Az év nagy részét Olaszországban töltöd, ott élsz és alkotsz. Mennyire más külföldiként az olasz (könyv)piacra dolgozni?
25 éve Olaszországban élek, itt kezdtem el az illusztrátori pályát 18 évvel ezelőtt, ezért elég jól ismerem az olasz piacot. Rajtam kívül sok más külföldről idekerült illusztrátor él és dolgozik itt, teljesen természetes a nemzetközi környezet, és úgy érzem, a kiadók nem tesznek különbséget olasz és külföldi között.
Sopronban, a Nyugat-Magyarországi Egyetemen csomagolástervezést tanultál. Dolgoztál is tervezőgrafikusként?
Olaszországban az első munkámat egy grafikusstúdióban találtam meg, amelynek fő profilja Label Design és Wine Packaging volt. Öt évig dolgoztam itt főállásban mint grafikus, utána pedig külső munkatársként, de már mint illusztrátor. Boroscímkékhez, bag in boxokhoz rajzolok illusztrációkat.
Az első könyvillusztrációd egy olasz antológiában jelent meg 2003-ban, utána kezdtél el grafikusnak tanulni. Mennyire esett ez távol az eredeti elképzeléseidtől?
Valójában nem volt határozott elképzelésem arról, hogy konkrétan mivel szeretnék foglalkozni. A grafika közel állt addigi tanulmányaimhoz, ezért végeztem el Udinében egy számítógépes grafikus tanfolyamot. Az első illusztrációs munka meglepetés volt számomra, megkerestek, és felkértek rá, nekem eszembe sem jutott volna, hogy könyvet illusztráljak. A két kép az antológiában életem első illusztrációja volt.
Milyen jól érzékelhető különbségek vannak az olasz és a magyar könyvkiadásban?
Az olasz gyerekkönyvekben a kép dominál, míg a magyar könyvek szövegközpontúak.
Az olasz könyvkiadás itthonról nézve nagyon nyitott a silent bookra. Te mit gondolsz erről a műfajról, milyen a viszonyod vele?
A silent book egyre népszerűbb műfaj, nekem is van jó pár a könyvespolcomon, szeretem őket, mert örökérvényű történetek. Szinte minden illusztrátor álmodik egy saját silent bookról, ahol csupán képi eszközökkel mesélhet valami számára fontos dologról. Én sem vagyok kivétel.
Régóta tartasz workshopokat, de tanítasz intézményes keretek között nemcsak felnőtteket, hanem kisgyerekeket és kamaszokat is. Mi indított el ebbe az irányba, illetve milyen kihívásokkal jár az, hogy ennyire változatos életkorú és képzettségű csoportokat is tanítasz?
A családomban sok tanár volt, nagypapám már a húszas években egy budapesti leánygimnáziumban tanított, anyukám is tanár, és rajta kívül még sokan a rokonságban. Ezért én nem akartam soha tanár lenni. Mégis idekeveredtem, mert Olaszországban az illusztrátorokat előszeretettel hívják könyvtárakba, iskolákba kreatív foglalkozásokat tartani nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek (például tanítóknak) is.
Az első illusztrációs foglalkozásomat Triesztben tartottam 2004-ben, a városi könyvtárban, az első felnőtt illusztrációs kurzusomat pedig 2010-ben Udinében. 2011 óta folyamatosan tanítok egy középiskolában grafika szakon digitális illusztrációt. A tanítást egyből megszeretettem, hiszen olyan jó dolog átadni a tudást, a tapasztalatot! A diákjaim is ragaszkodtak hozzám, és egyik tanfolyam a másikat követte, vannak, akik sok éve visszajárnak, keresnek.
Szeptember végén a PesText Fesztivál szervezésében Budapesten is tartasz workshopokat, egy szakmait és egy családit. Mi lesz a témájuk, mire számíthatnak a részvevők?
Szeptember 30-án, a Deák17 Galériában Láthatatlan vonalak címmel tartok majd szakmai workshopot. A cím az Eye Tracking-kutatásokra utal, amelyek a képet szemlélő néző szemmozgását vizsgálják. A képkészítési folyamatban ezeknek a mechanizmusoknak az ismerete fontos segítség lehet. A workshop során azzal fogunk kísérletezni, hogyan tudjuk az illusztráció kompozíciója, jellegzetes elemei, illetve kontrasztok segítségével az olvasó figyelmét egy fókusz felé irányítani, vagy épp ellenkezőleg, céltalan sétára invitálni. Egyúttal a kortárs illusztrációban megfigyelhető európai (fókuszorientált) és ázsiai (céltalan) képkészítés módszereit is megvizsgáljuk.
Október 1-jén, szombat délelőtt, szintén a Deák17 Galériában, gyerekeknek tartok workshopot Kukucs! Ki vagyok? címmel. Itt egy különleges pop-up-képeslapot fogunk készíteni, kollázselemekből gyerek- és állatportrét alkotunk, és rejtünk el a lapban, amelyek úgy fedik egymást, hogy szinte egyik a másikból ugrik elő.
Mindkét workshopra szeretettel várok minden kedves érdeklődőt.
A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
A különböző workshopok mellett a sarmedei nemzetközi illusztrációs nyári iskolában is tanítasz. Milyen aktív részese lenni egy ilyen képzésnek, mik a tapasztalataid a kurzusokkal kapcsolatban?
A sarmedei iskola a nyolcvanas években indult, és a legrégebbi alapítású illusztrációs szabadiskola Olaszországban. Itt rendezik 40 éve minden ősszel a Le immagini della fantasia nemzetközi illusztrációs kiállítást is. A világ minden részéről jönnek neves illusztrátorok nyári kurzusokat tartani. Nagy megtiszteltetés számomra közöttük lenni.
Gabriel Pacheco világhírű mexikói illusztrátor, az iskola művészeti vezetője hívott meg 2017-ben.
Előtte hét éven át beválogatták munkáimat a Le immagini della fantasia kiállítás anyagába.
A pandémia idején az iskola online tanfolyamokat is indított, ezek azóta is folyamatosan mennek. Én a kezdetektől részt vettem az online oktatásban, így 2021 eleje óta szinte egész évben folyamatosan tartok tanfolyamokat az iskola szervezésében, mind online, mind személyesen.
Olaszországban szinte minden neves illusztrátor „megjárta” Sarmedét az elmúlt 40 évben. A kurzusokon bárki részt vehet, nincs megkötés. Sok a külföldi résztvevő is. A többség rendelkezik már valamennyi tudással, például művészeti iskolát végzett, de van olyan is, aki a nulláról indul. A többség azért jön, hogy megtanulja az illusztrátori mesterséget. Számomra sok felkészüléssel jár minden tanfolyam, én tervezem évről évre az elméleti és gyakorlati tananyagokat az új kurzusokhoz.
Ugyanakkor inspiráló is ez a kutató-tervező-kísérletező tanári munka. Nagy öröm számomra, hogy 2019-ben sikerült „összekötnöm” az akkor induló Budapesti Illusztrációs Fesztivált a sármedei iskolával, ami eddig négy ösztöndíjat adott át négy fiatal magyar illusztrátornak. A fiatal alkotókat az iskola művészeti vezetője, Gabriel Pacheco választja ki a kiállító művészek közül. Ők a díjátadás utáni két évben ingyenesen rész vehetnek két általuk szabadon választott sármedei jelenléti vagy online képzésen.
László Noémi Labdarózsa című kötetében gyerekrajzokat is felhasználtál. Mennyire szeretsz kísérletezni és új technikákat kipróbálni?
A gyerekrajzok a gyerekeim óvodáskori rajzai voltak, az én akrillal festett figuráimat egészítették ki. A legelső könyvem vektoros grafika volt, Adobe Illustratorral készült, ezután akrillal festettem a teljes oldalakat, majd digitális kollázsként raktam össze a kézzel külön-külön megfestett figurákat. Az utóbbi években textúrákat festek vagy nyomtatok akrillal, amelyeket Photoshopban felhasználok a digitális festéshez. Jó dolog kísérletezni, technikákat kipróbálni, így lehet csak fejlődni, de nem könnyű időt találni rá.
Eddigi munkáid közül vannak személyes kedvenceid?
Saját munkáim közül nehéz kedvencet választanom, a régi munkáimra ritkán nézek vissza (látom bennük a sok hibát…), inkább előretekintek. A kedvenc mindig az, amin éppen dolgozom.
Jelenleg milyen könyvön vagy projekten munkálkodsz?
Most egy olasz picture bookon dolgozom, amely jövő tavasszal fog megjelenni, a címe La signora dei boschi. Közben egy újabb térképillusztrációs munkába is fogok, Aquileia római kori város térképe után egy másik olasz UNESCO világörökségi helyszínt, egy longobárd város mesélő térképét kell megrajzolnom.
Kik azok, akiknek a munkáit fontosnak tartod, és sokat tanultál tőlük, akár csak azzal, hogy követted a megjelenéseiket? Van abszolút kedvenced?
Ó, rengeteg illusztrátor van, akiket szeretek, követem a munkájukat, igyekszem tanulni tőlük. Néhányat megemlítek: Pablo Auladell, Simone Rea, Pierre Mornet, Eric Puybaret, Gianni De Conno…
A könyvillusztrációkon kívül milyen más grafikai munkákat vállalsz?
Csomagolástervezést vagy ehhez illusztrációkat, időnként logótervezést, meséstérkép-rajzolást-tervezést.
Több helyen is említik, hogy hétszer is bekerültél a Le immagini della fantasia illusztrációs kiállítás résztvevői közé. Miért olyan fontos ez a kiállítás és hogy lehet bekerülni a programba?
A Le immagini della fantasia Olaszországban az egyik legjelentősebb és legnagyobb múltú illusztrációs kiállítás. Idén ősszel negyvenedik alkalommal rendezik meg. A kiállítás kurátora (jelenleg Gabriel Pacheco) válogatja a részt vevő művészeket, de a nyári kurzusokra érkezők is pályázhatnak a műveikkel.
Sok díjat is nyertél már a munkáiddal – melyiket tartod a legnagyobb elismerésnek?
2013-ban a frankfurti könyvvásáron Finy Petra Folyékony tekintet (Libri, 2013) című könyvének általam illusztrált borítója bekerült a Wall Street Journal 12 „Most Beautiful Book Covers of the Frankfurt Book Fair 2013” válogatásába.
Van olyan szöveg, amit nagyon szeretnél illusztrálni, de még nem kerestek meg vele?
Andersen-meséit, a Bibliát vagy Hany Istók legendáját szívesen illusztrálnám.
Kelemen Réka