivaló: a Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karra felvett hallgatóknak alanyi jogon jár a kollégiumi elhelyezés.
A Kibeszélő következő stációján, február 10-én a budapesti Képzőművészeti Egyetem mutatkozik be.
Veress Gyöngyi
Köszönjük a fotókat az esemény szervezőinek