Az elszánt grafikus létrára mászik a kívánt nézőpont eléréséhez, gyakorlatilag mindenkiből képes modellt csinálni, és persze alapos kutatómunkát végez, mielőtt rajzolni kezd. Számtalan izgalmas kérdésre választ kaphattak a résztvevők az Olaszországban élő Szulyovszky Sarolta grafikus, gyerekkönyv-illusztrátor workshopján a PesText szervezésében a Deák17 Galériában.
A workshop első részében Szulyovszky Sarolta eddigi szakmai pályájáról beszélt, amit számos munkával dokumentált, valamint az elkészült illusztrációk mögötti láthatatlan tartalmakat osztotta meg a résztvevőkkel: a tervezést megelőző kutatómunkát, az inspirációt, az ötletek hátterét és a vázlatok és rajzok készítésének részleteit. Az előadás során a tapasztalatairól is sokat mesélt a pályát most vagy nemrégen kezdő illusztrátoroknak.
A könyvek
A 2005-től kezdve kronologikus sorrendben bemutatott általa illusztrált kötetek sora Janikovszky Éva Ha én felnőtt volnék című könyvével kezdődött, amelyet egy kis helyi olasz kiadónak készített, és az idén télen megjelenő Emma Carroll-féle Deresvölgy legendájával zárult, amelyet a Manó Könyvek ad majd ki.
Áttörést jelentett pályáján a 2009-ben olaszul megjelent A hálás virág: ennek szerzője és illusztrátora is ő maga volt, és megnyerte vele azt az olasz mesepályázatot, amely a magyar Aranyvackort is ihlette. A könyvet elküldte néhány magyar kiadónak; végül a Csimota Kiadó jelentette meg, de rajzaiban mások is láttak fantáziát, mert ezután sorra kapta a felkéréseket a mesekönyvekhez. Fontos állomás volt eddigi pályáján a Pagony Kiadóban 2010-ben megjelent Máté Angi-féle Volt egyszer egy című könyv, amellyel a szerző a HUBBY az Év gyerekkönyv írója díját nyerte el, majd Finy Petra Folyékony tekintet (Libri Könyvkiadó, 2012) című könyvéhez is készített illusztrációt, s ez az eddigi legnagyobb elismerést hozta számára, mert a Frankfurti Könyvvásáron a Wall Street Journal beválasztotta 2012 legjobb borítói közé.
Ezeken kívül számos felnőtt- és gyerekkönyvet illusztrált, valamint magazinokba dolgozik, és csomagolástervezéssel is foglalkozik.
Technikák és modellek
Az illusztrációk bemutatása során Szulyovszky Sarolta természetesen a különféle technikák alkalmazására is kitért. Kiderült, milyen sok kutatómunkát kell végeznie a grafikusnak, és hányféle vázlatot készít, mielőtt munkához fogna. A ceruzás tervektől az akrilfestésen át a digitális alkotásig az illusztrálás módjainak széles körét bemutatta.
A képekkel izgalmasan prezentált előadáson a résztvevők nemcsak egy-egy grafika háttértörténetével ismerkedhettek meg, hanem olykor egy kis kultúrtörténeti utazáson vettek részt, de betekintést nyertek a munkafolyamat vagy éppen a megrendelővel való hadakozás részleteibe is. Kiderült például, hogy ki volt Trosia Hilara (egy rabszolga szövőnő a római korból, aki saját magát szabadította fel, majd szövödét nyitott hasonszőrű nőtársainak); hogyan került a Pinokkióból ismert Tücsök a címszereplő kalapjára; mi ihlette egy boroscímke zord kalózkapitányát, vagy mennyi időbe telt egy megrendelőt meggyőzni, hogy a készülő információs térkép északi része semmiképp sem kerülhet nyugati irányba.
A hallgatóság számára az is világossá vált, hogy ha valakinek realisztikusak a rajzai, mindig szüksége van modellre, aminek általában a közvetlen közelében élők a „szenvedő” alanyai. Családtagok, barátok esnek „áldozatul” az alkotómunka ezen fázisának, de ha már végképp nem talál jelentkezőt a modellkedéshez, akkor a grafikus saját magát fotózza vagy fotóztatja le, olykor pedig szóba jöhet egy-egy filmrészlet is. Egy alkalommal Szulyovszky Sarolta még egy létrára is felmászott, hogy onnan fotózza le a modellt, azt illusztrálandó, hogyan torzul a kép, az alak, ha felülről próbáljuk lerajzolni.
A komponálás
Szulyovszky Sarolta elmondta, hogy a Láthatatlan vonalak cím azért született, mert őt mindig az illusztrációk láthatatlan része érdekelte, az, hogy olyan tartalmakat közvetítsen képi metaforákkal, amelyek nem direkt módon kommunikálnak, hanem a néző/olvasó gondolataiban ébresztenek összefüggéseket. Bár a grafikus ösztönösen alkot, azért nem árt tisztában lenni azzal, hogy aki nézi a képet, hogyan olvassa. Rajzolás közben valamilyen irányba vezetni kell a néző szemét, ugyanis miközben megfigyelünk egy képet, a szemünk egy útvonalat ír le, és persze vannak olyan részletek, amelyekre jobban koncentrálunk.
Kompozíció és benyomások
Minden kompozíció bizonyos érzelmi állapotot is közvetít. A stabil, kiegyensúlyozott központi elhelyezés például nyugalmat áraszt. Ezt a középkorban is használták, hiszen az emberiség világképe akkor stabil, kiegyensúlyozott volt. Ami nem azt jelenti, hogy ez a kompozíció elavult, hiszen ma is sokszor használják ezt az elrendezést, erre Szulyovszky Sarolta az idei bolognai alkotásokból választott példákat.
A barokk kortól jelent meg, de az 1800-as években és az 1900-as évek elején is előszeretettel használták a fókuszponttól való eltolást, amikor bizonyos elemek odairányítják az ember tekintetét, ahol a fontos dolog történik a rajzon.
Vannak kaotikus, szabálytalan elrendezésű kompozíciók, ahol egy preferált fókuszpont helyett több is szerepel a rajzon; ezeknél a figyelem tekereg, nem az a cél, hogy valahová terelődjön a tekintetünk, hanem hogy mi is elvesszünk a rajzban. Mivel a tömegélmény mai életünk gyakori tapasztalata, nem véletlen, hogy sok ilyen stílusú illusztráció van.
Egy másik elrendezés, amikor a grafikus a túlzó méretekkel játszik: ilyenkor az előtér és a háttér egymásnak feszül
A különböző kompozíciók természetesen valamilyen érzelmet váltanak ki a nézőből: ahogy a stabil, szabályos struktúra megnyugtató, úgy a fókuszpontra irányult kompozícióban sok feszültség lehet. Amikor a méretekkel játszik az alkotó, az titokzatos hatást kelt, a több fókuszpontos pedig kaotikus érzetet, ami lehet játékos, de akár zavart keltő is.
Kalap és érzelmek
Erre a gondolatra épült a workshop második része, amelyben a kalap hívószóhoz kellett valamilyen tartalmat, vagyis érzelmet társítani, majd a tartalomhoz illő kompozícióval megtervezni és felvázolni az illusztrációt.
Míg az alkotások készültek, Szulyovszky Sarolta egyenként végigjárta a csoport tagjait, megbeszélte velük a készülő grafikákat. A workshop végén pedig az egymás mellé került alkotásokat mutatták be egymásnak a rajzolók. A művek között találkoztunk többek között kalapból kijövő, farkast ijesztő félelmetes nyúllal, kalappal szöcskét fogó gyerekekkel, gonosz nyúlidomárral, igazi kalapot viselő gombával, vidám kalapokkal, szomorú kalapokkal és így tovább.
A sok szempontból tanulságos workshop végén Szulyovszky Sarolta további segítségét is felajánlotta a résztvevőknek, akik minden bizonnyal értékes információkkal és tapasztalatokkal távoztak, hiszen a délután folyamán felmerülő kérdésekre őszinte és kimerítő válaszokat kaptak.
Szokács Eszter
Fotók: PesText, illusztrációs képek: Szulyovszky Sarolta
Olvassátok el Kelemen Réka interjúját ITT, melyet még a workshop előtt készített Szulyovszky Saroltával